Tanuljon Ön is magyarul - egy 1793-as német nyelvű nyelvkönyvből!

A 18. század folyamán Európa számos országában, így a Habsburg Birodalomban is a nyelvek racionalizálását, módszeres leírását, reformját tűzték ki célul. Így azon túl, hogy felsőoktatásnak a század vége felé szüksége volt egy új grammatika megalkotására, egy általános trend is volt a 17. században elindult, s a 18. században felgyorsuló nyelvújítás. A legtöbb olvasónak a nyelvújítás kapcsán az általános-, és középiskolai tanulmányaiból ismert folyamat juthat az eszébe, de fontos megjegyezni elöljáróban, hogy a korszak vívmányai együtt jártak azzal is, hogy számos nyelvi formula - tradíció - a reform áldozatául is esett.

Jelen cikkünkben egy 1793-ban megjelent nyelvkönyvet kívánunk röviden bemutatni, s ezen keresztül a 18. század végének nyelvi-, nyelvtanítási viszonyait.

 

p3060004.JPG

A könyv címlapja. A fényképek a szerző saját példányáról készültek.

A bemutatni kívánt kötetet Nagy György (Georg Nagy) írta, s 1793-ban jelent meg Bécsben, a göttingeni Alsó-szászországi Állami Egyetemi Könyvtár kiadójától, a Hummeltől.


p3060018.JPG

A gót betűkkel szedett mű felsorolja a magyar ABC 31 (!) betűjét, amely azonban azon felül, hogy nem teljes,  olyan betűt is tartalmaz, amelyet a mai használatban más karakter helyettesít. Az „á” betűt pedig annak ellenére hagyta ki a szerző, hogy a könyvben utána pedig rendszeresen szerepel. Erre némiképp magyarázatot ad az, hogy a hosszú magánhangzókat külön veszi, lásd alább:

 

p3060020.JPG



A finn és észt nyelvben is erősebben jelenlévő diftongusok, vagy más néven kettőshangzókat a szerző külön tárgyalja  a mű elején. Ugyan a magyar nyelvben néhány görög eredetű szót leszámítva jelenleg nem használunk ilyen kettőshangzókat, korábban akadt erre példa, ahogy az alábbi képen az „ajtó” szó írásmódjánál megfigyelihető. Erről bővebben lásd a Nyelv és Tudomány cikkét.

p3060023.JPG

p3060022.JPG

A magyar családneveknek külön fejezetet szentelt  a szerző.

p3060029.JPG

p3060025.JPG

p3060007.JPG
A könyv második felében már megjelenik a folyó szöveg is, eleinte rövidebbek, majd hosszabbak is, mellettük a német megfelelője is:

p3060010.JPG

 

A 17. századi illetve a 18. század végi szövegeket olvasva hatalmas különbséget vehetünk észre: míg az előbbi esetében nincs következetes írásmód, s ugyanazon szó akár kétféle helyesírással is szerepelhet ugyanabban a szövegben, addig ez a 18. század végén, elsősorban a tudatos nyelvújításnak és a most bemutatott könyveknek köszönhetően a helyesírás fokozatosan standardizálódott.

Forrás:

Georg Nagy: Einleitung in die ungarisch-philosophische Sprachlehre, Hummel, 1793. Bécs. A szerző saját példánya, de a kötet elérhető az Országos Széchényi Könyvtárban is.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Haßler, Gerda és Neis, Cordula: Lexikon sprachtheoretischer Grundbegriffe des 17. und 18. Jahrhunderts. Walter de Gruyter, 2009, Berlin

Papp István: Hangtörvények a magyarban. In: Uő. Magyar nyelvtörénet, Debreceni Egyetem, 2014, Debrecen

Nyelv és Tudomány: Hány magánhangzó van a nyugat-európai nyelvekben? 

Nyelv és Tudomány: Magán-, mással-, fél- és kettős-