A Német Birodalommal kötött szerződés értelmében a Szovjetunió szabad kezet kapott Finnországgal szemben. A sikertelen tárgyalásokat követően, végül 1939 november végén Sztálin elérkezettnek látta az időt arra, hogy fegyveresen is fellépjen Finnországgal szemben. Cikksorozatomban azt mutatom be, hogy Sztálinnak milyen politikai-katonai elképzelései voltak mind a Finnország ellen vívott háborút illetőleg, mind az ország jövőjét tekintve, illetve, hogy ez a politikai koncepció miért vallott kudarcot.

Finn katona álcaruhában 1939. december 14-én. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

Sztálin rögeszmésen ragaszkodott ahhoz, hogy úgy állítsa be a háborút, mintha az egy finn provokációnak lenne a következménye, így miután a Vörös Hadsereg átlépte a finn határt - a ma Szentpétervárhoz tartozó — Terijokiban finn kommunisták kikiáltották a Finn Demokratikus Köztársaságot. A Szovjetunió ezt követően úgy értelmezte a helyzetet mind belföldön, mind külföldön, hogy ők a legitimnek tartott "népi kormány" kérésre vesznek részt a finn nép "felszabadításában" a "fehér-fasiszta" iga alól. Ennek értelmében a hivatalos közlésekben kerülték a háború kifejezést is. Ez természetesen azzal is együtt járt, hogy a terijoki ellenkormánnyal elfogadtatták az októberi-novemberi tárgyalások szovjet követeléseit, cserébe Moszkva "átengedte" a Finn Demokratikus Köztársaság részére az ígért karéliai területeket. A Népszava alábbi cikkében a következő sorokkal számolt be a szovjetek lépéséről:

Moszkvai támogatással "demokrata finn népkormány" alakult Terijokiban

A moszkvai rádió leningrádi jelentése szerint Terijoki finn határvárosban, amelyet a szovjetorosz csapatok már elfoglaltak felkelő finn katonákból és baloldali pártok képviselőiből népkormány alakult. (...)
A moszkvai rádióban ismertették az új kormány felhívását, amely hangsúlyozza, hogy nem a finnországi szovjeturalom megteremtését tekinti föladatának, hanem csak a "demokrata népuralmat" kíván teremteni, amely békét és barátságot tart fönn a Szovjet-Unióval.

Népszava, 1939. december 2. 2. o.

Molotov Sztálin, (j-közép) Vorosilov, (b-közép) Zsdanov (b) jelenlétében aláírja a Finn Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió közötti megállapodást, jobb szélen Kuusinen. Wikipedia

Sztálin a klasszikus marxista felfogást képviselte, amely szerint, ha Terijokiban megalakítja a Finn Kommunista Párt által vezetett kommunista Finnországot, akkor a finn munkásság és parasztság fellázad az "elnyomó" burzsoázia ellen, s a "nép a kormány mellé állva" belülről dönti meg a "fehérek" ellenállását. A Népszava alábbi cikkében beszámol arról, hogy Helsinki - és egyébként más finn nagyobb városok - bombázása során bujtogató, az Otto W. Kuusinen  kommunista kormányát támogató röplapokat szórtak le.

Az orosz repülők pénteken Helsinki külvárosait bombákkal támadták, viszont a belváros fölött röpcédulákat szórtak le. Ezek a röpcédulák a Kuusinen-kormány fölhívását ismertették. Más — eddig meg nem erősített — hírek szerint a finn repülők — közöttük olasz pilóták— megrongálták a Murmansk-vasutat.

Népszava, 1939. december 24. 11. o.

Civilek mennek le az óvóhelyre 1939. november 30-án. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

A finn nagyvárosok bombázása természetesen nem fért bele abba a képbe, amely a szovjet hadműveleteket segítségnyújtásnak igyekeztek beállítani, így a bombázásokat a szovjet vezérkar egyszerűen letagadta. A Népszava 1940. január 20-ai számában közli az egyik ilyen "cáfolatot":

Cáfolja a szovjetvezérkar Helsinki bombázását is, s azt állítja, hogy a szovjet orosz légi haderő semmiféle bombatámadást nem intézett a finn főváros ellen s a jövőben sem tervez ilyen légitámadást.

Népszava, 1940 január 17. 10. o.

Égő romok Helsinkiben 1939. november 30-án. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

Égő romok Helsinkiben 1939. november 30-án. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

A szovjet cáfolatok közül Molotov külügyi népbiztos kijelentése volt az, amely a legjobban ábrázolja a szovjet vezetés cinikusságát. Ő ugyanis azt állította, hogy a szovjet légierő humanitárius segélyeket, élelmiszert dobott le Helsinkibe.

A szovjet remények a finn osztályharc kiéleződéséről hamar szertefoszlottak, ugyanis a háború előtt emigrált finn kommunistákon kívül nem volt a Kuusinen-kormánynak támogatottsága. A nemzetközi sajtóban december végére elterjedt az a pletyka is, hogy Sztálin számára a kommunista kormány tagjai kegyvesztettek lettek és már  ki is végezték őket. A világforradalom finnországi állomásának elmaradása azt is jelentette, hogy Sztálin reményeivel ellentétben a finn erőknek nem kellett a front hátában felfegyverzett munkásokkal harcolniuk. A Sztálin ezt követően levonta a hamis következtetéseket, s újabb a bolsevik tisztogatás indult a hadseregben. 

Letartóztatták a finn ellenkormányt?

(Stockholm, december 23. - Havas) Meg nem erősített és ellenőrizhetetlen hírek szerint az oroszok Kuusinen finn "népi kormányát" letartóztatták. Még azt is hozzáteszik, hogy Kuusinent kivégezték.

Népszava, 1939. december 24. 32. o.

A Szovjetunió hazugsággyárai természetesen igyekeztek azt a látszatot fenntartani, hogy nincsenek tisztogatások a hadseregben, ebből a szempontból jó illusztráció Alexej Vinogradov vezérőrnagy esete. (A korabeli szovjet katonai rangokhoz lásd Békési László doktori értekezését.) Az általa vezetett 44. hadosztály ugyanis a csapdába esett 163. hadosztály felmentésére küldték Suomussalmi közelében, s kevesebb, mint feleannyi finn brutális veszteségeket okozva megsemmisítette majdnem a komplett hadosztályt.  Ezt követően vették át a lapok — finn forrásokra támaszkodva — az alábbi, egyébként valós híreket:

Vinogradov szovjet tábornok egész vezérkarával együtt eltűnt

18. 000 szovjetoroszt ejtettek tőrbe a finnek, fegyvereiket elszórva menekült el négy ezred

Magyarország 1940. január 11.1. o.

Moszkva elégedetlen a finn fronton működő politikai biztosokkal, a moszkvai tisztogatás nagyban folyik.

Magyarország 1940. január 10. 3. o.

Megsemmisített T-26-os szovjet harckocsi a Raate-Suomussalmi úton történt csata után. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

Moszkva ezek után olyan közleményeket adott ki, mintha Vinogradov még mindig a kötelékben lenne, s nem esett volna bántódása.

Vinogradov tábornok él
(Moszkva, január 10. - „N. S.T.") A leningrádi katonai kerület vezérkara cáfolja azokat a külföldi lapjelentéseket. hogy finn csapatok megtalálták a suomussalmi frontszakaszon Vinogradov orosz tábornok megfagyott holttestét.
Vinogradov, aki a 44. szovjetorosz hadosztály parancsnoka, a cáfolat szerint most is hadosztályának kötelékében van.

Népszava, 1940 január 17. 10. o.

Vinogradovot a moszkvai cáfolatok után egy nappal, január 11-én kivégezték. A Leningrádi Katonai Körzet Parancsnoksága 1990-ben rehabilitálta. Ilyen körülmények között tehát Sztálin lépéskényszerbe került, ki kellett állnia saját - mások által el nem ismert - bábállama mellett, a finn kommunista állam legitimációja ugyanis a katonai kudarcok miatt gyakorlatilag a nulla körül volt. Erre jó példa az alábbi moszkvai hír a Népszava tolmácsolásában:

Népszava, 1939 december 28. 2. o.

A Kuusinen-kormány, az 1939 decemberi-januári vereségek után Sztálin (látszólagos) kiállása ellenére jelentősen vesztett a jelentőségéből, s noha a Finn Demokratikus Köztársaság 1940 márciusában megszűnt, utódállama a Karél-Finn Szovjet Szocialista Köztársaság egészen 1956-ig létezett. A szovjet vezetés a finn ellenkormány létrehozásával gyakorlatilag egy "B" tervhez nyúlt; a Szovjetunió ugyanis míg a balti államok esetében a fenyegetés és az erőfölény bevetésével célt tudott érni, Finnországgal szemben ugyanezen módszerrel már nem ért célt.  A terijoki rezsim létrehozása azt a célt szolgálta, hogy Finnország tervezet elfoglalása után saját bábjával fogadtassa el Sztálin azokat a követeléseket, amelyeket október-novemberben nem sikerült. Egy esetleges 1939-as 1940-es szovjet győzelem esetén joggal feltételezhető, hogy a Kuusinen-kormány ugyanazt a célt szolgálta volna, mint a balti államokban létrehozott szovjet bábkormányok: a Szovjetunióba való betagozódást.

A nemzetköziség tanai kiszorították a legnagyobb érzést, a hazaszeretet és a hősies önfeláldozást.

Magyarság 1939. december 15. 1. o.

Cikksorozatom következő részében a tervezett angol-francia beavatkozásról és a világ számos pontjáról érkező önkéntesekről írok.

Felhasznált és ajánlott irodalom

Baberowski, Jörg: Felperzselt föld. Sztálin erőszakuralma. Európa, Budapest, 2015.

Dyke, Carl Van: The Soviet Invasion of Finland, 1939-40.  Routledge, 2013

Heller, Mihail és Nyekrics, Alexandr: Orosz történelem, II. köt. Osiris, 2003. Budapest

Jacobson, Max: Finnország: mítosz és valóság. Minerva, 1990. Budapest

Jutikkala, Eino és Pirinen, Kauko: Finnország történeleme. Kairosz, 2004. Budapest

Korom, Mihály: Finnország önvédelmi háborúja. In: Hadtörténelem, 2000. 1. sz.

Balogh-Ebner Márton: A magyar sajtó oroszképe 1939-1941. In: Korrajz 2014. A XX. Század Intézet Évkönyve, XX. Század Intézet, Budapest, 2015.

Balogh-Ebner Márton: Problems at the Finish-Soviet Border after the signing of the Molotov-Ribbentrop pact. In: Maruzsa, Zoltán: The Molotov-Ribbentrop pact. Unkown Clauses: The background Deals of totalitarian Systems in the Face of World War II. ELTE Új- és jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék. Budapest, 2010

Források

Magyarország, 1939, 1940

Magyarság, 1939

Népszava, 1939, 1940

Fényképek forrása: Finn Védelmi Erők Fotóarchívuma 1939-1945