Legutóbb ott hagytuk abba Maléter Pál 1956 előtti pályafutásának bemutatását, hogy 1945 februárjában átvette az egyik, a Honvédelmi Minisztérium és több objektum őrzéséért felelős zászlóalj parancsnokságát. Április elején a minisztérium, a miniszterelnökség, a Parlament és az elnöki lakás őrzésével megbízott század parancsnoka lett. Úgy tűnt, hogy ismét sínre kerül az élete, és volt partizán/igazolt tiszttársaihoz hasonlóan folytatódhat karrierje. Emellett meg is nősült; első feleségével, Pausz Máriával regénybe illő körülmények között ismerkedett meg.

Maléter Pál ezredesként

Pausz Mária Kassáról származott, de a háború végi káoszban Debrecenbe keveredett - barátai korábban azt ajánlották neki, ha bajba kerül, keresse Malétert, mert rá számíthat. Mivel lehetetlennek tűnt, hogy Mária eljusson Sopronban élő rokonaihoz, egy szalmakazalban töltött éjszaka után felkereste a laktanyát, és Maléter segítségével gépíró lett az őrzászlóaljnál. Kapcsolatuk ezt követően egyre szorosabbá vált, és 1945 augusztusában össze is házasodtak. Pár hónappal korábban történt egy eset, ami egyrészt jól példázza Maléter egyéniségét, másrészt tökéletesen alkalmas volt arra is, hogy "lenyűgözze" a fiatalasszonyt. Egy alkalommal vonattal utaztak Budapestre, amelyre Szolnokon szovjet katonák szálltak fel, és nekiláttak az utasok fosztogatásának. Ezt unta meg Maléter, aki az egyik, a peronon zabráló katonát rendreutasította, majd amikor az a szemébe nevetett, le is csapta. Ezt követően hárman támadtak a századosra, aki az utolsó percben tudott felugrani az éppen induló szerelvényre.

Érdekes Maléter és a Magyar Kommunista Párt viszonya is; 1945 előtt katonatiszteknek tilos volt politizálniuk (egy bizonyos Szálasi Ferenc őrnagyot is ezért tettek ki a honvédségből), a háború után viszont a pártok is "bezupáltak", és mindegyik megpróbálta kiépíteni szervezeteit a haderőben, de igazi sikerrel csak a kommunisták jártak. Az első választásokon ugyanakkor az MKP elég csúnyán leszerepelt; Maléter, akit már a partizániskolán is győzködtek, ekkor lépett be a pártba, mondván így biztos nem fogják karrierizmussal vádolni. Az tény, hogy Maléter sosem akarta az 1945 előtti állapotok restaurációját, de sosem vált meggyőződéses kommunistává sem; a pártra eszközként tekintett, amellyel egy jobb világot lehet létrehozni (ne felejtsük, 1945-ben járunk, Rákosi és köre ekkor még csak szárnyaikat bontogatták!), ám később többször csalódott. Talán merész a feltételezés, de ebben hasonlíthattak Angyal Istvánnal, az 56-os forradalom egyik csoportparancsnokával, aki bár fegyvert fogott a rendszer ellen, magát végig kommunistának tartotta (több sztahanovista-oklevéllel is rendelkezett), és úgy gondolta, az eszme rendben van, csak a megvalósítás siklott ki, de nagyon. 

Az 1940-es évek végén, az átmeneti időszak egyenruhájában

A százados 1946 tavaszán az ekkor a honvédséghez tartozó Határőrséghez került Vácra, majd Balassagyarmatra zászlóaljparancsnoknak. A határon - a keleti kivételével - virágzott a csempészet, a bandák nemegyszer tűzharcba is keveredtek a határőrökkel, - a Magyar Országos Nemzeti Levéltár vonatkozó anyagában több sorkatona neve mellett szerepel, hogy "a csempészekkel vívott tűzharcban hősi halált halt" - így az állás nem volt kifejezett életbiztosítás. Ezt csak nehezítették a haderő felszerelési hiányosságai (olyan jelentés is akad, amelyben az őrsparancsnok leírja, hogy egy pár használható bakancsuk van, amit a mindenkori járőr visel, a többiek addig strandpapucsban lébecolnak az őrsön), és az is, hogy Maléter kénytelen volt Budapesten hagyni állapotos feleségét (fiuk, Pál 1946 júniusában született). Mária szintén nehezen viselte a helyzetet; személyes válságát az is fokozta, hogy mélyen hívőként lett egy papíron kommunista katonatiszt felesége.

"Nincs szó Kicsim arról, hogy elvegye valaki Tőled az Istent. Mi is az Istenben való hit? Mit nevezünk annak? Gyűjtőfogalma a megmagyarázhatatlannak, a természetfelettinek? Egy fogalom, amiben bíznak a baj, a bánat esetén? Minek nevezzük? Istennek, természetet irányító s összefogó erőnek? Hidd el Kicsim, nekem esne a legrosszabbul, ha tudnám, miattam veszted el a hitedet. (...) Térj vissza Kicsim az Istenhez, bár nem hiszem, valóban elfordultál Tőle. Talán csak a sok gond, baj, kilátástalanság látszata keltette benned ezt az érzést."[1]

 - írta feleségének egyik levelében, amelyben saját sorsával kapcsolatos elégedetlenségének is hangot adott. Ez érthető is volt, hiszen a fővárosból, a HM őrszázada éléről került egy határszéli zászlóaljhoz, és családjával is csak hétvégente, hosszas utazgatás után találkozhatott.

"Cinizmusom - mint tudod - gyakran védekezés a csapásokkal szemben...Megszoktam, hogy minden úgy menjen, ahogy akarom, s most kikapcsolt a sors a munkából, megnyomorodtam, ha ideiglenesen is. Látom füstbe menni a terveimet - még sem hagyom el magam - hiszen Rád is kell gondolnom, s most már a gyerekre is."[2] 

 - írta ugyanezen levelében. Az áldatlan helyzet 1948 márciusáig tartott - közben megszületett második gyerekük, Mária is - amikor is Maléter Pált a köztársasági elnök testőrségének élére nevezték ki. Még abban az évben az ÁVH vette át az elnök védelmét, így Maléter ismét váltani kényszerült; nem fogadta el a Pálffy György által ajánlott segédtiszti beosztást, inkább Szegedre kérte magát, ahol anyósa is lakott. 1949-ben itt született harmadik gyerekük, Judit.

A később halálra ítélt Király Béla vezérőrnagy, az 1956-os Nemzetőrség parancsnoka Simon Ferenc festményén

Maléter és családja a haderőbővítés következtében ismét Budapestre került; Maléter előbb elvégezte a Király Béla vezérőrnagy (a másik nagy ludovikás túlélő) vezette magasabb parancsnoki tanfolyamot és a páncélos szemlélőség hadműveleti osztályának parancsnoka lett. A túlburjánzó bürokrácia és a félelem ugyanakkor csírájában fojtotta el az öntevékenységet, parancs nélkül senki nem mert semmit csinálni - ez a légkör, megfejelve a nem egyszer majdnem analfabéta tisztekkel, nem igazán feleltek meg Maléternek (sem), így a családban a disszidálás lehetősége is felmerült. Bár állandó félelemben élt és megviselte a helyzet, feleségének csak annyit mondott,

"Nem Mária, most, hogy bajban van az ország, nem hagyhatom itt...Ne aggódj Mária, amikor eljön az idő, tudni fogom, hogy hol a helyem."[3]

Ugyanakkor még jobban zárkózottá vált (ezt sokan a karrierizmus és a beképzeltség jelének tartották), és a nehézségekre házassága is ráment; 1954-ben váltak el, a lányok anyjuknál, ifjabb Pál pedig apjánál maradt. Pár évvel korábban egy nyugaton élő akadémiai társa kémkedésre is próbálta rávenni, és bár nem járt sikerrel, Malétert 1952. március 1-jén állásából felmentették, és a szabályzatszerkesztő csoport vezetésével bízták meg, ami azért komoly törést jelentett.

"Maléter ezredes személyével a katonai elhárítás több éven keresztül foglalkozott. Annak idején megállapítást nyert, hogy Maléter különböző parancsnoki beosztásait felhasználva, horthysta tiszteket igyekszik felvetetni a néphadseregbe (sic!), és beosztottjai közül is ezeket emeli, illetve tünteti ki bizalmával. 1950-ben Maléterrel, mint hírszerző gyanússal foglalkozott az elhárítás, mivel nevezett volt horthysta tiszttársa, a vizsgálati szervek által ismert Grazban élő Szentgyörgyi László FSS-ügynök (Field Security Section, a brit katonai hírszerzés egysége) egy futárt küldött Maléterhez ennek kémkedésre való beszervezése céljából."[4]

 - olvasható egy 1956 után készült nyomozati anyagban. Bár a beszervezés nem sikerült, az anyag kiválóan alkalmas volt arra, hogy gyanút ébresszen Maléterrel szemben, illetve fokozza a már meglévő gyanakvást. Ezt az is mutatja, hogy bár a szabályzatszerkesztő csoportfőnöki beosztáshoz papíron tábornoki rendfokozat járt volna, Maléter ezt nem kapta meg.

"Én még tettem is neki fél-komoly, pikírt megjegyzéseket, hogy hát ő kommunista, meg harcoló partizán, de az előléptetések nem nagyon jönnek. Talán a származása vagy az apolitikus abszolút-katona magatartása volt az ok. Mivel abban az időben mindenféle képzetlen – persze a pártvezetésnek megfelelő emberek – egy-kettőre megkapták a magas rangokat. Palit a személyes előmenetele nem túlzottan érdekelte. Sokkal fontosabb volt neki, hogy ahol szolgált, mindig és mindenekelőtt a beosztottjaival törődjön. Ez egy alapdolog volt őnála."[5] 

 - emlékezett vissza második felesége, Gyenes Judit erre az időszakra.

Maléter 1953-ban

1954-ben, meglévő beosztása mellett kinevezték a "Bányamunkára vezényelt csapatok" parancsnokának is. Közben a szabályzatszerkesztőket 1956 elején a Kiképzési Főcsoportfőnökség alárendeltségébe helyezték, és ami még fontosabb, segédtisztje megsúgta Maléternek, hogy az elhárítás őt bízta meg parancsnoka megfigyelésével. Közben magánéleti válsága is egyre súlyosbodott; 1953 elején került újra kapcsolatba egy távoli unokatestvérével, Gyenes Judithtal, akivel hamarosan egymásba szerettek, és Maléter válása után nem sokkal, 1954 májusában össze is házasodtak. A polgári szertartás mellett evangélikus ceremóniára is sor került - igaz titokban - amelyet Kuti Dezső püspök celebrált. Ha ez kiderül, az hatalmas botrányt jelentett volna, így az egyházi esküvőre a püspök lakásán, a társbérlők távozása után került sor...

Maléter Pál és Gyenes Judit esküvői képe

A műszaki alakulatok élén, illetve ekkor mezőgazdászként dolgozó, vidéken sokat járó felesége elbeszéléséből Maléter teljes képet kaphatott az országban uralkodó állapotokról, és bár igyekezett távol maradni a politikától, elkeseredettsége egyre fokozódott. Erre Gyenes Judit egy 1956 nyári történettel így emlékezett:

"Odahaza – noha voltak vitáink – nem a politika volt a fő téma. Talán azért sem, mert én még nagyon fiatal voltam. Emellett hangsúlyozom: Pali nemigen politizált. Ő mindenekelőtt és mindenekfelett hivatásos katona volt. Sokat ugrattam is, hogy az egész életét egy „katonai krecliben” éli. Ő főképpen a munkáját vette nagyon komolyan. Mindig valamennyi beosztottjáért személyes felelősséget érzett, ez aztán – erre még visszatérek – később is erősen motiválta a tetteit. Arra jól emlékszem, hogy én, mint fiatal mezőgazda, ’56 nyarán falun jártamban egy nap csupa ünneplőbe öltözött parasztemberrel találkoztam. Megkérdeztem, hogy milyen ünnep van itt? Azt felelték: nagy ünnep van, mert megbukott a Rákosi. Mikor ezt így Palinak elmeséltem, emlékszem, nagyon meghökkent. Nem mintha ő nem látta volna a visszásságokat, éles vitái is voltak a feletteseivel. De mégis; hogy Rákosit és az egész rezsimet mennyire gyűlöli a nép, ez azért meghökkentette. Egyébként politikai vitáinkban Pali többnyire azzal érvelt: a kommunizmus nagy eszme, nem szabad az eszmét hibáztatni azért, mert hitvány képviselői is vannak. Ez 56-ban már eléggé általános, csaknem hivatalosan elfogadott magyarázatféle volt."[6]

Pausz Mária közben gyerekelhelyezési pert indított, aminek következtében az ifjabbik Pál is hozzá került, Maléter soha többet nem találkozott gyerekeivel. Maléter - ekkor már ezredes - fontolgatta a leszerelést is, ahogy azt is, hogy bányamérnöki képesítést szerez, főleg miután 1956 májusában kinevezték a Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok élére. Nem sokkal később már 15 bányászzászlóalj (8502 fő) és 9 építőzászlóalj (4193 fő) tartozott parancsnoksága alá, köztük a Kilián-laktanyában állomásozó három zászlóalj is. A munkásegységekbe ekkor már nem csak megbízhatatlanok kerültek, hanem lényegében bárki, ugyanis így akartak nagyszámú és olcsó munkaerőt alkalmazni. 1956 augusztusában Maléter kizárólag a műszaki kisegítő alakulatok irányítását és szervezését látta el. Így érte a sorsfordító 1956. október 23. is, de ez már egy másik történet.

Családi körben 1955 húsvétján: a kevés vidám pillanat egyike

 Dióhéjban annyi, hogy a viszonylag ismeretlen ezredes nagy napjai 1956. október 25. után jöttek el; miután a Kilián-laktanyába küldték "rendet csinálni", pár nap alatt átállt (átsodródott?) a forradalom oldalára. Részt vett a Nemzetőrség megalakításában, majd honvédelmi miniszter helyettes, november 2-án pedig vezérőrnaggyá előléptetve miniszter lett. Ilyen minőségében ment Tökölre tárgyalni a szovjetek kivonásáról, ahol letartóztatták: 1957 január elején a magyar hatóságok fogságába került, végül a Nagy Imre per egyik fő vádlottjaként 1958. június 16-án kivégezték. Első felesége és gyerekei Amerikában telepedtek le, Gyenes Judit viszont itthon maradt. Bár megítélése ma is kérdéses - véleményem szerint, amikor eljött az idő, tudta, hova álljon - az biztos, hogy a forradalom egyik ikonikus alakjává vált. Emellett pedig nyugaton is hamar népszerűvé vált, elég csak arra gondolni, hogy Robert Heinlein 1959-ben megjelent Starship Troopers (Csillagközi invázió) című regényében az egyik csapatszállító űrhajó a Pal Maleter nevet viseli.

[1] Horváth 39. o.

[2] Uo.

[3] Horváth 42. o.

[4] Horváth 44. o.

[5] Interjú Gyenes Judittal

[6] Interjú Gyenes Judittal

Források

Tamási Orosz János: Családtagok az újratemetésről - interjú Halda Alizzal és Gyenes Judittal Eredeti megjelenés: Unio, 1989.

Horváth Miklós: Maléter Pál, H&T, Budapest, 2002.