„Elsősorban politikai célt szolgál”
Mód Aladár 400 évei, avagy egy Magyarország történet színeváltozásai
Szerző: Schreiber-Kovács Gergely
Mód Aladár 400 év – Küzdelem az önálló Magyarországért című műve számtalan kiadást megért. A kiadások közül többet is kézbe vevő olvasónak azonban azonnal feltűnik, hogy az 1950-es években megszületett kiadások alapjaikban különböznek az 1943-as első kiadástól. Ennek természetesen egyik oka az lehet, hogy az eltelt évtized alatt új kutatási eredmények születtek, és nyilvánvaló, hogy a szerző igyekezett történetileg aktualizálni művét. Ebbe a kategóriába sorolhatnánk azt is, hogy az 1951-es kiadástól kezdve megszaporodnak a műben a parasztmozgalmakkal (-felkelésekkel) foglalkozó fejezetek. Ezt azonban már nem lehet csak és kizárólag a hiányosságok pótlásával magyarázni. Ugyanis itt a mű átalakulásának (átalakításának) egy másik, sokkal fontosabb oka érhető tetten, mégpedig az, hogy a mű „elsősorban politikai célt szolgál”. Lássuk hát, hogy hogyan szolgálták Magyarország történetének különböző kiadásai azt a bizonyos politikai célt!
Az egyik legnagyobb hatású történelemkönyv
Mód Aladár (születési családi neve Oszkó) 1908. augusztus 20-án született Karakón. Középiskolai tanulmányait a budapesti Munkácsy Gimnáziumban végezte, majd az érettségi után a budapesti egyetem latin – magyar szakára iratkozott be. Az egyetemen az ő szerkesztésében jelent meg a „Virradat” című baloldali egyetemi lap, melyet ő maga keresztelt át, így az 1931-32-ben már „Szabadon” címmel jelent meg. Egyetemi évei alatt került kapcsolatba a politikával, és 1932-ben tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának. 1932-ben röpiratok terjesztése miatt több diáktársával együtt letartóztatták, és négy hónapot töltött el vizsgálati fogságban. A letartóztatás természetesen az egyetemi tanulmányoktól való eltiltást is maga után vonta, ám bizonyítékok hiányában kiengedték, és így még ebben az évben megszerezhette diplomáját. Tanárként nem tudott elhelyezkedni, így folytatta elméleti munkásságát, melyet a vizsgálati fogságban kezdett meg. Erre az időszakra így emlékszik vissza:
„A vizsgálati fogságban kezdtem természettudományi munkákkal és dialektikus materializmussal foglalkozni, ekkor alakult ki bennem első könyvem, a Materialista lételmélet című könyv terve, amely 1934-ben készült el és került kiadásra.”[1]
A 30-as években döntően publicisztikai írásokkal jelentkezett, majd hozzáfogott 400 év – Küzdelem az önálló Magyarországért című munkája megírásához. A mű végül 1941-ben készült el és 1943-ban jelent meg. A megjelenés után, 1943 elején újra letartóztatták, majd bíróság elé állították. Bűnösségét ekkor sem tudták bizonyítani, és négy hónap múlva felmentették. E munkájában a magyar nemzeti függetlenségi küzdelmeket állította középpontba, és a népfrontgondolat szellemében hirdette a haladó erők összefogását a német és reakciós veszély ellen. Ezen munkája volt az első kísérlet az 1526 utáni Magyarország történetének marxista szemléletű elemzésére. Kiszabadulása után 1944 decemberében az ellenállási mozgalomban az újpesti partizáncsoport összekötőjeként tevékenykedett.
1945 után az MKP Gazdasági Bizottságának titkára, a Szabad Nép munkatársa, 1946-tól a Társadalmi Szemle felelős szerkesztője volt. 1947-től az MKP Központi Vezetőség agitációs propaganda osztályának részlegvezetője, majd 1949-től a köznevelési osztály vezetőhelyettese lett. 1954-től a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) főtitkára. Illetve ugyanezen évtől haláláig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) a tudományos szocializmus tanszék vezetője. Munkásságában számottevő helyet foglal el az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc értékelése, újszerű megvilágítása. E témában jelent meg Kossuth és a magyar köztársaság című műve 1946-ban, vagy A diadalmas 48 1948-ban. Vizsgálta Marx és a magyar történelem kapcsolatát (Marx und die ungarische Geschichte, 1954). Foglalkozott az 1918–1919-es forradalmak, a munkásmozgalom megismertetésével. Az 1960-as évek problémái indították arra, hogy a nemzetközi helyzetet, a háború és a béke stratégiáját elméletileg is elemezze.
Mód Aladár (1956-os Intézet)
A világháború utáni időszakban munkásságát döntően két területen fejtette ki. Egyfelől folyamatosan szaporította publicisztikai írásai számát: Mint azt fent említettem, szerkeszti a Szabad Újpest című lapot, majd a Szabadság illetve a Szabad Nép munkatársaként dolgozik, 1946-tól 1953-ig pedig ő a Társadalmi Szemle főszerkesztője. Emellett nem hanyagolja el történeti tárgyú kutatásait sem. 1951-ben újra kiadja a „400 év”-et, ezúttal már kiegészítve a munkásosztály történetével, melynek kutatása folyamatosan érdeklődésének homlokterében volt. 1965-ban jelent meg utolsó nagyobb lélegzetvételű műve Korunk vitája címmel. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején több tanulmánykötete jelent még meg, melyek közül az 1918-19-es eseményekről szóló tanulmányokat tartalmazót tekinthetjük a legjelentősebbnek.
400 év – Küzdelem az önálló Magyarországért
Mód Aladár 400 év – Küzdelem az önálló Magyarországért című műve számtalan kiadást megért. A kiadások közül többet is kézbe vevő olvasónak azonban azonnal feltűnik, hogy az 1950-es években megszületett kiadások alapjaikban különböznek az 1943-as első kiadástól. Ennek természetesen egyik oka az lehet, hogy az eltelt évtized alatt új kutatási eredmények születtek, és nyilvánvaló, hogy a szerző igyekezett történetileg aktualizálni művét. Ebbe a kategóriába sorolhatnánk azt is, hogy az 1951-es kiadástól kezdve megszaporodnak a műben a parasztmozgalmakkal (-felkelésekkel) foglalkozó fejezetek. Ezt azonban már nem lehet csak és kizárólag a hiányosságok pótlásával magyarázni. Ugyanis itt a mű átalakulásának (átalakításának) egy másik, sokkal fontosabb oka érhető tetten, mégpedig az, hogy a mű „elsősorban politikai célt szolgál”.
A „400 év” első változata, melyből az első kiadás született – mint azt fent említettük – 1941-ben készült el. Azonban kiadásra csak 1943-ban került. (Itt fontos megjegyeznünk, hogy egyes vélekedéssel ellentétben Mód Aladárt nem konkrétan e műve miatt tartóztatták le 1943-ban. Ugyanis ahogyan ő fogalmaz, „a függetlenségi mozgalomban való részvétellel és hűtlenséggel” vádolták. Természetesen a mű elkészülte és kiadása is hatással volt Mód akkori megítélésére. Azonban a letartóztatással kapcsolatban csak abban lehetünk biztosak, hogy műve megtámogathatta az ellene felhozott vádakat, ugyanakkor csupán annak megjelenése nem lett volna elegendő indok arra, hogy letartóztassák.)
Az első kiadás céljait Mód így fogalmazta meg:
„Jelen könyv csupán azt tűzte ki céljául, hogy a meglévő történelmi és gazdaságtörténeti munkák és monográfiák anyagára támaszkodva, fővonalaiban rövid és összefoglaló áttekintést(sic) adja árutermeléssel kapcsolatos gazdasági és társadalmi fejlődésünk menetének, és ezek összefüggésén keresztül tegye világosabbá a történelem útmutatását, melyre népünknek jelen és jövendő küzdelmeiben szüksége van.”[2]
E cél megvalósítását pedig azon az alaptézisen keresztül kísérli meg, mely szerint:
„Magyarország történetének utolsó 400 esztendejét a német elnyomatás, az Ausztriától való gyarmati függés elleni küzdelem töltötte ki.”[3]
A mű születésekor a fenti koncepció újszerű megközelítése volt Magyarország 1526 utáni történetének. Módot műve megírásakor nagyban ösztönözte a hitleri Németország veszélyes térnyerése, és annak okozója – Mód szerint – a nemzeti összefogás hiánya és az ország vezető rétegeinek tehetetlensége. Újszerű megközelítése és alapos gazdaságtörténeti tudása az akkori történetírás új hangját képviselte. Ugyanakkor műve eredeti koncepciója és célkitűzései az első kiadást követő évtizedek során megváltoztak. Így ezzel párhuzamosan a mű külsőségeiben és tartalmában is átalakult.
A külcsíny
Az olvasó – mint azt már említettük – első látásra azt gondolhatná az 1945-ös, 1951-es vagy az 1954-es kiadás kézhezvételekor, hogy nem is ugyanazt a művet tartja a kezében. A művek terjedelmi különbségei mellett feltűnő azok borítóképének változása is. Az 1945-ös kiadás borítóján ugyanis Derkovits Gyula Dózsa a várfokon című 1928-as fametszete látható. Az 1951-es kiadáson azonban már a Gellért-hegyi Citadellán álló Felszabadulási Emlékmű (ma Szabadság szobor) szobor-együttese látható. A különbözőség azonban e mű kiadásai esetében korántsem a külsőségekben rejlik. Ugyanis Mód saját gondolkodása és a politikai életváltozásai szerint az első kiadás és az 1951-es hatodik kiadás megjelenése között jócskán átdolgozta művét, és ugyanez elmondható az 1951-es és 1954-es kiadásról is. Ez utóbbi kettőnél ugyan nem jelentkezik a terjedelmi különbség, ám bizonyos kérdéseket már teljesen másként tálal, mint azt az 1951-es kiadásban tette.
Bob Dylan után szabadon: nem csak az idők, de a könyvborítók is változnak
A belbecs
E kiadások teljes körű összehasonlító vizsgálatára ehelyütt nem teszünk kísérletet. Ám bizonyos részletek kiemelésével és vizsgálatával igyekszünk rávilágítani a művek metamorfózisára.
Kézenfekvőnek tűnik, hogy a vizsgálatot maga Mód Aladár saját művéről (műveiről) adott leírásaival kezdjük, vagyis a művek előszavaival. Ezek vizsgálata ugyanis máris fontos különbségekre hívja fel a figyelmet. Az 1943-as kiadás[4] előszava szűkszavúan, de lényegretörően ismerteti a mű célját. A két bekezdésben még a mű legfőbb tézise sem jelenik meg (ti. hogy Magyarország történetének utolsó 400 esztendejét a német elnyomatás, az Ausztriától való gyarmati függés elleni küzdelem töltötte ki). A második kiadás előszava[5] azonban már bőbeszédűbb. Az 1945 szeptemberében íródott előszóban Mód már nyíltan ostorozza a nyilaskereszteseket, és a fasizmust, illetve a tömegek politikai éretlenségét, melynek eredményeként Magyarország a hitleri Németország szövetségese lett. Az előszóból nem maradhat el a Szovjetunió éltetése, melynek segítségével sikerült megszabadulni a „fasizmus[tól], a kapitalizmus legreakciósabb, legembertelenebb”[6] formájától. Emellett előtérbe kerülnek új célok, melyek eléréséhez igyekszik segítséget adni könyvével. E kiadás sokat nem tud hozzátenni az előzőhöz (ezt maga Mód is elismeri), ugyanakkor kifejezi abbéli reményét, hogy így is „hiányt pótol a demokratikus nemzeti nevelés kézikönyveinek sorában”[7]. Az egyik legfőbb hiányosság Mód szerint az 1919-es események beható analízise. Ezzel mintegy előrevetíti, hogy műve később e kérdéskörrel bizonyára bővülni fog. E kiadás előszavából fontos még kiemelnünk a koalíciós pártok megítélését. Mód ezekről a következőket írja:
„Mégis történelmi érdeme a mozgalomnak [ti. a függetlenségi mozgalomnak], hogy kialakította a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Parasztpárt demokratikus elemei között azt az együttműködést, mely ma alapját képezi az ország újjászervezésének, ...”[8]
A fenti pártok (főleg persze azok demokratikus elemei) az ország újjászervezésének tehát alapját képezik. Ugyanakkor – ezt Mód külön kiemeli – vannak olyan elemek, melyek azt, hogy az ország kormányzását ekkor a Függetlenségi Frontba tömörült pártok tartják kezükben, puszta manővernek tekintik. Ebből érződik, hogy Mód nagyon is jól átlátja a politikai helyzetet ekkor, és e gondolatok valóságtartalmát azzal sem tudja elvenni, hogy bizonyos elemek szájába adja őket. Későbbi művének előszavában már erre sem lesz szüksége. Azokat ugyanis, akik manővernek tekintették e koalíciós politikát később már nem kell meggyőznie.
A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1947-es választási kiáltványa
Az 1951-es hatodik kiadás előszavában már a következőképpen fogalmaz:
„Tíz évvel ezelőtt, a könyv első kiadása idején a Függetlenségi Front programja a polgári demokratikus feladatok megoldását állította előtérbe, és mind ez, mind a német fasizmus elleni küzdelem a polgári demokratikus, sőt a kapitalista elemekkel való együttműködést követelte meg. Ez korlátozta a munkásosztály és a dolgozó osztályok távolabbi célkitűzéseinek előtérbe állítását és ezzel korlátozta egyben a történelmi kérdések gyökeres feltárását.”[9]
Magyarán mondva a Függetlenségi Front olyan manőver volt, melynek segítségével megteremthetők voltak az alapok a távolabbi (még nyíltan nem hangoztatott) „célkitűzések” megvalósításához. E ponton maga Mód önkritikát is gyakorol művével kapcsolatban:
„Akkor nem volt lehetséges az ellenforradalmi rendszer minden felelősének: a klerikális reakciónak, a kulákságnak, a polgári demokrácia, a szociáldemokrácia képviselőinek és magának a kapitalista rendszernek kíméletlen leleplezése. Akkor még nem volt lehetséges az osztályharc kiéleződésének és a munkásosztály, valamint forradalmi pártja vezetőszerepének (sic) megfelelő előtérbe állítása.”[10]
Ugyanis ezek „akkor” nem illettek bele a manőverbe, míg 1951-ben ezekre már módja nyílt a szerzőnek. Fontosnak tartotta még kiemelni, hogy új feladata a népnek az „angol és az amerikai imperializmus” elleni küzdelem, a hitleri és a „Horthy-fasizmus” legyőzése után ugyanis ez az újabb veszély, mely „fenyegeti népünk szabadságát”. Ezen új ellenségkép meghatározásánál nem mulasztja el megjegyezni, hogy
„függetlenségünk védelme azt követeli, hogy egész népünk előtt leleplezzük azt a szégyenteljes szerepet, amelyet az angol és amerikai imperializmus és annak polgári demokratikus és reformista lakájai játszottak az ellenforradalmi Horthy-Magyarország létrejöttében, 25 esztendős uralmában, a német fasizmussal való szövetségben és végül Magyarország háborús tragédiájában.”[11]
E ponton Módnak sikerül figyelmen kívül hagynia, hogy a szövetséges erők éppen a hitleri hadigépezet és a fasiszta rendszer felszámolásában voltak érdekeltek, így az általa fasisztának tartott Horthy rendszer megszületése nem állhatott érdekükben.
A mű konkrét tartalmára vonatkozóan elmondja, hogy fő célja a marxista történelemszemlélet szerint újra feldolgozni az elmúlt 400 év történéseit. Mivel azonban a mű elsődleges célja korábban a németek elleni ideológiai harc volt, bizonyos dolgok kimaradtak művéből. Ezeket a hiányosságokat ezen új kiadásban orvosolni igyekszik. Fontosnak tartja például kiemelni a környező népek parasztságának harcait. Ugyanakkor legfőbb céljának tekinti – és ezt egészében véve az új történetírás feladatának is tartja –, hogy a magyar munkásosztály és pártja vezető szerepét ideológiailag és történetileg is alátámassza. Törekvéseit így a „legfontosabb politikai követelmény”[12] kielégítésére korlátozza.
A mű terjedelmi tekintetben mintegy 400 oldallal több, mint az eredeti kiadás. A terjedelmi növekedést pedig egyértelműen az 1900-tól 1950-ig terjedő időszak eseményeit tárgyaló rész okozza (ez a rész közel 300 oldal hosszú). Természetesen a korábbi időszakok eseményeinek történetét is bővítve, egyes helyeken átírva közli a szerző. Az ilyen jellegű változtatások közül kiemelném a két legjellemzőbbet.
- a) A parasztmozgalmak megjelenése a műben
Míg az első kiadásban az 1514-es „Dózsa-féle parasztforradalom” mellett nem jelennek meg külön kiemelve a későbbi korszakok mozgalmai, addig az 1954-es hetedik kiadásban már kiemelten foglalkozik Mód ezekkel. Megjelenik a műben Karácsony György és Gubecz Máté mozgalma, majd a Páró-féle, a Pető-Törő-féle, illetve a Körös-varasdi és a dunántúli parasztság mozgalmai. Majd nem mulasztja el kiemelni a reformkori, 1831-es parasztmozgalmak szerepét sem. E műben II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának tárgyalásakor is igyekszik sokkal jobban kiemelni a parasztság szerepét. Az első kiadásban a Rákóczi zászlaját elhagyó nemesi erőket még nem ostorozza olyan hévvel, ahogyan azt a hetedik kiadásban teszi. Itt viszont már egyre keményebb szavak hangzanak el a klérus és a nemesség árulásával kapcsolatban. Nem véletlen azonban, hogy a parasztság történelmi szerepe előtérbe került ebben az időszakban. A „szocialista” mezőgazdaság megteremtésének érdekében ugyanis elengedhetetlen volt, hogy a parasztság többet áldozzon a szocializmus építéséért. Az más kérdés, hogy ez a valóságban hogyan ment végbe. Mód célja természetesen a munkásság mellett a paraszti népesség történelmi szerepének kihangsúlyozása volt. Ezáltal próbálván helyet biztosítani számára a magyarországi szocializmus építői között.
Szimbolikus: Dózsa György a metróban (Szász Endre mozaikja)
- b) Oroszország szerepe az 1849-es eseményekben
E kérdés vizsgálatakor is felfedezhető Mód álláspontjának és a politikai közfelfogásnak változásai. Mód az 1945-ös kiadásban, mely változatlanul került kiadásra, egyértelműen a túlerővel magyarázza a szabadságharc bukását.
„A megvert császár szégyenszemre az orosz cárhoz fordul segítségért. [...] Az iszonyatos túlerővel szemben a magyar szabadságharcot csak a nép általános tömegfelkelése menthette volna meg, ehhez azonban új és messzemenő intézkedések kellettek volna.”[13]
Ezzel ellentétben az 1951-es kiadásban már egyáltalán nem szerepelnek az oroszok. (Érdekességként megjegyezném, hogy erre az egyik vizsgált példány 163. oldalán egy korábbi olvasó ceruzával tett megjegyzése is rávilágít: „Hol vannak az oroszok??” ) És valóban. E rész tárgyalásakor Mód egyszerűen nem tesz említést a cári intervencióról. Sőt korábbi álláspontját feladva kijelenti, hogy nem a túlerő volt az, ami megakadályozta a honvédsereget abban, hogy megsemmisítsék a reakciót, hanem az, hogy elmulasztották a nemzeti egység nagy néptömegeken alapuló mozgósításának kiszélesítését. Fontosnak tarja kiemelni továbbá a környező népek baloldali szervezkedéseit. Bakunyin és a román fejedelemség forradalmi emigrációjának vezetője Balcescu is megjelenik, mint egy lehetséges Habsburg ellenes szövetség létrehozására törekvő kompromisszumkész politikus. Végül pedig kifejti:
„A szabadságharc bukása, az ellenforradalmi reakció felülkerekedése viszont nem utolsósorban azoknak a hibáknak a következménye volt, amelyeket a magyarság, a közös elnyomó hatalom elleni harc akkori élcsapata, a többi dunai népek nemzeti törekvéseivel szemben elkövetett.”[14]
E beismerés fontos volt abban az időszakban, amikor a baráti szocialista országokkal kialakuló kapcsolatok egyre szorosabbra fűződtek. Ugyanakkor a cári intervenció elhallgatása nem volt hosszú életű. E történelmi tényt ugyanis Mód előbb vagy utóbb kénytelen volt visszacsempészni művébe. Lássuk tehát, hogy ez hogyan történt meg.
Ivan Fjodorovics Paszkievics (1782-1856)
A cári intervenció az 1954-es hetedik kiadásban már megjelenik. Ám igyekszik a lehető leginkább csökkenteni annak jelentőségét. Mód – egyébként helytálló – álláspontja szerint a cár beavatkozott ugyan, de a beavatkozástól elsősorban Béccsel szemben igyekezett hasznot húzni. A cári főparancsnok Paszkievics emlékirataiból pedig egy olyan részt idéz, melyben a honvédsereg eltökéltségétől és ügyességétől lenyűgözött hadvezér szólal meg. Majd kiemeli egy Lihutyin nevű orosz tiszt visszaemlékezéséből a következő részt: „mi azért jöttünk ide, hogy az osztrákokat támogassuk és rokonszenvünk azok felé fordult, akik ellen hadakoztunk...”[15] A végkövetkeztetés szerint a cári seregek látván a magyar csapatok komoly harci értékét és a magyar katonák vitézségét, óvatosabbak lettek, és kerülték a döntő összeütközést. A szabadságharc bukásában tehát itt sem tulajdonít döntő szerepet az orosz intervenciónak. Ez világos, hiszen a baráti Szovjetuniót – még ha a cári Oroszországról van is szó – ez rossz fényben tüntetné fel. Így nem mulasztja el megjegyezni azt sem, hogy a cári Oroszországgal szemben az orosz forradalmi demokraták, haladó gondolkodók (Gercen, Csernisevszkij) egész szívükkel a magyar néppel éreztek, és a magyar néppel együtt várták a népek új tavaszát.
Guszev kapitány; az Illés Béla által kitalált legenda szerint a százados 1849-ben a magyarok ügye mellé állt, ami miatt kivégezték. Nevét sokáig a budapesti Sas utca, Nyíregyházán pedig a Huszár-telep viselte.
E kiragadott részetekkel igyekeztem érzékeltetni, hogy milyen változásokon ment át Mód hozzáállása az 1526-tól 1950-ig tartó korszak magyar történelmének vizsgálatához. E rövid részletek felvillantásából is látható, hogy a mű komoly metamorfózison ment át a megszületése, és a hetedik kiadása között eltelt mintegy másfél évtized alatt. Ezen átváltozás azonban nem meglepő. Hiszen Magyarország politikai rendszere is nagy horderejű változásokon ment keresztül ebben az időszakban. És ahogyan a mű megszületésekor a német fasizmus elleni harc felszítása volt Mód fő célja, úgy az új helyzetben a szocializmus építésének ideológiai alátámasztása illetve az imperializmus elleni harc vált azzá. Hogy e cél milyen központi szerepet foglal el Mód koncepciójában, érdekes bizonyítéka lehet az, hogy a hatodik kiadás előszavában öt oldalon közel félszázszor fordul elő a harc és a küzdelem kifejezés.
Források és felhasznált irodalom
[1] idézi: Gergely J.: i. m. 8. p.
[2] Mód Aladár: Előszó az I. kiadáshoz. In: Mód Aladár: 400 év. Küzdelem az önálló Magyarországért. (Második, bővített kiadás.) Szikra. Bp. 1945. 3. p.
[3] Mód Aladár: Előszó a II. kiadáshoz. In: i.m. 4. p.
[4] Az előszavak vizsgálatánál a kiadó jóvoltából rendelkezésünkre állt az első kiadás előszava is, ugyanis azt a szerkesztő az 1945-ös második kiadás előtt is közli. Mód Aladár: 400 év. Küzdelem az önálló Magyarországért. (Második, bővített kiadás) Szikra. Bp. 1945. 3. p.
[5] Uo. 4-7. pp.
[6] Uo. 6. p.
[7] Uo. 7. p.
[8] Uo. 6. p.
[9] MÓD Aladár: 400 év. Küzdelem az önálló Magyarországért. (Hatodik, bővített kiadás) Szikra. Bp. 1951. 7. p.
[10] Uo. 7. p.
[11] Uo. 7. p.
[12] Uo. 9. p. Kiemelés az eredetiben.
[13] Mód1945: 122. p.
[14] MÓD1951: 166. p.
[15] MÓD Aladár: 400 év. Küzdelem az önálló Magyarországért. (Hetedik, bővített kiadás.) Szikra. Bp. 1954. 240-241. pp.
Gergely Jenő (Szerk.): Mód Aladár emlékének. 1908-1978. Bp. 197
Mód Aladár: 400 év. Küzdelem az önálló Magyarországért. (Második, bővített kiadás.) Szikra. Bp. 1945.
MÓD Aladár: 400 év. Küzdelem az önálló Magyarországért. (Hatodik, bővített kiadás.) Szikra. Bp. 1951.
MÓD Aladár: 400 év. Küzdelem az önálló Magyarországért. (Hetedik, bővített kiadás.) Szikra. Bp. 1954.
KENYERES Ágnes (szerk.): Magyar életrajzi lexikon. Akadémiai Kiadó. Bp. 1967-1994.