Tovább kísérjük Dr. Gáspár Ferencet és őfelsége Zrínyi korvettjét kelet-ázsiai útjukon. A mostani, békésebb útszakaszon sem kopár sziklákkal, sem havariahelyzettel nem kell bajlódniuk hőseinknek, de így sem unatkoznak. Miután kiheverték a Pulo Penang-i színművészet okozta sokkot, megismerhetik a később Rejtő Jenő regényeiből ismertté vált Szingapúr nevezetességeit és sajátosságait.

Georgetown, Pulo Penang, mintegy száz évvel hőseink látogatása előtt

Ceylont elhagyva a Zrínyi korvett tovább folytatta útját kelet felé; először a festői, ámbár még a tengerészek számára is alig ismert Pulo Penang szigetén kötöttek ki, ahol már korábban is járt osztrák-magyar expedíció. Erről tanúskodott, hogy a matrózok kis megemlékezést tartottak  és megkoszorúzták egy "régebben elhalt" bajtársuk sírját, aki az Aurora korvett útja során vesztette életét. Emellett a tisztikar egy része, köztük Gáspár doktor, ízelítőt kapott a helyi színházi kultúrából, amely nem aratott osztatlan sikert a tengerészek körében.

"Mintegy tíz zenész van a színpadon; de az éktelen lárma után ítélve, lehetnének vagy százan. Legfontosabb hangszerük a kivaing és csáind. Mind a kettő egész csoportozat különböző nagyságú dobokból áll, a melyek között ülve, az illető művész teljes erejéből döngeti a rettenetes hangszereket. Aztán egynéhány tülök, néhány húros hangszer, több hatágú síp és egy-két gong. Most éppen kezdeté veszi a nagy jelenet, az est "pièce de resistence"-a. A király megtudja valamely alantas udvariszolga árulása folytán, hogy leánya titkos összejöveteleket tart vazallusának fiával, mégpedig - óh szörnyűség - az első valóságos-belső-titkos-fő-fő-miniszterének közvetítésével. A bősz király dühében halált osztogat mindenfelé. Leánya, a szende Sáváng ... stb. máglyán végzi ifjú életét; a vazallus fia, apjával és minden férfirokonával egyetemben karóba huzatik; az első valóságos-belső-titkos-fő-fő-minisztert pedig tigrisek marczangolják szét. A színpadon lázas izgalom keletkezik. Égetnek, karóba húznak, marczangolnak. Persze mindent csak úgy szóval és gesztussal. A szegény törött szék azt sem tudja, hogy mi legyen előbb: máglya, karó vagy vérengző tigris. A zene most már valósággal dühöng; a művészek őrjöngve hadonásznak és ordítanak. Az elragadott közönség "sötét" része pedig, tudniillik a malájok, birmaiak, sziamok és szingalézek tombolnak; a sárgák ellenben, a khinaiak, frenetikus - hüvelykmutogatással fejezik ki elragadtatásukat. A khinaiaknál ugyanis a balhüvelyk mutogatása annyi mint a taps. (Jobb hüvelykkel bizonyosan kifütyülik a színészeket.) Mi fehérek bedugjuk a fülünket és menekülünk a "borzalmas" látvány, de még inkább a borzalmas zene elől."

Innen indultak tovább a ma "ázsiai kistigrisként" számon tartott Szingapúrba, amely már akkor is nyüzsgő kikötővárosnak számított. Doktorunk nem mulasztotta el meteorológiai és egészségügyi szempontból is ismertetni az oroszlánok városának sajátságait:

"Téves volna azonban azt hinni, hogy ezen a helyen, ilyen közel az Egyenlítő vonalához, az embernek elevenen kell megsülnie a rettenetes forróságban. Ellenkezőleg; Singapore egyike az aequatorialis vidékek legegészségesebb és legkellemesebb pontjainak. Igaz, hogy a hőség tikkasztó; de mi az a Khina belsejében uralkodó és a verestengeri partok gyilkos hőségéhez képest. Sőt a dysenteria, malaria és cholera is, ez a gyönyörűséges trifolium, hasonlíthatatlanul ritkábban lép fel és enyhébb lefolyású, mint kelet-Ázsiának más hirhedt vidékein. A növényzete olyan buja, olyan túlságosan dús, hogy a szárazföldtől meglehetősen távol, benn a tengerben is, akkora parányi kis helyen, a mekkorán egy fa gyökerei mefogamzhatnak, teljes virágdíszben pompázó vagy gyümölcsökkel megrakott terebélyes fákat lehet látni, a melyeknek dagály alkalmával csak a koronája áll ki a vízből."

A Raffles Square 1900 körül

Kalandvágyó és érdeklődő ember lévén, a hajóorvos a helyi kultúra által kínált "háromdimenziós" élményekkel is gazdagodott.

Kígyóbűvölők Szingapúrban

"Egy alkalommal megkóstoltam én is a betelt. De legfeljebb egy-két perczig tartottam a számban s ezen két percz alatt eszembe jutottak összes megtett és ezután megteendő bűneim. Merem mondani, hogy a legvadabb szegedi paprika ehhez képest valóságos vaniliás crême."

Rejtő Jenőt kedvelő olvasóink biztosan tudják, hogy Szingapúr volt az a város, ahol az Igazi Trebitsch (alias Buzgó Mócsing) inkognitóban ügyködő hercegekre vadászott, és még az olyan hírneves vagányok, mint Fülig Jimmy és Piszkos Fred is gyakrabban tekintgettek a hátuk mögé a sötét utcán, a bűnözők uralta külvárosi katakombákban pedig Holdvilág Charley és a Tüskés Vanek huzakodott az újabb és újabb ópiumszállítmányokon. Nem volt ez másképp 40 évvel korábban sem; ha nem is ilyen érzékletesen, de Gáspár doktor is beszámolt a csavargók és egyéb alvilági elemek nagy számáról; könnyen lehet, hogy beszámolója (is) hatással volt Rejtőre.

"Valóságos csapás Singaporera az a nagyszámú csőcselék, a mely a világ minden részéből ideseregelve, itt üti fel ideiglenes tanyáját hosszú kalandozások után. Ugyanis a hadi hajók, még inkább azonban a kereskedelmi hajók ezrével látogatják meg a kikötőt évenkint. A múlt évben például mintegy kilenczezer hajó érintette Singaporét tíz millió tonnatartalommal, a mely hajók mintegy százmillió dollár értékű árúczikket hoztak és ugyanannyit vittek ki. Ezek a hajók, a melyek a földgömb legkülönbözőbb pontjairól jőve, néhány napig itt tartózkodnak, szolgáltatják az említett nemzetközi csőcseléknek legfőbb kontingensét.A hadi hajókról itt szökik meg a legtöbb matróz. De még többen a kereskedelmi hajókról, miután ezeknek a legénysége nem hadiszolgálatra besorozott és szigorú vasfegyelem alatt álló katonaság, hanem a földgömb legkülönfélébb pontjain ideiglenesen felfogadott zagyvalék. Az ilyen hajó legénysége között van néha egyszerre angol, spanyol, amerikai, franczia, portugállus, hollandus, maláji, szingaléz, khinai és japáni meg néger. És ki tudja, hogy ezen alsóbb osztályú hajók nagyrészének a legénysége között gyakran az illető nemzetnek a szemen-szedett csőcseléke, a társadalomból kitaszított izgága, kötekedő és durva lelkületű emberek vannak, az elképzelheti, minő szerepeket játszanak itt ezek a késforgató zsebmetszők, a kiket az aránylag nagy kiterjedésű területen még a vasmarkú angol rendőrség sem képes kordában tartani."

A Zrínyi krónika ezek mellett részletesen beszámolt a helyiek és a fehér elit mindennapjairól, európai szemszögből nézve sivár társadalmi életéről, és a trópusi körülmények miatt megváltozott étkezési szokásokról is. Mindent egybevetve, Gáspár doktorék pozitív élményekkel távoztak a városból; ez a visszaemlékező most kevésbé kemény és ironikus stílusán is érződik. A helyieknek is szimpatikusak lehettek a tengerészek, ugyanis elengedni is alig akarták őket:

"Indulásunk előtt ugyanis az egész falu népe összesereglett a kunyhó előtt és erőszakos vendégszeretettel ránczigáltak bennünket, hogy nézzük meg az ő kunyhójukat is. Az emberek kezdettek nagyon is tolakodóvá válni, annyira, hogy végül kénytelenek voltunk botütések osztogatása közben a legőszintébb köszönettel visszautasítani a szíves meghívásokat."

Az oroszlánok városa napjainkban

Szingapúrból kihajózva a Zrínyi és legénysége egy kevésbé ismert, sokkal zártabb világ, Kína, egész pontosan Hong Kong felé vette az irányt.

Forrás:

Dr. Gáspár Ferenc: Negyvenezer mérföld vitorlával és gőzzel, Szeged, 1892. A könyvet közzétette, és a kísérőtanulmányt írta: Veperdi András

A könyv illusztrációkkal ellátott változata (ahonnan a régi felvételek is származnak) megtalálható itt.