Harc a lakosságért - propaganda a megszállt szovjet területeken a második világháborúban - 1. rész

A keleti front története a második világháborúnak nemcsak amiatt különleges fejezete, mert ezen a fronton csaptak össze a legnagyobb szárazföldi erők a világtörténelem során, hanem amiatt is, mivel a frontvonal mögött több száz kilométerrel is fegyveres összecsapások, felégetett falvak, "állam az államban" területek jellemezték. Ez több tényező miatt, így a megszálló csapatok elégtelen létszáma és felszerelése, a szovjet hatalom által támogatott partizán mozgalom megléte, de leginkább a kegyetlen és kizsákmányoló német politika miatt alakult ki.

Miután 1941 végén megakadt a Szovjetunió elleni német támadás, illetve miután ez - szemben Napóleon oroszországi hadjáratával - nem járt együtt a német hadsereg összeomlásával, mindkét fél számára fontossá vált annak a 60-70 millió főre tehető, különböző nemzetiségű lakosságnak a megnyerése, akik azon a közel 1,8 millió négyzetkilométeren éltek, amit megszálltak a németek és szövetségeseik. Ennek érdekében falragaszok, repülőkből leszórt szórólapok, hangszórók s egyéb eszközök használatával próbáltak megnyerni a lakosságot, ugyanis a terület ellenőrzése lehetetlen volt a helyi lakosság támogatása nélkül.

Az alábbi cikksorozatomban néhány, a német és a szovjet propaganda által használt propagandaanyagot  mutatok be.

parasztokplakat1.png

Parasztok figyelnek egy német propagandaplakátot. (Forrás: Chiari, képmelléklet)

Oldalunkon korábban is foglalkoztunk a náci propagandával. Erről lásd például:

A "zsidó mérges gomba" - Egy náci gyerekkönyv

Partizánok!

A nemzetközi bolsevik Sztálin, a nemzetközi tőzsdecsaló Churchill és Roosevelt barátja, rekedtre kiabálja magát: "A hazáért".

A zsidó Lazar Kaganovics következő vője egyszer csak felfedezte a "hazát", miután azt 25 év hosszan kifosztotta, megnyúzta és lábbal taposta.

Miért?

Így puccsolja meg a nemzeti megoldással Oroszország, a ti hazátok felszabadítását az értelmetlen ellenállás érdekében.

Németországban és Európában a szabadságharc már eldőlt, ti sem állíthatjátok meg a zsidó-bolsevik pestis végítéletét.

Ez az igazság!

A tegnap Németországában

zsidók a hatalomban, kommunisták és a vörös internacionálé támogatóinak milliói, az ő követőik, lopózó polgárháború, nyomor, szegénység, hanyatlás.

A ma Németországában

Adolf Hitler irányít a nemzeti és szociális felszabadulás jegyében, több millió egykori kommunista áll katonaként harcban a bolsevizmus ellen, Németország egyesült, boldog és erős.

A tegnap Európájában

zsidó háborús uszítók és háborús nyerészkedők mindenhol a kormányzatokban és a háttérben! Gyűlölet, háborús kiáltás, elnyomás.

A ma Európájában

a zsidó kísértet kitakarítva, Európa közös újjáépítése biztosítja minden nép szabadságát és az élethez való jogát.

15 európai nép katonái a zsidó világellenség elleni harcban!

A tegnap Oroszországában

Zsidók és prozeliták a húsosfazéknál, a világ leggazdagabb országa koldusszegény, mert minden vagyon eltűnik a korrupcióban és a legszörnyűbb támadó fegyverkezésben.

A dolgozó lakosság kizsákmányolt és terrorizált, az orosz lényegüket megrontotta Sztálin zsidó klikkje.

A ma Oroszországában

a nép felnőtt. Sorainkban a munkásokból, parasztokból, a Vörös Hadsereg egykori katonái és komisszáraiból álló orosz népi véderő [Volkswehr] zászlóaljai a hazájuk felszabadításáért való harcban és az orosz nép élethez való jogáért.

A holnap Oroszországában

egy szabad nép szabad földön. Tegyétek magatokat szabaddá a zsidó méregtől! Ti megöltétek a világtörténelem legsúlyosabb hazugságát, hasonlóan az egykori német kommunisták millióihoz, hasonlóan más felbujtott népekhez, akik most a sorainkban harcolnak.

Nem lőttünk mindenkit agyon, ha nem lőtök, mi sem lövünk agyon titeket.

Mi nektek szabadságot, munkát, kenyeret adunk.

Sztálin ellen! A hazáért! Jöjj át hozzánk az alábbi felkiáltással: "Sztálinnak vége." [Stalin kaputt!]

Bundesarchiv Militärarchiv RH 23/26 242. Bl. (a szerző fordítása)

ujeruo.png

"Bolsevizmus - Új Európa" - egy orosz nyelvű német plakát 1943-ból. (Forrás: Quinkert, képmelléklet)

Az alábbi dokumentum a Közép Hadseregcsoport déli részén elhelyezkedő német 2. páncéloshadsereg hátsó területének, a Korück 532-nek az iratanyagában lelhető fel, s egy 1942. decemberi harcutasításhoz csatolták mint a partizánveszélyes területeken repülőgépről leszórandó propagandaanyagot. A propagandaanyag szempontjából meghatározó mind a dokumentum keletkezésének helye, mind az ideje. Egyrészt Korück 532 területe a Brjanszki-erdő területét fedte le, mely a szovjet partizánmozgalom egyik legjelentősebb területe volt, másrészt itt feküdt a legnagyobb, már-már kollaboráns "kis királyságként" működő terület, a Lokoti Autonóm Terület (Selbstverwaltungsbezirkes Lokot), ismertebb nevén a "lokoti köztársaság". Másrészt 1942 végét írunk, amikorra a háború alakulása és a hátsó területek teljes ellenőrzésének hiánya felvetette a német parancsnokok részéről a partizánpolitika megváltoztatását.

weissr.png

Fehéroroszország katonai igazgatása. Brjansknál és Lokotnál a Korück 532 területe. (Forrás: Schulte, 41. p.)

koruck532.png

A Korück 532 területe a jelentősebb partizángócpontokkal. (Forrás: Schulte, 126. p.)

Az első különlegessége ennek a propagandaanyagnak a címzettei, a partizánok. A háború elején kiadott irányelvek, parancsok értelmében a partizán - vagy ahogyan később nevezték, a bandita - nem tekinthető hadifogolynak, így azonnal kivégzendő. 1942 közepére, amikorra a német megszállópolitikájának köszönhetően létrejött egy valódi ellenállási mozgalom, több német parancsnok is kontraproduktívnak tartotta ezt az eljárást, ugyanis ez az eljárás elsősorban nem a partizánmozgalom erejét csökkentette, hanem a partizánok ellenállását fanatizálta, hiszen az ellenállás feladása esetén esélyük sem lehetett a túlélésre. A partizánellenes hadviselés reformját hirdető német katonatisztek a partizáncsoportokban meglévő törésvonalak - amelyek fakadtak a partizáncsoportok rossz ellátottságából fakadó morális problémákból, az ellenállócsoportok egymás közti konfliktusaiból, illetve abból a tényből, hogy a partizánok jelentős része sorozás útján, azaz nem önkéntes jelentkezés révén került a partizánok közé - kihasználásával kívánták csökkenteni az ellenállást, mely érdekében szükséges volt az átállás lehetőségének megadása. A Korück 532 statisztikáiban 1942 augusztusában jelentek meg külön kategóriaként az átálló partizánok.

atallo.png

Egy átálló partizán. (Forrás: Hesse, képmelléklet a 177. oldalnál)

Ami érdekessé teszi ezt a propagandaanyagot, hogy felismerhetőek benne azok a jegyek, amik arra utalnak, hogy az 1939 előtt is a Szovjetunióhoz tartozó területekre vonatkozott a propaganda. A német propaganda elsősorban azokra a nemzetiségekre, népcsoportokra irányult, akiknek több évszázadra visszanyúló konfliktusuk volt az Orosz Birodalommal, és amelyeket sokszor tovább is mélyítette a Szovjetunió politikája. Amint cikksorozatom később részeiben majd láthatjuk, ezeknek a plakátokat nemcsak erőteljes szovjetellenes, hanem erőteljesen ruszofób él is jellemzi. Itt a zsidóellenes élen túl nem található más nemzetiségi konfliktus.

Ugyancsak tetten érhető, hogy olyan lakosság számára készült ez a propagandaanyag, aki a szovjet rendszerben szocializálódott. Más propagandaszövegekkel szemben nem jelenik meg az antiklerikális szovjet rendszer képe, ezzel szemben komoly szerepet játszik az új nemzetiszocialista rendszer szociális oldalának hangsúlyozása. Fontos szerepet kap a judebolsevik-plutokrata világellenségkép  második tényezője is, a zsidók által megtestesített "tőzsdecsalók" motívuma. A német propagandisták számolhattak az elmúlt 2 évtized oktatásügye és propagandája révén -, de maga a szovjet rendszer tapasztalata miatt is, hiszen minden ellentmondása ellenére is a lakosság jelentős hányada számára a szovjet rendszer a társadalmi mobilitás eszközéül szolgált - a lakosságban kapitalizmusellenesség is kialakult, így mintaként állították számukra a nemzetiszocialista rendszer "félutas" - vagy "szelektív" - antikapitalizmusát, mely során a kapitalizmus főbűnöse szerepét nem a tőkés osztály, hanem ennek egy "faji szegmense", a zsidóság alkotja.

Ugyancsak fontos eleme a propagandairatnak, hogy különválasztja a kommunizmust és a - korábbi - kommunistákat. A "kis kommunistáknak" nyitva hagyja a kaput az átállásra, s ezt azzal támasztja alá, hogy 1933-t követően a baloldali pártok tömegbázisát sikerült beintegrálniuk a Volksgemeinschaftba. Ez - legalábbis propaganda szintjén - különösen élés váltás, ugyanis a korábbi partizánellenes akciók során a 15 és 60 év közötti férfi lakosságot automatikusan internálták mint "partizángyanúsakat". Viszont a zsidósággal szemben továbbra is fenntartja a radikális hangnemet (még ha a dokumentum megszületésekor a megszállt szovjet területek zsidóságának döntő hányadával már végeztek is).

96003766.jpg

A bolsevik-plutokrata zsidó képe a leghírhedtebb antiszemita kiállítás, a Der ewige Jude bécsi kiállításának plakátján. (Forrás)

Ugyancsak érdemes foglalkozni a "szövetségesek" kérdéskörével. A német propagandaanyagban jelentős szerepet kapott az Új Rend Európájának eszméje. Habár a német vezetésnek nem voltak igazán arra vonatkozó szilárd tervei, hogy egy totális győzelem esetén miképp is igazgatná a kontinenst, a nemzetiszocialista Európa eszméjét egyfajta gyúanyagnak használta fel a kollaboránsok megnyerésére. Ennek a törekvésnek a központi motívuma volt a "bolsevizmus elleni kereszteshadjárat". A két világháború közötti európai politikai rendszerek - a különböző taktikai diplomáciai-gazdasági kapcsolatok ellenére is - szinte egyetlen közös alapja a kommunizmusellenesség volt, amely kifejezetten igaz volt az európai szélsőjobboldali mozgalmakra (annak ellenére is, hogy a Szovjetunió egyes intézkedései iránt érdeklődéssel viseltettek). Ezt a hangulatot meglovagolva a német vezetés a Szovjetunió elleni háborúját - a "preventív támadás" teóriája mellett - a bolsevizmus elleni keresztesháborúként kívánta interpretálni.

A propagandaplakát 15 nép közös harcáról szól a bolsevizmus ellen, mely egyáltalán nem túlzás, ha a keleti fronton szolgáló katonák és egyéb fegyveres testületek tagjainak nemzetiségét vizsgáljuk. A 1941. június 22-én és az azt követő napokban Németországgal együtt Románia, Olaszország, Horvátország, Szlovákia, Finnország és Magyarország lépett be a Szovjetunió elleni háborúba. A háborúban semleges Spanyolország a Kék Hadosztállyal képviseltette magát a háborúban, míg a megszállt Franciaországból, Belgiumból, Dániából, Norvégiából és Hollandiából is érkeztek kollaboráns alakulatok a keleti frontra, s ekkor még nem is szóltunk a megszállt területeken toborzott keleti önkéntesekről.

96006014.jpg

Francia kollaboráns plakát a "bolsevizmus elleni kereszteshadjáratról", 1941. (Forrás)

A propagandaanyag használja a népi haderő (Volkswehr) kifejezést, mely valószínűleg a Kaminski vezette Lokoter Volkswehrre, azaz a lokoti miliciára utal. A "lokoti köztársaság" 1942 végi fénykorában lakossága mintegy 1,7 millió főt tett ki, fegyveres hadereje pedig 1943 elejére elérte a 9-10 ezer főt. A haderő felét átállt partizánok és német hadifogságba került szovjet hadifoglyok adták, de Kaminski toborzásokat is tartott a lokoti köztársaság területén. Felszerelésük általában szovjet zsákmányanyagból állt, viszont a vizsgált időszakban már tüzérséggel és harckocsikkal is rendelkeztek.

lokot_republic_map.png

A "lokoti köztársaság" területe. (Forrás)

Idézett irodalom:

Chiari - Bernhard Chiari: Alltag hinter der Front. Besatzung, Kollaboration und Widerstand in Weißrußland 1941-1944. Düsseldorf, 1998.

Hesse - Erich Hesse: Der sowjetrussische Partisanenkrieg 1941-1944 im Spiegel deutscher Kampfanweisungen und Befehle. Göttingen, Zürich, 1993.

Quinkert - Babette Quinkert: Propaganda und Terror in Weißrussland 1941-1944. Die deutsche "geistige" Kriegführung gegen Zivilbevölkerung und Partisanen. München, Wien, Zürich, 2009.

Schulte - Theo J. Schulte: The German Army and Nazi Policies in Occupied Russia. Oxford, New York, Munich, 1989.