"(...) jött a parancs, hogy mindenki tisztogassa meg magát, mert hosszú út áll előttünk. Bementünk abba az épületbe, amelyben már egyszer kerülgetett a halál. Levetkőztem, megborotválkoztam ügyesen, hogy a többiekre is sor kerüljön. Alig végeztem a mosdással, bevágott az épületbe aknalövedék, heten vagy nyolcan meghaltak, én pedig szilánkot kaptam a bal lapocka alá, ha jól emlékszem, hármat. Akkora volt az ijedelem, hogy nem is vettem jóformán észre, mások mondták, hogy „A te hátadból is folyik a vér”. Én azt mondtam, segély nincs és ne is vigyenek sehova, megyek együtt a csapattal. Így is történt.
Január 29-én déli 11 órakor indultunk el a Don-kanyartól. Ivanovkáig megszórták az oroszok az út menti részt, ha eltalálják az utat, senki nem fog megmaradni, még hírmondó sem. A leírt útvonalon Ivanovkába értünk, de már magyarok nem nagyon voltak, csak hírmondók. Itt tudtuk meg, hogy kár is tovább menni, mert kb. kilenc gyűrűt kellene áttörni, mert ennyire le vagyunk maradva. Éjjel itt maradtunk, megszálltunk. Majd reggel indulunk tovább Sztarij Oszkol felé."