A második világháború után hozzávetőlegesen 300 ezer magyar katona és levente került amerikai, francia vagy angol hadifogságba a széteső Harmadik Birodalom területén. Fogságuk színvonala elsősorban az adott tábor vezetőségétől és őrségétől függött. Volt olyan hadifogolytábor, amelyben az egykori katonák viszonylag szabadon mozoghattak, bőséges ellátásban részesültek és pár hónapon belül megindult a szervezett hazaszállításuk. Azonban nyugaton is volt számos olyan fogolytábor, amelyek csak annyiban különböztek a szovjet gulágoktól, hogy nem volt olyan hideg.

Amerikai hadifogolytábor Remagen mellett

Elsősorban a francia hadifogolytáborok örvendtek félelmetes hírnévnek. A francia hatóságok nem tudták és nem is akarták biztosítani a minimálisan szükséges ellátást. A magyarokat a németekkel egyenrangú háborús bűnösként kezelték, akiket még a vöröskeresztesek is hulladékkal, ürülékkel dobáltak meg. A Reims környéki lágerek vezetői büszkék is voltak arra, hogy felügyeletük alatt 1945-ben nagyobb volt a halálozási arány, mint korábban a bergen-belseni náci koncentrációs táborban.

A legtöbb nyugaton hadifogságba esett katona 1945 vagy 1946 folyamán hazatérhetett, de voltak, akik 1947-ig raboskodtak.

Az alábbi levelet Kaposvári Gyula zászlós írta 1946 januárjában Millok Sándor hazahozatali kormánybiztosnak. Részletesen leírja benne a - jobbak közül való - zirndorfi táborban uralkodó körülményeket, a hadifoglyok hétköznapjait. A Kaposvári által felvázolt kép azonban nem teljesen hiteles. A leveleket az amerikai hadsereg is cenzúrázta, így ha voltak atrocitások, azokról nem eshetett szó. A zirndorfi foglyok végül 1946 nyarán térhettek haza, de nem a kormánybiztosnak, hanem a Vöröskeresztnek köszönhetően.

Források:

- Kaposvári Gyula levele Millok Sándor hazahozatali kormánybiztosnak. Zirndorf, 1946. Müncheni Magyar Katolikus Misszió Irattára, Magyar Caritasz Szolgálat iratai.

- Nyári Gábor: Menekültek az új hazában – A német és osztrák területeken élő magyar emigráció története, 1945–1953. In: A történelem határán. Irodalom-, nemzetiség- és politikatörténeti tanulmányok. Szerk.: Strausz Péter – Zachar Péter Krisztián. Heraldika, Budapest, 2014. 50–150.