„…készen áll arra, hogy minden magyar érdeket szabotáljon” - nemzetiségiek a Magyar Királyi Honvédségben III.

Amíg a megszálló alakulatoknál inkább pozitívabb kép alakult ki a nemzetiségi legénység „nemzethűségére” vonatkozólag, a 2. hadsereg parancsnoki kara negatívan viszonyult a hozzájuk beosztott nemzetiségi katonákhoz. Megbízhatatlanságukra hivatkozva nem tartották célszerűnek harcoló alakulatokhoz való beosztásukat, bizalmi szolgálatra, figyelésre, járőrözésre nem vették őket igénybe. Az a kép alakult ki a hadseregben szolgáló nemzetiségi – főleg ruszin – katonákról, hogy az első adandó alkalommal átszöknek a szovjetekhez, melyet megerősített az a tapasztalat is, hogy nagyobb ütközeteket követően az eltűntek között magas arányban voltak a nemzetiségi katonák.

img_0002_new.jpg

Egy honvéd kivégzése Uriv térségében 1942-1943 fordulóján.

A kép forrása: Stemlerné Balog Ilona: Történelem és fotográfia. Osiris-MNM, Bp., 2009. 181. p.

Ezt a negatív előítéletet erősíthette a honvédség körében az 5001. számú szerb tábori munkás század este is. A 19. gyalogezred alárendeltségében a keleti fronton szolgálatot teljesítő munkásszázadról az alábbi jellemzés található az ezrednaplóban egy nappal eltűnésüket megelőzően:

„A szerb munkásszázadok alkalmazása valószínűleg nehézségekbe fog ütközni, mert hajlanak az orosz propaganda fele s a partizán eszmék könnyen találnak náluk talajt.”

(Hadtörténeti Levéltár II. 1537. A 19. gyalogezred hadinaplója, 1943. július 29.) 

A magyar hadvezetés az egyre alacsonyabb morállal rendelkező nemzetiségi legénység megfutamodását és dezertálását a fegyelmező és büntetési eszközök nagyfokú szigorításával kívánta kezelni. Erről vall Jány Gusztáv is 1947-es perében:

„A 2. hadseregben szolgálatot teljesítő nemzetiségi származású honvéd egyéneket (szerbek, románok, ruszinok), mert azok háborúellenes magatartást tanúsítottak, mint megbízhatatlanokat külön egységbe tömörítettem, valamint elrendeltem olyan irányú elhelyezésüket, hogy azokat saját nehéz fegyvereink tüzével bármikor elérhessük. Továbbá elrendeltem fentiek megtizedelését is.”

(Budapest Főváros Levéltára XXV.1.a Nb. 2613/1947 V-117091/B 427. - Jány Gusztáv kihallgatási jegyzőkönyve. Budapest, 1947. június 2.)

Ennél is radikálisabb lehetőség merült fel a magyar megszálló erők részéről:

„4. Nemzetiségi legénység megszökésének megakadályozása (37/2. hdt pcs.)

Az idegen nemzetiségű (szlovák, rutén, román és szerb) legénységnek az utóbbi időben az elg-hez való átszökése nagyon gyakori lett. Felterjesztésem alapján a Megsz. erő pság. a szökések megakadályozására, mint egyetlen célravezető intézkedésre a hozzátartozókkal szembeni megtorlásra tett javaslatot.

Ezek:

a./ a hadisegély kifizetésének azonnali megszüntetése.

b./ hozzátartozó internálása,

c./ szláv hozzátartozók kitelepítése Oroszországba,

d./ a szökevények hazaárulóvá nyilvánítása és minden vagyonának elkobzása.

Fentieket a felsorolt idegen nemzetiségű legénység előtt hirdesse ki.”

(Hadtörténeti Levéltár II. 1520. 54. gyalogezred - 80. sz. ezredparancsnoksági napiparancs. 1943. november 18.)

A fentebbi parancs több szempontból is figyelemre méltó. Formáját tekintve amiatt, mivel nem egy intézkedést, hanem csupán egy felterjesztendő javaslatot hirdettek ki a napiparancsban. Másrészt immár a kollektív büntetés - amely már megjelent Jánynál is - nem csupán az alakulat nemzetiségi katonáira, hanem azok családtagjaira is vonatkozna. Harmadrészt a parancs szankciórendszerének harmadik pontját egyrészt illuzórikusnak találhatjuk a háború 1943 végi állását tekintve, másrészt pedig illeszkedik a nácik a szláv lakosságot érintő telepítési tervekhez.

További kutatások szükségesek annak megállapítására, hogy ez a javaslat valóban beérkezett-e a Honvéd Vezérkarhoz vagy a Honvédelmi Minisztériumba, s ha igen, akkor ott miképp vélekedtek erről a katonai vezetők. Viszont az a tény, hogy egy javaslatot hirdessenek ki hangsúlyozottan a nemzetiségi katonák előtt, arra mutat, hogy inkább szolgált valószínűleg fenyegetésnek, mint reális alternatívának.

*

Háromrészes cikksorozatomban (korábbi cikkeket lásd: I., II.) néhány forrás közlésével csupán a téma jelentőségének fontosságára kívántam felhívni a figyelmet. A honvédségben szolgáló nemzetiségi katonák története feldolgozatlan, s remélem, hogy a jövőben majd nem marad így.

Felhasznált irodalom:

Szabó 1989 - Szabó Péter: Nemzetiségek a magyar királyi honvédségben (1938-1943) I. Palócföld 1989/6. 34-41. p.

Szabó Péter: Nemzetiségek a magyar királyi honvédségben (1938-1943) II. Palócföld 1990/1. 39-55. p.