Kedves Olvasóink!

Mint azt Önök is észrevehették, a napitortenelmiforras.blog.hu egy jó ideje nem frissült. Akik követnek minket Facebookon vagy Instagramon, azok nap mint nap továbbra is olvashatnak tőlünk írásokat, online folyóiratunk ugyanis csak elköltözött!

2016. október 23-ától indítottuk saját honlapunkat, a www.ntf.hu -t, s ugyan még fél év sem telt el az ottani indulásunk óta, szerzőgárdánk létszáma megduplázódott, rovataink száma is megnőtt. Célunk az, hogy tudományos szakcikkeink, recenzióink, kiállításokról, előadásokról szóló beszámolóink itt új, igényes otthonra leljenek.

Idén márciustól indítottuk el ismeretterjesztő felületünket is, a tortenelem.444.hu oldalt. Bízunk benne, hogy az ott megjelenő cikkek legalább annyira népszerűek lesznek, mint az itt, vagy új webhelyünkön közölt írásaink. 

Az blogon publikált korábbi írások a jövőben is elérhetőek lesznek, egy részüket kibővítjük, átdolgozzuk, s az így születő átdolgozásokat a www.ntf.hu oldalon is közöljük.

A Napi Történelmi Forrás legnagyobb újdonságát pedig a 2017-es ünnepi könyvhéten mutatjuk be, de erről később többet is elárulunk majd!

Üdvözlettel:

Balogh-Ebner Márton
Főszerkesztő

Zrufkó Réka

Ahogy arról korábbi írásunkban is volt már szó, az ókori egyiptomi temetkezésben bevett szokás volt a halott számára biztosítani a túlvilági élethez szükséges tárgyakat. Ezek mennyisége és minősége általában társadalmi szereptől és rangtól függően változott, de rendszerint élelem, ruhák, kozmetikai szerek, bútorok, szerszámok és fegyverek kerültek az elhunyt mellé.

Howard Carter és Tutankhamon koporsója

A koporsós temetkezés már a predinasztikus korban (i. e. 4. évezred 2. fele) és az első dinasztiák idején is használatban volt, de ekkor még általában csak nádgyékénnyel burkolták be az elhunyt testét. i.e. 3400 körül – amikortól az előkelők épített sírokba kezdtek temetkezni – jelent meg a fából készült, négyszög alakú koporsó, amely egy fedélből és egy alsó részből állt. Az előkelők körében már az Óbirodalomban (i.e. 2635-2155) használatos volt a kőből készült koporsó (szarkofág) is, viszont ezek rétegezése csak a Középbirodalom idején (i.e. 2040-1791) vált bevett szokássá, amikor elterjedt a két (vagy esetleg több) rétegű koporsó használata. Az uralkodók szarkofágjait többnyire értékes anyagokból, gránitból, kalcitból (egyiptomi alabástrom) vagy kvarcitból készítették, ezeken ritkán volt díszítés.

A 19. századi Magyarországon szinte minden tájegység életre hívta a maga betyáralakját. Így beszélhetünk dél-alföldi betyárokról, kiskunságiakról, vagy bakonyi betyárokról. E poszt "főhőse" akár több helyen is szerepelhetne, mivel a "pályafutását" délen, a Bácska vidéken kezdte, míg a halál végül a Bakony erdejében érte. Ekkor már 144 bűneset és 18 börtönév volt mögötte, illetve az a több mint 100 csendőr, akik őt és társait üldözték.

Renkó Kálmán portréja (Forrás: Magyar Fotográfiai Múzeum 2003.1129)

Az első világháború lövészárok csatáit követően a brit harckocsi tervezés fő irányvonala egy olyan fegyvernem létrehozása volt, amely ellátja a klasszikus lovasság szerepét a modern csatatéren. Ezen feladatok végrehajtásához a második világháború előtt és annak jelentős részében elsősorban gyors harckocsikat építettek, de a páncélos ütközetek alatt bizonyítást nyert, hogy erre a feladatra csupán a sebesség nem volt elég.

A27 Cromwell harckocsi "cirkálás" közben 1944-ben, egy Winston Churchill-nek tartott bemutatón. Imperial War Museum H 37168

 Zrufkó Réka

Az évezredek során az emberek sokféle módszerrel kísérleteztek az elhunytak maradványainak megőrzésére. Egyes helyeken a földrajzi és éghajlati adottságok már önmagukban lehetővé tették a halottak konzerválását. A homok, a levegő hiánya, a szélsőségesen forró vagy éppen hideg éghajlat elősegítette a spontán mumifikációt. A múmia megnevezést eredetileg csak „a mesterségesen eljárással tartósított egyiptomi testek leírására használták.”[1] Maga a szó az arab vagy perzsa mummiyah szóból származik, melynek jelentése szurok vagy bitumen.

Múmia ábrázolása

Egyiptom éghajlati viszonyai lehetővé tették a testek spontán konzerválódását is. Kezdetben a holttesteket sekély gödrökben helyeztél el a sivatag száraz és forró homokjában, ennek – illetve a napsütés – hatására a test még azelőtt kiszáradt, hogy a szövetek bomlásnak indultak volna. Azonban i.e. 3400 körül az előkelők közül egyre többen temetkeztek téglából épített sírba, hogy holttestüknek háborítatlan nyughelyet biztosítsanak. Ezáltal azonban a környezeti tényezők megváltoztak, a testek gyorsan lebomlottak, ami az egyiptomiak olvasatában elég nagy problémának bizonyult.

Ha kémekről hallunk, elsősorban James Bond, az amerikai filmek hidegháborús hősei és hihetetlennek tűnő, veszélyes kalandok jutnak eszünkbe. De mi történt valójában, amikor a 007-es ügynök karaktere még meg sem született, a CIA pedig csak tanulta a szakmát? Egyebek mellett a Horthy-korszakban kiképzett hírszerzők vívtak életre-halálra menő harcot a kommunista magyar állambiztonsági szervekkel.

Egy lépésre az ürgebőrtől...

Amikor a második világháború után a nyugati hadifogságba esett magyar katonák kiszabadultak táboraikból, megjelent az a főleg tisztekből álló réteg, akik nem tudtak vagy nem mertek visszatérni Magyarországra. Ezek a jól képzett katonák azonban – egyik – legfontosabb küldetésüknek Magyarország szovjet iga alóli felszabadítását tartották. Ezért már 1946-ban elkezdődtek a titkos szervezkedések, 1948 októberében pedig hivatalosan is létrejött Ausztriában a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, amelyhez 1949 legelején németországi csoportok is csatlakoztak.