Napi történelmi forrás

2017\03\14 NTF Szólj hozzá!

Mindennapok a túlvilágon - Koporsók és sírmellékletek az ókori Egyiptomban

Zrufkó Réka

Ahogy arról korábbi írásunkban is volt már szó, az ókori egyiptomi temetkezésben bevett szokás volt a halott számára biztosítani a túlvilági élethez szükséges tárgyakat. Ezek mennyisége és minősége általában társadalmi szereptől és rangtól függően változott, de rendszerint élelem, ruhák, kozmetikai szerek, bútorok, szerszámok és fegyverek kerültek az elhunyt mellé.

2e2f2b1400000578-0-image-m-98_1446850275841.jpg

Howard Carter és Tutankhamon koporsója

A koporsós temetkezés már a predinasztikus korban (i. e. 4. évezred 2. fele) és az első dinasztiák idején is használatban volt, de ekkor még általában csak nádgyékénnyel burkolták be az elhunyt testét. i.e. 3400 körül – amikortól az előkelők épített sírokba kezdtek temetkezni – jelent meg a fából készült, négyszög alakú koporsó, amely egy fedélből és egy alsó részből állt. Az előkelők körében már az Óbirodalomban (i.e. 2635-2155) használatos volt a kőből készült koporsó (szarkofág) is, viszont ezek rétegezése csak a Középbirodalom idején (i.e. 2040-1791) vált bevett szokássá, amikor elterjedt a két (vagy esetleg több) rétegű koporsó használata. Az uralkodók szarkofágjait többnyire értékes anyagokból, gránitból, kalcitból (egyiptomi alabástrom) vagy kvarcitból készítették, ezeken ritkán volt díszítés.

Tovább olvasom
2017\03\13 Toth Balint 8 komment

"A zsivány sírján nem nő fű"

Renkó Kálmán futóbetyár halála

A 19. századi Magyarországon szinte minden tájegység életre hívta a maga betyáralakját. Így beszélhetünk dél-alföldi betyárokról, kiskunságiakról, vagy bakonyi betyárokról. E poszt "főhőse" akár több helyen is szerepelhetne, mivel a "pályafutását" délen, a Bácska vidéken kezdte, míg a halál végül a Bakony erdejében érte. Ekkor már 144 bűneset és 18 börtönév volt mögötte, illetve az a több mint 100 csendőr, akik őt és társait üldözték.

00040177.jpg

Renkó Kálmán portréja (Forrás: Magyar Fotográfiai Múzeum 2003.1129)

Tovább olvasom

Cirkáló és harckocsi?

Az első világháború lövészárok csatáit követően a brit harckocsi tervezés fő irányvonala egy olyan fegyvernem létrehozása volt, amely ellátja a klasszikus lovasság szerepét a modern csatatéren. Ezen feladatok végrehajtásához a második világháború előtt és annak jelentős részében elsősorban gyors harckocsikat építettek, de a páncélos ütközetek alatt bizonyítást nyert, hogy erre a feladatra csupán a sebesség nem volt elég.

large_000000.jpg

A27 Cromwell harckocsi "cirkálás" közben 1944-ben, egy Winston Churchill-nek tartott bemutatón. Imperial War Museum H 37168

Tovább olvasom
2017\03\02 NTF Szólj hozzá!

Mumifikálás az ókori Egyiptomban

 Zrufkó Réka

Az évezredek során az emberek sokféle módszerrel kísérleteztek az elhunytak maradványainak megőrzésére. Egyes helyeken a földrajzi és éghajlati adottságok már önmagukban lehetővé tették a halottak konzerválását. A homok, a levegő hiánya, a szélsőségesen forró vagy éppen hideg éghajlat elősegítette a spontán mumifikációt. A múmia megnevezést eredetileg csak „a mesterségesen eljárással tartósított egyiptomi testek leírására használták.”[1] Maga a szó az arab vagy perzsa mummiyah szóból származik, melynek jelentése szurok vagy bitumen.

mumia_abrazolaskp_003.jpg

Múmia ábrázolása

Egyiptom éghajlati viszonyai lehetővé tették a testek spontán konzerválódását is. Kezdetben a holttesteket sekély gödrökben helyeztél el a sivatag száraz és forró homokjában, ennek – illetve a napsütés – hatására a test még azelőtt kiszáradt, hogy a szövetek bomlásnak indultak volna. Azonban i.e. 3400 körül az előkelők közül egyre többen temetkeztek téglából épített sírba, hogy holttestüknek háborítatlan nyughelyet biztosítsanak. Ezáltal azonban a környezeti tényezők megváltoztak, a testek gyorsan lebomlottak, ami az egyiptomiak olvasatában elég nagy problémának bizonyult.

Tovább olvasom

Kémek harca

A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége és a magyar állambiztonság

Ha kémekről hallunk, elsősorban James Bond, az amerikai filmek hidegháborús hősei és hihetetlennek tűnő, veszélyes kalandok jutnak eszünkbe. De mi történt valójában, amikor a 007-es ügynök karaktere még meg sem született, a CIA pedig csak tanulta a szakmát? Egyebek mellett a Horthy-korszakban kiképzett hírszerzők vívtak életre-halálra menő harcot a kommunista magyar állambiztonsági szervekkel.

spyeye.jpg

Egy lépésre az ürgebőrtől...

Amikor a második világháború után a nyugati hadifogságba esett magyar katonák kiszabadultak táboraikból, megjelent az a főleg tisztekből álló réteg, akik nem tudtak vagy nem mertek visszatérni Magyarországra. Ezek a jól képzett katonák azonban – egyik – legfontosabb küldetésüknek Magyarország szovjet iga alóli felszabadítását tartották. Ezért már 1946-ban elkezdődtek a titkos szervezkedések, 1948 októberében pedig hivatalosan is létrejött Ausztriában a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, amelyhez 1949 legelején németországi csoportok is csatlakoztak.

Tovább olvasom

"Tapsolj, kopasz, különben elvisz az ÁVO!"

Az 5+2-es viccek a szocializmusban

Rajkort Miklós

A „felszabadító” szovjet Vörös Hadsereg hivatalosan 1945. április 4-én a nyilas uralomtól és a nemzetiszocializmustól ugyan megtisztította Magyarországot, de „cserébe” hozott egy másik pusztító totalitárius politikai izmust: a (nemzetközi) szocializmust. A hitleri társától az alábbi szocializmus egyben tért el: nem faji, hanem osztályalapon likvidált, mind fizikailag, mind lelkileg. Cseberből vederbe - ahogy a magyar szólás mondaná.

c3972nkm344.jpg 

A "népünk bölcs vezéréről", Rákosi elvtársról készült egyik legismertebb fotó

„Népi demokrácia; Népünk bölcs vezére; békekölcsön; felszabadítás”: mennyi jól csengő kifejezés, amelyet a kommunista propaganda terjesztett; s ha nem ismernénk a magyar történelem eme legsötétebb időszakát, azt hihetnénk: Magyarországon a Rákosi- Kádár- rendszerben tanítani való demokrácia volt az uralkodó politikai berendezkedés, ahol a béke és a nép hangja a legfőbb prioritást élvezte a nómenklatúra előtt. Pedig a valóság 180 fokkal eltért: 1949-től 1989-ig a cenzúra kardja lesújtott egy egyszerű politikai viccért; ami nem fért bele a rendszert irányítók elvárásaiba, azt tűzzel-vassal tiltották. A kommunista diktatúra legkegyetlenebb időszakában, a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett rendszer idején életveszélyes volt egy kósza politikai viccet elsütni még egy baráti iszogatás közben is- nem hiába nevezték ironikusan ezeket 5+2-es vicceknek: 5 év, aki mondja, 2 év, aki hallgatja. S bár veszélyes volt a vicc, a legendás pesti humort mégsem tudták az ÁVÓ (és társintézményei) verőlegényei és a vörös „igét” hirdetői kiölni a magyar emberekből. Talán a nevetéssel könnyebb volt az elfojtott fájdalmakat tompítani…

Tovább olvasom

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu