Szlovákia szégyenei: Tiso, Mach, Kotleba

A szlovákiai holokauszt egy dokumentuma

A 2016-os szlovákiai választásokon Marian Kotleba pártja, a Mi Szlovákiánk Néppárt (Ľudová strana Naše Slovensko) bekerült a szlovák törvényhozásba. A szélsőséges párt nosztalgikusan viszonyul a Hlinka Gárdához és a nácik bábjaként működő Szlovák Államhoz. Jelen cikkemben ezért szükségesnek éreztem, hogy korábbi cikkem után újra, kicsit más szemszögből is foglalkozzam a Hlinka Gárdával.

A Szlovák Állam létrejöttével blogunk egy szerzője korábban itt foglalkozott, jelen cikkemben szlovákiai holokauszt egy dokumentumát mutatom be, illetve annak "nemzetállam teremtő" szerepét. 

Az 1939-ben függetlenné váló Szlovákiában jelentős magyar anyanyelvű kisebbség maradt annak ellenére, hogy a többségi magyar területeket 1938-ban, az első bécsi döntéssel visszacsatolták. A Nyitra környéki magyarságot leszámítva túlnyomó többségük a nagyobb városokban lakott. A szlovákiai zsidóság jelentős része magyar anyanyelvű volt, s érthető módon a csehszlovák időkben őket nem vallási, hanem etnikai kisebbségként kezelték, hogy ezzel is a magyarok arányát csökkentsék.  - Ennek gyakorlati haszna is volt a csehszlovák államapparátus részéről, ugyanis Kassán például ennek köszönhetően szorították 20% alá a magyarok arányát, megfosztva így őket a nyelvhasználati joguktól.

Ahogy arra Slávka Otčenášová, a kassai Pavel Jozef Šafárik egyetem oktatója rámutatott, a két világháború között, majd 1939-et követően a Szlovák Államban, a szlovákiai zsidóságot a (cseh)szlovák történelemkönyvek a magyar imperialisták kiszolgálóiként festették le.

16989485056649738062.jpg

Hlinka gárdisták egy zsidónegyed előtt. Jad Vasem Múzeum, 5230/3

A Hlinka Gárda csapatai a németországi SA akciókhoz hasonló pogromokat hajtottak végre Szlovákiában 1939-et követően, amelyekre jellemző volt a zsidó tulajdonban lévő boltok, lakások kifosztása, kirakatok betörése és a zsinagógák felgyújtása, illetve a nyílt utcai erőszak a zsidónak minősített emberek ellen. Az 1939 óta Alexander Mach által vezetett párthadsereg az erőszak alkalmazását azzal indokolta, hogy az "áruló zsidók" tehetnek az első bécsi döntésről.

321.gif

Szlovákia területi változásai 1920-1945 között

Szlovákia volt az első német szövetséges, amely a Wannsee-i konferenciát követően megindította a deportálásokat, elsősorban Auschwitzba. Az 1940-es népszámlálási adatok szerint ekkor Szlovákiában 88 951 zsidónak minősülő állampolgár élt, ami az akkori lakosság 3,3%-a volt - az összlakosság ekkor 2 653 654 fő volt. Az 1941-ben kezdődő, és 1942-ben leállított deportálásoknak hozzávetőleg 57 000 fő esett áldozatul, míg körülbelül 24 000 fő élvezett - ekkor még - mentességet. A deportálások megszervezésében kulcsszerep jutott az 1940 óta belügyminiszterként is tevékenykedő Machnak.

17071064949173974456.jpg

Vojtech Tuka és Alexander Mach az első sorban. Jad Vasem Múzeum, 4613/690

7815494577733215936.jpg

Zsidók deportálása Sztropkóról. Jad Vasem Múzeum, 3132/12

7273219641037785804.jpg

Zsidók deportálása Sztropkóról. Jad Vasem Múzeum, 3132/46

17317482584429838143.jpg

Hlinka Gárdisták: a deportálás végrehajtói. Jad Vasem Múzeum, 1826/11

9091128879833848508.jpg

Deportáltak útban az ideiglenes gyűjtőhelyre, legtöbbjüket ez után Auschwitzba szállították. Jad Vasem Múzeum, 3132/1

A "kitelepítések" 1942 márciusában való leállítása után Mach egy új törvénytervezet beiktatásával annak folytatását kívánta előkészíteni, azonban ezt a Vatikán által megfenyegetett Tiso nem hagyta jóvá.  (Ekkor még.) Kuhl Lajos pozsonyi magyar követ ekkor érdeklődött Machnál a tervezett deportálások ügyében, s alább idézett jelentését küldte Bárdossy László magyar miniszterelnöknek.

Mach belügyminiszter a még Szlovákiában maradt, mintegy 20000 főnyi, legnagyobb részt kikeresztelkedett, illetve tanúsítványos zsidóság kitelepítése ügyében törvényjavaslatot terjesztett elő, amelyet azonban már a minisztertanács visszautasított.

(...)

kérdést intéztem hozzá, [Jozef Mračnához, a Szlovák Külügyminisztérium Politikai Osztályának vezetőjéhez] hogy megindul-e, mint ahogy Mach bejelentette a még itt lévő zsidóság kitelepítése. Mračna azt válaszolta, hogy ez a kérdés nem olyan egyszerű, mert egyrészt az itt maradt zsidóság legnagyobb részét a tavaly májusi törvény védi, melyet előbb meg kellene változtatni, de ettől eltekintve is, a gazdaságilag nélkülözhetetlen illetve fontos zsidókat (...) csak akkor lehet innen eltávolítani, ha előbb megfelelő pótlásról gondoskodnak.

(...) »Bár« tette hozzá mosolyogva, Machnál sohasem lehet tudni.

Dr. Kuhl [Lajos] sk. m. kir. követ

Pozsony, 1943 március 3.

3179536939999649038.jpg

Deportálás Pozsonyból. Jad Vasem Múzeum, 1585/127

A deportálások végül 1944-ben folytatódtak, az Einsatzgruppe H, a Sischerheits Dienst (SD) és a Hlinka Gárda bevonásával. Mach természetesen ekkor is jelentős szerepet kapott, ugyanis a HG feladata volt például a bujkáló zsidóság megtalálása és meggyilkolása. Az 1944-es deportálásoknak körülbelül újabb 12600 zsidó esett áldozatul, meg a pogromoknak, embervadászatnak hozzávetőlegesen 2000 fő.

1vcdkvhytbhnligac3vtnq-predstavite-radik-lneho-kr-dla-v-hs-s-a-neskor-minister-vn-tra-alexander-mach.jpg

Mach Hlinka temetésén

Mach 1946-ban állt bíróság elé, de a kiszabott büntetést nem kellett végigülnie a börtönben, 23 év leteltével, 1968-ban Ludvík Svoboda elnök kegyelmével szabadulhatott. 1980-ban halt meg Pozsonyban.

sp_kotleba.jpg

Marian Kotleba a Szlovák Testvériség egy korábbi felvonulásán

Forrás

MNL OL Miniszterelnökség K 28 Nemzetiségi és kisebbségi osztály 1923-1944 iratai. 144. doboz 236. tétel ME1943J19685

Felhasznált irodalom

  1. Doris L. Bergen: Lessons and Legacies VIII: From Generation to Generation. Northwestern University Press, Evanstone, 2008
  2. Janek István: Magyar közeledési szándékok a szlovák vezetőkhöz 1943-1944 folyamán. In: Múltunk 2010/4
  3. Janek István: The Development of Slovak-Hungarian Relations in 1939–1940 from a Soviet Aspect. In: Central European Papers 2014/2/1
  4. Kocsis Károly, Kocsisné Hódosi Eszter: Ethnic Geography of the Hungarian Minorities in the Carpathian Basin. Simon Publications, SL, 2002
  5. Kovács Éva: Disszimiláció,   zsidó   azonosságtudat,   regionális   identitás   Szlovákiában (1920-1938). In: Regio, 1991/2
  6. Michael Berenbaum: The Holocaust and History: The Known, the Unknown, the Disputed, and the Reexamined. Indiana University, Bloomington, 2002
  7. Naomi Kramer és Ronald Headland: The Fallacy of Race and the Shoah. University of Ottawa, Ottawa, 1998
  8. Slávka Otčenášová: Interpretations of World War I in Czechoslovak and Slovak School History Textbooks since 1918 until Present. Előadás, elhangzott a Memory and Memorialization of WWI in East Central Europe: Past and Present c. konferencián, Politikai Történeti Intézet, 2014. december 11.
  9. The Holocaust in Slovakia. United States Holocaust Memorial Museum honlapja