"Az oroszok ezrei pusztulnak el az erdőkbe és hóba rejtett finn aknamezőkön"

A téli háború III. rész

A Molotov-Ribbentrop paktum értelmében Sztálin szabad kezet kapott Hitlertől, hogy a Finnország rovására terjeszkedjen. 1939 október elejétől megindultak a tárgyalások Finnország és a Szovjetunió között, azonban Sztálin olyan követelésekkel állt elő, amelyek Finnország számára elfogadhatatlanok voltak, s a finn függetlenség végét jelentették volna. Cikksorozatom mostani részében azt mutatom be, hogy a rendkívüli anyagi és emberi túlerővel szemben védekező Finnország hogyan volt képes visszaverni az első támadásokat.

164914_r500.jpg

Vonuló finn csapatok, 1939. december 19. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

A cikksorozat első írásában azt jártam körbe, hogy miként zárult be a hurok Finnország körül azáltal, hogy 1939-ben Németország és a Szovjetunió előbb feldarabolta Lengyelországot, majd a német-szovjet paktum értelmében a Szovjetunió bezsarolta a három kis független balti államot egy "segítségnyújtási szerződéssel" Sztálin erőszakállamába. Második cikkemben az októberi szovjet-finn tárgyalásokat vizsgáltam, s röviden bemutattam Sztálin "ajánlatát". 

A téli háború I. rész "Oroszországot finn invázió fenyegeti" 

A téli háború II. rész Sztálin: a nagyhatalmak nem fogják engedni, hogy a finnek békében éljenek 

Az októberi tárgyalásokat követően a szovjet fél mereven elzárkózott a legsúlyosabb feltételek megváltoztatásán, s november folyamán nem tett érdemi engedményeket Finnországnak. Mannerheim visszaemlékezéseiben szerepel egy Molotovnak tulajdonított kijelentés, amely élesen rávilágít arra, hogy Finnországban is tudhatták azt, hogy a szovjet fél "türelme elfogyott", s a hó végétől másmilyen lépésekre lehet számítani.

Most majd a katonák veszik át a szót.

idézi Mannerheim i.m.

A szovjet propagandagépezet természetesen nem engedhette azt, hogy a küszöbön álló szovjet-finn háborúban úgy tűnjön, hogy a szovjet fél agressziót követ el a független Finnországgal szemben, ezért úgy kellett rendezni, hogy úgy tűnjön, hogy Finnország provokálta a Szovjetuniót.

A magyar lapok hasábjain a tárgyalások utolsó fázisa folyamatosan napirenden volt, s részletesen igyekeztek beszámolni az eseményekről. Az újságírók információi alapján a magyar olvasók tisztában lehettek azzal, hogy milyen feltételeket szabott meg a Szovjetunió, illetve, hogy a tárgyalások november folyamán holtpontra jutottak. A magyar lapok Finnországgal kapcsolatosan barátságosak voltak, a budapesti szovjet követ szerint túlságosan is, ezért panaszt tett a külügyminisztériumban. Ezt követően a kormányzat sajtódirektívában rendelte el, hogy a lapok kezeljék a kérdést a lehető legtárgyilagosabban. A budapesti finn követ, Onni Talas ehhez a következő találó megjegyzést fűzte:

Ha a Szovjetunió támadni akar, akkor azt bosszantás nélkül is megteszi, ha viszont nem akar támadni, akkor azt abban az esetben sem teszi meg, ha bosszantják.

idézi Halmesvirta i. m.

Nem sokat kellett várni egy olyan "provokációra", amely hivatkozási alapot teremtett a moszkvai vezetésnek. A Szovjetunió 1939. november 26-án, a finn határtól 800 méterre, Mainila településnél saját területét lövette, majd a lövetést finn agressziónak bélyegezte. Azon a meglehetősen egyértelmű tényen kívül, hogy a finneknek egy ilyen kiélezett helyzetben elkövetett provokációja értelmetlen diplomáciai öngyilkossággal ért volna fel, a lövedékek becsapódási iránya is kérdéseket vet fel. Az 1939-ben lefolytatott vizsgálatok megállapították, hogy a lövések szovjet terület felől érkeztek, de a finn hatóságok javaslatot tettek egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítására is, amelybe a Szovjetunió is delegált volna tagokat; Moszkva ezt elutasította. Az alább hivatkozott szerzők  egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a "mainilai lövetés" szovjet provokáció volt.

110943_r500.jpg

Finn katonák külföldi újságíróknak mutatják a lövések helyszínét 1939. november 29-én. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

A Szovjetunió ezt követően, 1939. november 28-án felbontotta a korábban kötött megnemtámadási egyezményt, két napra rá, 30-án megtámadta Finnországot. A magyar közönség a hazai sajtóból napról-napra értesülhetett az eseményekről, így nem érhette meglepetésként az egyre elkerülhetetlenebbnek látszó háború kitörése; a legtalálóbb megfogalmazást talán a Magyarország c. lap újságírójától kaphatták az olvasók.

Európa észak-keleti részében megkezdődött a nagy vita fegyveres elintézése, a hatalmas Szovjetbirodalom és a velünk magyarokkal annyira rokonszenvező és a rokonságot nálunk is jobban érző és hangoztató kis finn nép között. Az esemény megrendítő. Aki gyűlő viharfelhőket néz, várja a mennydörgést és mégis összerezzen, mikor csap a villám.

Magyarország 1939. november 29. 3. o.

A sztálini tisztogatások rendkívül érzékenyen érintették a Vörös Hadsereg tisztikarát, így noha jelentős létszámbeli, technikai és mennyiségi fölényben volt a támadó fél, az egész határvonalon átívelő frontális támadás megszervezése elégtelen volt. Annak ellenére, hogy a 26 szovjet hadosztállyal szemben Finnország csak 9-et tudott felvonultatni, december közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a három elsődleges hadicéljuk közül kettőt nem tudnak elérni a Finnország területére betörő csapatok. Petsamo elfoglalása ugyan nem nevezhető jelentéktelen sikernek a Szovjetunió részéről, ugyanis ezzel Finnország elvesztette északi, tengeri (Barents-tenger) kijáratát, de a szovjet tengeri fölény miatt, az ide érkező segély mértéke nem jelentett volna nagy segítséget. A déli, Karélián átívelő támadás rendkívül hamar elakadt a Mannerheim-vonalban, így meg sem tudták közelíteni a finn fővárost, Helsinkit, sőt, Viipuri előtt elakadt az előrenyomulás. A rendkívüli hidegben a Salla és Kajaani irányában végrehajtott támadások kezdetekben sikeresnek tűntek, azonban a finnek kihasználva helyismeretüket, számos rajtaütést hajtottak végre - a lehető legváratlanabb irányokból, sokszor a támadók hátában, - a hóban nehézkesen mozgó szovjeteken, brutális veszteségeket okozva nekik.

208.gif

A finn-szovjet háború, 1939-1940 térképe. A térkép az 1940 februári-márciusi támadásokat  illetve az 1940-es béke alapján elcsatolt területeket is jelöli! Erdélyi Magyar Adatbank

A szovjet vezetés gyors győzelemre számított, így nem fordítottak kellő gondot sem a terepviszonyok tanulmányozására és kellő stratégia kidolgozására, sem az állomány kiképzésére. A finnek azonban rendkívül jól alkalmazkodtak a kemény téli időjáráshoz; a szovjet vezetés - a finnel ellentétben - nem biztosított megfelelő téli ruházatot katonáinak, így nem csak a meleg ruházat, de a fehér színű téli álcaruha hiánya is rendkívüli hibának bizonyult. A rajtaütésekben a finnek a legtöbb esetben kilőtték a szovjet konvojok első, és utolsó tagját (tankot, páncélautót, teherautót) és a nagy hó miatt az útról letérni nem tudó többi jármű ezzel csapdába esett. A sítalpakról támadó finnek így túlerőben lévő szovjet csapatokat is megtámadhattak, mert mire a szovjetek a meglepetésszerű támadást követően felvették volna harcpozícióikat a finnek gyorsan vissza tudtak vonulni, úgy, hogy saját veszteségeik elenyészőek, míg a szovjeteké jelentősek voltak.

164892_r500.jpg

Finn katonák istentiszteleten vesznek részt 1939 december 18-án. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

 

164926_r500.jpg

Álcázott finn tarack, 1939. december 14. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

104767_r500.jpg

 Finn lövész téli álcaruhában Suomussalmi közelében, 1939. december 1. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

104859_r500.jpg

Szovjet hadifoglyok az első támadást követően, 1939. december 1. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

165530_r500.jpg

Finn katonák zsákmányolt T-28-as tankkal pózolnak, 1939. december 1. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

104801_r500.jpg

Halott szovjet katonák holttestei Suomussalmi közelében, 1939. december 1. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

Nem csak Moszkvában számoltak úgy, hogy a támadás megindítását követően a finnek ellenállását a Vörös Hadsereg hamar leveri, hanem mind nyugaton, mind Magyarországon is. A Magyar Nemzet például 1939. december 1-ei cikke (Magyar Nemzet 1939. december 1. 3. o) már azt a kérdést mérlegeli, hogy a Szovjetunió vajon egész Skandinávia ellen megindul-e, és a szerző megismétli azon korábbi álláspontját, hogy Sztálin a svéd acél miatt támad északnyugaton. Ugyanezen lap negyedik oldalán már azonban megjelennek az első finn sikerek hírei is:

Finnország egyedül harcol az óriása túlerővel szemben és az egész világ tisztelettel szemléli önvédelmét (...) Az oroszok ezrei pusztulnak el az erdőkbe és hóba rejtett finn aknamezőkön.

Magyar Nemzet 1939. december 1. 4. o.

A nyilas Magyarság c. lap pátoszos cikkben dicséri a finnek védekezését, ennek a gesztusnak a jelentőségét éppen az adja, hogy noha a nyilasok ádáz antikommunisták voltak, a német-szovjet paktum furcsa döntés elé helyezte őket. A nyilasok ugyanis harcos hívei voltak a német nemzetiszocializmusnak, s a Német Birodalom és a Szovjetunió között kötött (alkalmi) szövetség miatt a szovjeteket gyalázó hangvételből kénytelenek voltak a németek kedvéért jelentősen visszavenni.

A finnek spártai hősiessége ejti bámulatba az egész világot, egy biztos (…), az orosz seregben sok ember van, de kevés katona, a finn seregben kevés ember van, de mind hős katona.

Magyarság, 1939. december 15. 1. o. : A finn hősiesség és az orosz kudarc.

artist_86-844-600_jpg_600x400_q85.jpg

"Kívül tartani a medvét" A Daily Express 1939. december 29-ei karikatúrája Finnország harcáról

A kezdeti sikerekről a kormányközeli Magyarország c. lap folyamatosan beszámolt, ami nem csoda, ugyanis Teleki Pál akkori miniszterelnök rendkívül rokonszenvezett Finnországgal, a finnugrista találkozókon rendszeresen részt vett, 1924-ben pedig tanulmányútra látogatott Finnországba.

36. 000 orosz pusztulása Finnországban (…)

Magyarország  1939. december 11. 1. o.

Ma úgyszólván az egész világ figyelme a finn csatatérre irányul, az oroszok tömegtámadásai a vérrel áztatott hómezőkön döntő hadműveleti sikereket mindmáig elérni nem tudtak.

Magyarország 1939. december 21. 6. o.

16,000 finn győztes csatája 300, 000 orosszal szemben, a szovjet balsikerek oka főként a tiszti karban keresendő

Magyarország 1939. december 28. 2. o.

A szovjet vezetés a kezdeti vereségek után újabb és újabb (tapasztalatlan) csapatokat vetett be a finn védelem letörésére, ezzel a lépéssel azonban nem tudtak döntő sikert eléri, veszteségeik viszont az egekbe szöktek. Következő cikkemben Sztálin azon kísérletét mutatom be, hogy a Finn Demokratikus Köztársaság létrehozásával Finnországot szovjet tagállammá züllessze.

 

Felhasznált és ajánlott irodalom

Baberowski, Jörg: Felperzselt föld. Sztálin erőszakuralma. Európa, Budapest, 2015.

Dyke, Carl Van: The Soviet Invasion of Finland, 1939-40.  Routledge, 2013

Halmesvirta, Anssi: Kedves rokonok. Magyarország és Finnország 1920-1945. Cédrus, Napkút, 2014. Budapest

Heller, Mihail és Nyekrics, Alexandr: Orosz történelem, II. köt. Osiris, 2003. Budapest

Irincheev, Bair: The Mannerheim Line 1920–39: Finnish Fortifications of the Winter War. Bloomsbury Publishing, 2013

Jacobson, Max: Finnország: mítosz és valóság. Minerva, 1990. Budapest

Jutikkala, Eino és Pirinen, Kauko: Finnország történeleme. Kairosz, 2004. Budapest

Tanner, Väinö: The Winter War: Finland Against Russia, 1939-1940. Stanford University Press, 1957

Balogh-Ebner Márton: A magyar sajtó oroszképe 1939-1941. In: Korrajz 2014. A XX. Század Intézet Évkönyve, XX. Század Intézet, Budapest, 2015.

Balogh-Ebner Márton: Problems at the Finish-Soviet Border after the signing of the Molotov-Ribbentrop pact. In: Maruzsa, Zoltán: The Molotov-Ribbentrop pact. Unkown Clauses: The background Deals of totalitarian Systems in the Face of World War II. ELTE Új- és jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék. Budapest, 2010

Források

Mannerheim, Carl Gustav von: Emlékiratok. A téli háború. Püski, 1997. Budapest

Magyar Nemzet, 1939

Magyarország, 1939

Magyarság, 1939

Fényképek forrása: Finn Védelmi Erők Fotóarchívuma 1939-1945