1973. szeptember 15-én, a miskolci Lenin Kohászati Művekben (a továbbiakban LKM) balesetet szenvedett a gyárlátogatáson részt vevő Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki három nappal később belehalt sérüléseibe. A tragédia után szinte azonnal megindultak a találgatások (amelyek a mai napig közszájon forognak), hogy tényleg baleset történt-e, vagy politikai ellenlábasai, esetleg maga Kádár János utasítására "iktatták ki" Vályit.

Mai posztunkban a miniszterelnök-helyettes balesetét járjuk körül, elsősorban Fábián Máté tanulmánya segítségével, és engedünk némi teret az összeesküvés-elméleteknek is. Ez utóbbiakhoz Takács Zsolt a poszt végén hivatkozott írása szolgált alapul, amely egyben kiválóan jelzi azt is, hogy, hogy 42 évvel az események után is komoly érdeklődést kelt a tragédia.

Egy nappal a baleset előtt a Borsodi Vegyi Kombinátban. Középen, sisak nélkül Vályi Péter (1919-1973)

Vályi Péter és kísérete 1973. szeptember 14-én érkezett Miskolc közelébe, vadászatra, illetve az Északmagyarországi Idegenforgalmi Intézőbizottság 17-én tartandó ülésére, a gyárlátogatás egyes források szerint nem is szerepelt a programban.

"A Politikai Bizottság számára készíttetett egyik jelentésben megemlítésre kerül,hogy dr. Ladányi József – a megyei tanács elnöke – a látogatás előtt már többször egyeztetett személyesen Vályi Péterrel telefonon, és ezen beszélgetések alkalmával felvetette, hogy érdemes volna megtekinteni a Lenin Kohászati Művek új fejlesztéseit." (120. o.) 

Az LKM akkoriban világszínvonalú hengerművel rendelkezett, de kohászati részlege elavulóban volt, így Énekes Sándor, az LKM vezetője, hogy üzeme martinász-részlegének korszerűsítéséhez segítséget kapjon, is "lobbizni" kezdett. 

"Még aznap délután összehívta a műszaki vezetőket és közölte velük a következő nap programját. Ezen tájékoztatóalkalmával elhangzott, hogy elsősorban az épülő nemesacél-hengermű megtekintése a terv, de amennyiben az idő engedi, Énekes szorgalmazni fogja a martinacélmű megtekintését is. A szemtanúi beszámolók alapján kijelenthető, hogy Énekes már ekkor úgy intézkedett, hogy az öntőcsarnokot maximális üzemeltetés közben fogják meglátogatni." (121. o.)

Dr. Énekes Sándor

"A jelentésekből egyértelműen kiderül, hogy az acélmű legveszélyesebb részén kívánta keresztül vezetni a látogatókat Énekes. Az öntőcsarnokot vendégek előtt ritkán nyitották meg, és akkor is kizárólag a pódiumról lehetett megtekinteni az üzemet.A vezérigazgató határozott utasítását követve azonban közvetlenül a gyárrészleg közepén haladtak keresztül, ezzel nagyban növelve a balesetveszélyt. (...) Ezt Énekes Sándor rendelte el, hiszen így tudta a társaság teljes egészében megtekinteni a részleg működését. Hiába figyelmeztette őt a gyáregység vezetője és néhány ott dolgozó munkás, nem tudták ettől az álláspontjától eltántorítani." (122. o.)

"Vályi Péter nagyjából 10-15 centiméterre állt meg a gödör szélétől, tőle közel ilyen távolságban helyezkedett el Énekes Sándor. Tekintetükkel a kemencében végzett munkálatokat figyelték, melynek dolgozói továbbra sem kaptak információt a vendégek jelenlétéről. Ekkor a munkálatok során rutinműveletnek számító kifúva-tás következett, mely során a salakanyagot és egyéb szennyeződéseket távolítottákel. Ez a folyamat óriási szikraesőt hozott, mely a kívülállók számára váratlan hang-hatással is járt; illetve az egyébként is magas hőmérsékletet nagyjából 110 °C-ramelegítette. A következő néhány pillanat történéseire vonatkozó beszámolók két-féle mozdulatsort írnak le. A Borsod megyei Rendőrfőkapitányság által lefolytatottnyomozásból úgy tűnik, hogy „dr. Énekes Sándor a vagon mellől felső testtel előredőlve, mintha megbotlott volna, rádőlt Vályi elvtársra, majd mindketten belestek az öntőgödör tüzes kokillái közé." A Politikai Bizottság számára készített jelentés azonban úgy számol be a történtekről, hogy „[Vályi Péter] Feltehetően az említett hatásoktól hátra felé billenve, merev testtel az öntőgödör felé dőlt. Dr. Énekes Sándor észlelve a dőlést, reflex-szerűen utána nyúlt. Megmarkolta mindkét karját. Miután mindketten kimozdultak az egyensúlyi helyzetükből, együtt estek a gödörbe (…)”. Ezen egymásnak talán ellentmondó tanúvallomások fényében, nem lehet maximálisan rekonstruálni az esetet, de az idegenkezűséget majdnem teljes bizonyossággal ki lehet zárni." (122. o.)

„Felelőssége abban áll, hogy:− a biztosítási feladatokat ellátó és szervező Iparszervezési Főosztály számára nem tett intézkedést az Acélműben történő biztosítás megszervezésére.Így az Acélmű látogatásának biztosítása szervezettséget nélkülöző, ad hoc jellegű volt. A vizsgálat megállapította, hogy az ott dolgozókat a látogatásról senki nem értesítette, s így a termelő munka a szokott mederben folyt;− személyes utasítással megváltoztatta azt az útirányt, amely az adott viszonyok mellett biztonságosabb lett volna, s a balesetre nagy valószínűség mellett nem került volna sor;− az általa már korábban megváltoztatott útvonalon haladva, a III. sz. kemencéhez érve, mint szakembernek feltétlenül fel kellett volna ismernie a továbbhaladás veszélyességét, mégis erre adott utasítást.” (124. o.).

Takács Zsolt: A Vályi-Péter ügy, 2015. február 27.

A 2., 4., 5. kép forrása Fábián Máté tanulmányának melléklete.