Napi történelmi forrás

"...Hegyesdet meghágták az terekek"

A részeges porkoláb, a vakmerő aga és a legszörnyűbb öklelés története

Köztudott, hogy az 1526-os mohácsi csatavesztést követő évtizedekben Magyarország három részre szakadt. A Királyi Magyarország, a török hódoltsági területek és Erdély határvidékein mintegy 150 évre lényegében állandósultak a harcok; a nagyobb hadjáratok szüneteiben a végvári katonaság napi szinten folytatta portyáit (nem egyszer a rendre akadozó zsold kiegészítése miatt), bosszantották az ellenséget és gyakoriak voltak a szigorú szabályok között lefolytatott párviadalok is.

http://ocdn.eu/images/pulscms/YmI7MDA_/7049883429bbcf40277e7ad07f093a3d.jpeg

A hegyesdi vár romjai napjainkban

A Balassi Bálint, majd később Gárdonyi Géza és Fekete István által is megénekelt-megírt korszakban komoly szerep jutott a végváraknak. A nagyobb erősségek (Komárom, Győr, Szigetvár) mellett a kisebb, ekkorra már elavult várak is szerepet kaptak, bár őrségük feladata elsősorban a környék megfigyelése, portyázás és felderítés volt. Ahol volt lehetőség (és persze pénz), igyekeztek a kis erődítményeket modernizálni - erre jó példa a Szigligeten épült rondella vagy a nógrádi vár - de általában ez sem segített azon, hogy a főként főúri laknak épült várak harcértéke csekély maradt. A nagyobb hadjáratokban ezeket sokszor harc nélkül adta fel őrségük, de nem egyszer a hősies ellenállás szimbólumává váltak (Drégelypalánk).

Tovább olvasom

Fürj, mopszok és csehek Felső-Magyarországon

"Hát már a pipa is szól?" - kezdi visszaemlékezését  Nemeskéri-Kiss Sándor, nyugalmazott diplomata. A Pipaszó című művében számos anekdotát oszt meg, amely valamilyen módon kötődött hozzá. Az egyik ilyen története még fiatal korában játszódik, a család véglesi, Zólyom környéki birtokán, ahol a lakosság vegyes, de főleg szlovák ajkú volt a XIX. utolsó évtizedeiben. Ehhez kapcsolódva meg kell jegyezni, hogy ekkoriban a csehek is kezdték felfedezni a szlovákok lakta területet, a Švejk szerzője, Jaroslav Hašek fiatal korában is többször járt a Felső-Magyarország területén, mint turista.

Fenyőerdő Zólyombrezó és Tiszolc között a XX. század elején - forrás: Fortepan

Mégis hogyan kapcsolódik össze egy későbbi magyar diplomata élménye egy első világháborút is megjárt cseh íróval? - lehet feltenni a kérdést. A közös pont a már említett tény, hogy Hašek is járt Magyarországon, annak is a szlovákok lakta részén. Azonban nemcsak a szlovákokat - mint a korszakban népszerű csehszlovakista elgondolás kapcsán a csehek "másik" ágát - látogatták meg a Morva-folyó túlpartjáról érkezők, vagy éppen túráztak, fürdőhelyekre jártak, hanem többen munkájuk miatt érkeztek Magyarországra. Az 1891-es népszámlálás szerint összesen 64,5 ezer cseh-morva honos élt Magyarországon, 1910-ben számuk már közel 80 ezerre nőtt - azonban a nagyszámú csehországi németség miatt nem feltétlenül volt mindenki cseh a megkérdezettek közül: utóbbi összeíráskor mintegy 64 ezer fő arról számolt be, hogy cseh az anyanyelve.

Tovább olvasom

Kiskecske a hadszíntéren, avagy a balsorsú kabalaállat

Különféle címer- és kabalaállatokat az országok mellett évezredek óta alkalmaznak nemesi családok és hadseregek, sőt egyes alegységek is. A címerállatok általában méltóságosak, "menők" - sas, sólyom, oroszlán, farkas - a kabalaállatoknál azonban nincsenek ilyen merev szabályok, bár a legtöbb alakulat azért igyekszik nem köznevetség tárgyává válni választott állatuk miatt. Mindenki számára ismerős a római legiók sasmadara, a középkorban pedig az egyes címerállatoknak fontos szerepe volt a harcoló felek azonosításában is (az oroszlános velünk van, az elefántos nem).

Egy brit hadikecske az első világháborúból; náluk ma is népszerű kabala...magyar fényképet sajnos nem találtam (Illusztráció)

Ez a hagyomány a mai napig megmaradt - erről részben már ejtettünk is szót - számos katonai és rendészeti alakulat címerében szerepelnek állatok (erre jó példa a rendszeresen megtartott Tiger Meet, ahol a macskafélékről elnevezett repülőalakulatok futnak össze), és számos példa akad arra is, amikor a kabalaállat teljes valójában is létezik, nem egyszer saját egyenruhával és rendfokozattal. Külön kategória a "hasznos" kabalaállatok csoportja; elég ismert Smoky tizedes, a mindössze 2 kilós yorkie, aki a Csendes-óceánon szolgált, és amellett, hogy rendre előre jelezte a japán légitámadásokat és segített szűk helyeken telefonkábeleket fektetni, a háború után az első terápiás kutyaként is hírnevet szerzett.

Tovább olvasom
2017\01\03 Toth Balint 9 komment

"Az ellenség előtt tanúsított bátor és vitéz magatartásáért"

Egy csendőr az 1916-os lucki áttörésnél

A Budapesti Közlöny 1917. május 9-i számában a címhez hasonló mondat – „Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül” – alatt felsorolt kitüntettek között dédnagyapám, Z. Tóth Károly neve is szerepelt, aki tábori csendőrként szolgált az első világháborúban. Szolgálatáért idézve az újság sorait: „Ő császári és apostoli királyi Felsége által erre felhatalmazott parancsnoksága által” az ezüst vitézségi érem II. osztályát adományozták neki, amit ma is őriz a család. Amióta ezt elolvastam az a kérdés foglalkoztatott, hogy milyen cselekmény van e kifejezés mögött, mi lehetett az a "vitéz magatartás"? Ebben az írásban most ezt próbálom feltárni és megosztani az Olvasóval.

Z. Tóth Károly 1888. május 9-én született Lórántházán (ma Baktalórántháza) gazdálkodói családban. Az első világháború előtt kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol Chicagoban vállalt munkát. Nem volt ez meglepő akkoriban, sőt, a városban a 19. század legvégétől ugrásszerűen megnőtt a magyar bevándorlók száma (1900-ban 7463, 1910-ben már 37 990 fő[1]), akik leginkább a vidékről érkeztek. Visszatérve Magyarországra 1911-től kezdte meg fegyveres szolgálatát a debreceni VIII. csendőrkerületnél.

z_toth_karoly_usa.jpg

Dédnagyapám (jobb oldalon) az Egyesült Államokban

Tovább olvasom

Ki koronázhatja meg a magyar királyt és miért kell minden vármegyéből 5 kg föld?

100 éve koronázták meg IV. Károlyt

Ferenc József halála után utoljára koronáztak magyar királyt és királynét; a száz éve, az első világháború közepén tartott koronázásról szól cikkünk. Azt kívánom röviden bemutatni, hogy a koronázásig rendelkezésre álló alig több, mint egy hónap alatt mi kellett a koronázás előkészítéséhez és milyen viták zajlottak ekkor a parlamentben.

iv_karoly_kiraly_eskutetele.jpg

Károly koronában a budai Szentháromság téren. Wikipedia

Az 1867-es koronázáshoz hasonlóan a ceremóniára Budapesten került sor, ezt megelőzően ugyanis Pozsony adott helyet az aktusnak. A fővárosban már a december 30-ai esemény előtt lázasan készülődtek; ugyanis egy sor ideiglenes építményt fel kellett állítani az ünnepségekre. Többek között minden vármegyéből be kellett szerezni egy kisebb mennyiség földet - 5 kg -, hogy az így összeadott mennyiség szimbolizálhassa az ország földjét, illetve a vármegyéknek ki kellett jelölniük azokat a követeket, akik részt vesznek a ceremónián. 

Tovább olvasom

Nyelvtársak – Mátyás király és a lingvicídium meséje

Perényi Károly

Történt, hogy 1459. februárjában magyar főurak egy Mátyással szemben kritikus csoportja III. Frigyesnek tett hűségesküt. A német-római császár felvette a magyar királyi címet, majd serege nemsokára a Dunántúl nyugati peremén nézett farkasszemet Mátyáséval. Ennek eseménytörténeti részletei jól feltártak,[1] diplomáciai háttere is jól ismert, akárcsak a konfliktust lezáró 1463-as bécsújhelyi egyezmény pontjai.

www_tvn_hu_42dea03ba228773e77b933355b3a6ee2.jpg

Hunyadi Mátyás lovas szobra Kolozsváron

A fenti összecsapásnak akad egy igen érdekes aspektusa: adott egy követjelentés, mely a XIX. század végétől az 1960-as évekig látványos karriert futott be. Eszerint Hunyadi Mátyás az 1459-es összetűzés apropóján „Fridriket bitorlónak, a »magyar faj és magyar nyelv ellenségének« nyilvánította; s »a magyar név« megoltalmazása végett közfelkelést hirdetett.[2].

Tovább olvasom

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu