A Harmadik Birodalom 1941 nyarán látszólag Európa kizárólagos urává vált, Nagy-Britannia egyedül maradt nyugaton, keleten pedig a Wehrmacht  mélyen benyomult a Szovjetunióba. A megszállt területek zsidó lakossága ellen sorozatosan vezettek be jogkorlátozásokat, s számos helyen rendeztek tömeggyilkosságot az SS egységei, gyakran a helyi nácibarát elemekkel karöltve. Magyarországon az egyre nagyobb számú jogfosztó törvény ellenére, 1941-ben viszonylagos biztonságban volt a magyar zsidóság élete. Lengyelország kettős, német-szovjet megszállása után több (tíz)ezer ember, köztük zsidók, Magyarországon kerestek menedéket.

Beszterce visszacsatolása alkalmával egy rabbi köszönti a magyar katonákat, 1940. szeptember. FORTEPAN

Mostani cikkemben egy olyan levelet mutatok be, amely 1941-ben Bécsből érkezett a miniszterelnökhöz, Bárdossy Lászlóhoz, s Hóman Bálinthoz, aki ekkor a vallási-, és közoktatási miniszter volt. A levél olyan svéd missziósoktól érkezett, akik elsősorban zsidók körében végeztek térítést. A németországi faji törvények értelmében azonban a zsidóság nem vallási, hanem etnikai (faji) kisebbségnek bizonyult, s a diszkriminatív intézkedések azokra is érvényesek voltak, akik kikeresztelkedtek. A magyarországi szabályozás a némethez hasonlóan szintén nem vallási kisebbségként értelmezte a zsidóságot, de Németországgal ellentétben, Magyarországon könnyebben és több fajta módon volt érvényesíthető mentességi kérelem.

Kényszermunkások Auschwitzben, 1941-ben. Jad Vasem Múzeum, 5720/38

A levél írója a bécsi születésű Hanoch Friedrich Hugo Gerstl svéd állampolgár volt. Zsidó szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, de később Stockholmba költözött, és itt áttért az evangélikus hitre majd elvégezte a teológiát. A nürnbergi törvények értelmében így zsidónak számított. 1939-ben tért vissza szülővárosába téríteni, de a Gestapo ezért letartóztatta, és 10 hónapon keresztül börtönben volt. 1940-ben engedték el, majd a bécsi zsidóság deportálása után, innen Magyarországra települve akart evangélikus hittérítőként, - ahogy fogalmazott - a "zsidókérdés rendezésében" részt venni.

Alulírottak tisztelettel kérnek engedélyt három svéd állampolgárságú missios-prédikátornak Budapesten missios tevékenységére, főként az itteni zsidóság körében. Ezen missiosok mint a "svenska Missiok Immanuel" svéd missió helyettesei és munkatársai működnének. Nevük a következő: Missiosprédikátor: Hanoch Friedrich Hugo Gerstl, Frau Ester Gerstl, szül: Stolpe és Elsa Ringh. A zsidókör, melyben ezen missiósok működtek, lengyel területre (eredetiben: Polnische Reservat!) való áthelyezés és egyéb változások miatt annyira megcsappant, hogy gondolnunk kell a missios terület számára új létesülésekre.

(...) Mellesleg megjegyezve a mi biztos meggyőződésünk, hogy a zsidókérdés egyelőre egyes zsidóknál a Krisztusi hitre való áttérítésével oldható meg a legjobban.

1941. aug. 4.

Megkapja M. kir. külügyminiszter. m. kir. vallási és közoktatási miniszter, M. kir. min. elnök.

Szigorúan bizalmas

Kizárólag saját kézbe!

Bécsből deportált zsidók Lengyelországban, 1941-ben. Jad Vasem Múzeum, 4613/31

A misszió alapítása kudarccal végződött, azonban az 1944-es események kapcsán bebizonyosodott, hogy a semleges országok állampolgárai által végrehajtott mentőakciók sikeresek lehettek, legismertebb közülük Raul Wallenberg.

A levél jelentősége abban rejlik, hogy a magyar vezetőségben a kőrösmezei deportálásokkal egy időben (lásd keretes írásom) tudomást szerezhettek arról, hogy az ausztriai zsidóság létszáma jelentősen "megcsappant." A levélíró nem fejtette ki, de az áttelepítésen kívüli "egyéb változásokról" is írt, s a magyar vezetésnek ezekről az "egyéb változásokról" már ismeretei lehettek, ugyanis a nácik zsidó-politikájáról, módszereiről ekkor már számos információt szerezhettek.

A lodzi gettó kívülről fényképezve 1940-ben. Jad Vasem Múzeum, 4520/332

Hanoch Gerstl (1899-1956) és a felesége (1892-1984) túlélték a háborút, azonban családjuk számos tagját feltehetően Auschwitzban pusztították el.

Heinrich Himmler (balra), Franz Ziereis és Ernst Kaltenbrunner Mauthausenben, 1941. áprilisában. Jad Vasem Múzeum, 7619/9

Lemészárolt kényszermunkások Lengyelországban, 1941 augusztusában. (ugyanabban a hónapban, amikor a levél érkezett). Jad Vasem Múzeum, 4029

Felhasznált forrás és irodalom

MNL OL, Miniszterelnökség Levéltára, Kisebbségi és Nemzetiségi osztály (K 28) 104. tétel ME 1941 J 19816

Ungváry Krisztián: Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941-1944. Esemény - elbeszélés - utóélet. Osiris, Budapest, 2015.

United States Holocaust Memorial Museum Archives: Hanoch Gerstel Papers 1854-1975 1999.52. 1.