Napi történelmi forrás

2016\09\28 NTF Szólj hozzá!

"Nyomot hagytak", avagy egy (különleges) kiállítás képei

Müller Gabriella

Emlékeztek, mikor a tanítónő azzal a megjegyzéssel javította ki a dolgozatot, hogy a gyöngybetűkhöz még gyúrnotok kellene? Vagy mikor a padtársatok munkafüzetében megpillantottátok a tökéletes „K” betűt? És amikor az első személyi igazolvány igénylésékor azon gondolkodtatok, hogyan írjátok alá az adatlapon a neveteket? A Nyomot hagytak: Évszázadok – személyiségek – aláírások c. kiállításon jártunk.

nyom_plak_ver2.jpg

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Bécsi kapu téri épületében húsz eredeti dokumentumot vonultat fel új, interaktív kiállításán a 14. századtól egészen a 20. századig. A tárlat kettős célt szolgál: összeállítói egyfelől azt a folyamatot mutatják be, amely során az ércből öntött, szinte művészi kivitelezésű pecsétből idővel minden egyes embert egyedi jelként azonosító kézjegy születik, másfelől, a levéltárban őrzött eredeti iratokon keresztül igyekeznek közelebb hozni a látogatót a múlt értékeinek.

Tovább olvasom
2016\09\27 DSI Builder 9 komment

Rosamunda, a bosszúálló királyné

Avagy miért nem érdemes a feleségedet az apósod koponyájából megitatni?

Alboin, a langobárdok királya bizonyára jeles férfi lehetett, mert egy későbbi forrás kiemeli magasságát és harcra kész termetét. A harcmezőn sem vallott kudarcot, mert a régi rivális gepidákat az avarokkal szövetségben verte le. Hamar rájött arra, hogy az új szomszédság kellemetlenebb, mint a régi, úgyhogy a migránsaival elárasztotta és meghódította Észak-Itáliát, ahol a langobárdok két évszázadig fennálló királyságot hoztak létre. Életének legnagyobb hibáját azonban alighanem akkor követte el, amikor feleségül vette Rosamundát, a legyőzött Cunimund gepida király lányát. A langobárdok királya viszont aligha lehetett egy szenzitív férfi, mivel egy lakomán arra utasította a feleségét, hogy igyon abból a kupából, amit az apja koponyájából csináltatott. Rosamunda sajátos módszerekkel találta meg azt az embert, aki a bosszúja eszköze lehet.

rubens_alboin_rosamunda.jpg
Alboin utasítja Rosamundát, hogy igyon az apja koponyájából. Rubens festménye

 

Tovább olvasom

Magyar iparvárosok VI.: Kazincbarcika

Mai posztunkban ismét egy magyar iparvárost (és ismét északkeleten) látogatunk meg; ezúttal Kazincbarcika történetéből, kulturális életéből villantunk fel néhány képet. Az írás annyiban rendkívüli, hogy ezúttal nagy segítséget kaptunk helytörténészektől, akik lelkesen gyűjtik a város múltjához kapcsolódó képeket és visszaemlékezéseket, valamint ápolják a Kazincbarcikához köthető hagyományokat is. Segítségüket ez úton is köszönjük!

14138381_1152707104768489_1958232085_n.jpg

A város madártávlatból (Képi Demokrácia Kazincbarcika)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye harmadik legnagyobb városa - Dunaújvároshoz hasonlóan - mai formájában nem tekint vissza hosszú múltra, ugyanakkor területe, pont mint mondjuk Komlóé, évszázadok óta lakott. A település, akár Salgótarján, látszólag nagyon fiatal: Sajókazinc és Barcika egyesülése (1947) után egy évvel kapta mai nevét, 1954-ben pedig a városi rangot is elnyerte. Ekkor csatolták Kazincbarcikához Berente községet, amely 1999-ig tartozott az iparvároshoz. Sajókazinc ugyanakkor legkésőbb 1240-ben már létezett, ám Barcikához (ekkor még Alsó- és Felsőbarcika) hasonlóan sokáig agrártelepülés volt. A községek lakossága sokáig igen alacsony volt, a 400 fő körüli lakosságú Berente és Barcika mellett Sajókazinc, közel kétszer akkora lakosságával és három fogadójával, számított a térség központjának.

Tovább olvasom
2016\09\23 SzatócsM 41 komment

Tájfun a jégpáncél alatt

               Szerző: Kalmár Miklós

 

Az 1980-as évekre a hidegháború lassan véget ért, és a fegyverkezési verseny a Szovjetunió és az Egyesült Államok között gyakorlatilag lezárult, ez utóbbi javára – tartja a közvélekedés. A valóságban ez a kép – mint mindig – kicsit árnyaltabb. Erre az időszakra tehető Ronald Reagan „csillagháborús” terve, Leonyid Brezsnyev, Jurij Andropov és Konsztantyin Csernyenko vad hadseregfejlesztési doktrínája, és a még ma is modernnek számító, óriási elrettentő erejű nukleáris fegyverek újabb generációjának kifejlesztése és legyártása. A mai cikkben a hidegháború talán legjegesebb fegyverét mutatom be, amely tájfunként söpörhette volna le a Nyugatot a térképről; ez a 941-es tervszámú, szovjet Akula („cápa”) osztály volt, amely NATO-kódnevén vált ismertté. Nyugaton ugyanis ezt a típust Tájfun-osztályként emlegették…

0b_lhbkmzkan6ywlptjlpcgg0ujq.jpeg             Az egyik Akula-osztályú tengeralattjáró felszíni menetben, az 1980-as évek közepén. Forrás: Englishrussia.com

Tovább olvasom

"Németet ne kelljen eltűrjünk lakásunkban"

Adalékok budakeszi németek kitelepítéséhez

A második világháborút követően az egész németséget kollektív módon bűnösnek bélyegezték meg, attól függetlenül, hogy az adott egyéneknek milyen volt a viszonya náci rendszerrel. Ennek értelmében Európa szerte a kisebbségben élő németeket nemre és korra való tekintet nélkül megalázták, kifosztották és kitelepítették. A magyarországi németség jelentős részét szintén deportálták, javaikat az állam elkobozta, a német állampolgárok tulajdonait pedig a Szovjetunió kapta meg. Cikkemben a német-ellenes gyűlöletkampányhoz kívánok adalékokkal szolgálni a budakeszi németek lakásinak elvételén keresztül.

k14.jpg

Békásmegyeri pályaudvar, 1946. május 3. www.svabkitelepites.hu

A hazai németség kitelepítésével szerzőtársam, György Sándor már foglalkozott, ezt az írását itt elolvashatják, a deportálások okaival, folyamataival ezért én részletesebben nem foglalkoznék. Összefoglalásként kiemelhetjük, hogy az 1940-es évek második felének regnáló hatalma - amely ekkor nem csak a kommunistákat jelentette! - a kitelepítés okaként  a világháború előtti és alatti német kisebbségi politikát jelölte meg. Úgy vélték ugyanis, hogy a hazai németség a hitleri Németország hű szövetségese és kiszolgálója volt, s mint ilyen - mai szóval - nemzetbiztonsági kockázatot jelentett, ezért kitelepítésük az úgynevezett nácítlanítás mérföldköve. Cikkemben olyan forrásokat vonultatok fel, amely emellett a fenti szándék mellett arra is rávilágítanak, hogy a deportálások hátterében komoly anyagi érdekek is álltak.

Tovább olvasom

A KGST és a Varsói Szerződés felbomlasztása

Antall József külpolitikájának főbb irányvonalai II.

Nyári Gábor - Rapali Vivien

Antall valójában jóval keményebb volt a Szovjetunióval szemben, mint az első nyilatkozataiból kitűnik. Ideológiailag, katonailag és gazdaságilag is minél gyorsabban ki akart lépni a „keleti blokkból”, ezt pedig leghatékonyabban úgy érhette el, hogy a kelet-közép-európai államok demokratikusan választott vezetői közül ő tette a legtöbbet a szocialista tömb felrobbantásáért. Mind a KGST, mind a Varsói Szerződés felszámolásában elévülhetetlen szerepe volt Antallnak. Ezekben a folyamatokban rendkívül kemény és következetes politikát folytatott, taktikázása pedig esetenként kockázatosnak is mondható.

1_1.jpg

Antall József és Borisz Jelcin Moszkvában, az orosz-magyar alapszerződés aláírásán

Antall és Kádár Béla[1] külgazdasági miniszter, Magyarország utolsó KGST-képviselője, többször hangsúlyozták, hogy a szervezetet már radikális reformokkal sem lehet megfelelően átalakítani. Antall személyesen egyeztetett több tagállam vezetőjével és győzte meg őket a felszámolás szükségességéről. Hivatalosan a KGST-t az 1991. június 28-i budapesti ülésen oszlatták fel, a felszámolási folyamatok 1991. szeptember 24-én fejeződtek be. A folyamatok jelentőségéről a miniszterelnök két nappal a budapesti feloszlató ülés után a következőképp nyilatkozott:

„Éppen Budapesten írtuk alá a KGST feloszlatásáról szóló megállapodást. Megszüntettük azt a megállapodást, ami alapján 1949 óta Magyarország egy birodalmi piacnak volt a része. Ez a gazdasági szövetség az egész magyar gazdasági életet meghatározta, eltorzította. Ezt reánk kényszerítették, nem magunk választottuk, mint más népek Nyugat-Európában, az Európai Közös Piacot, vagy a szabadkereskedelmi övezetet. Ebben a formában érvényesült a Szovjetunió hegemóniája. Ezt nemcsak itt és Önöknek mondom el, hogy valami népszerűt mondjak, hanem ugyanezt mondtam el a KGST budapesti küldötteinek búcsúztatásánál a szovjet kormány képviselőinek jelenlétében.”[2]

Tovább olvasom

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu