Bern Andrea

 1940. július utolsó napját írták. Az Atlanti-óceánon, ahogyan nyár eleje óta szinte minden nap, brit és német tengeralattjárók és hadihajók vívták egymással tűzharcaikat. Ezúttal a Jamaica Progress és a Jersey City gőzösöket süllyesztette el a Reich U-99 nevű tengeralattjárója az ír partoktól nem messze. Délen a Luftwaffe Dovert bombázta. Magyarországon kifejezetten hűvös nyár volt, a nyugati országrészeken 20 fokig sem melegedett nappal a levegő. [i] Horthy Miklós kormányzó és felesége Kenderesen nyaralt, feltehetően mély gyászban. Lányuk, a betegeskedő Paulette alig több, mint egy hónapja halt meg.  A  Budai Várba, a Kormányzói Kabinetirodába egy rendőri jelentés másolata érkezett. [ii] Az összefoglaló szerzője Sombor-Schweinitzer József, a politika-rendészeti osztály főkapitány-helyettese. Címzettje Éliássy Sándor budapesti rendőrfőkapitány volt.

Célkeresztben a kormányzó?

“Méltóságos Főkapitány Úr,

Mély tisztelettel jelentem, hogy folyó hó 24-én Kiss Jenő mérnök, műszaki főtisztviselő, budapesti, Szent Korona útja 14 szám alatti lakos jegyzőkönyvi kihallgatása során elmondotta, hogy folyó hó 23-án Babay József nagyszokolyi, 1891-ben született, református vallású, nős, pestszenterzsébeti, Iskola u. 14. Szám alatti lakos fegyvergyári művezető telefonon megkérte őt arra, tegye lehetővé kettőjük sürgős találkozását, mert életbevágóan fontos ügyben szeretné baráti tanácsát kérni. A találkozás még aznap délután 4 és 5 óra között a Horthy Miklós híd és a Ferenc József híd közötti budai Duna-parton meg is történt, mely alkalommal Babay József láthatóan megrendült állapotban közölte, hogy az elmúlt hét egyik napján a Fegyvergyárban ebédszünet alkalmával a gépteremben ellenőrző útján véletlenül kihallgatta két munkás beszélgetését, akik a kormányzó úr őfőméltósága elleni merényletről tárgyaltak…. Kiss és Babay hosszabb tanácskozás után abban állapodtak meg, hogy mindezeket közölni fogják őfőméltósága vejével, ifj. Károlyi Gyulával, akit mindketten személyesen jól ismernek, és aki ez idő szerint Kiss Jenőnek közvetlen felettese a Danubia Rt-nél “[iii]

Éliássy Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya

Minő szerencse, gondolhatja a jelentés olvasója, hogy a két ismerős barát, Budapest korabeli fegyvergyárainak, a FÉG-nek és a Danubiának mérnökei leplezték le az összeesküvést. Így azonnal továbbadhatták a tervezett merénylet hírét a kormányzó családjának, hiszen ifj. Károlyi Gyula, Horthy Miklós frissen megözvegyült veje néhány hónapja éppen a Danubia vezérigazgatói posztját töltötte be[iv]  Felkelti az ember figyelmét azonban, hogy a Duna-parton beszélgető két férfi közül csupán az egyiknek rögzítették a rendőrök kimerítően a személyes adatait, Babay Józsefnek. Kissnek nem. Sebaj. Kiss Jenőről ennek ellenére megtudhat annyi az olvasó, amennyi beazonosításához szükséges lehet.

 Csakhogy. Az 1940-es mérnöki címtárban nem lelhető nyoma a Danubia Fegyver és Lőszergyár Rt-ben dolgozó Kiss Jenő mérnöknek. [v] Mind a címtár, mind az  ugyanezen évben kiadott fővárosi telefonkönyv  két Kiss Jenő mérnökről tud, egyikük nyugalmazott MÁV műszaki főtanácsos volt, és messze nem a budai Szentkorona útján, hanem a város pesti oldalán, a Parlamenttől nem messze, a Zoltán utca 10 szám alatt lakott. [vi]  A másik mindkettőben magánzóként szerepelt, és lakcímeként Schweidel u. 12. volt megadva. A vallomástevő Kiss egyetlen rögzített személyes adata, lakcíme alatt  jegyeztek bár telefonszámot 1940-ben, ez viszont egy bizonyos Tímár Gyula építőmesteré volt. [vii] Pedig hát feltehetően volt otthoni telefonja a vallomástevőnek, hiszen Károlyi grófot a késő esti órákban  kereste meg. [viii] Az 1939-es budapesti választói névjegyzékben sem szerepelt Kiss Jenő a megadott cím alatt. [

Akárki ki is volt tehát a férfi, akivel Babay József Fegyvergyári műszaki vezető mérnök találkozott a Duna-parton, a Horthy Miklós és a Ferenc József híd között, július 24-én délután 4 órakor, nem az volt, akinek a nyomozás során állította magát, nem dolgozott a Danubia Fegyvergyárban mérnökként, vagy ha igen, nem Kiss Jenő néven. Nyilvánvaló, hogy eme identitáscsalásról Babay József, és ifj. Károlyi Gyula gróf is tudott, hiszen egyik barátjának, a másik alkalmazottjának vallotta őt.

A Ferenc József híd; ma Szabadság hídként ismerős, ahogy a Horthy Miklós híd Petőfi hídként

E detektívregénybe illő,  homályba vesző identitású alaknak Babay József a következőt mesélte ott, a hűvös, nyári délutáni Duna-parton:

 „Kihallgatta két munkás beszélgetését, akik a kormányzó úr őfőméltósága elleni merényletről tárgyaltak. Amikor a munkások az ő közelségét észrevették, hirtelen elvegyültek a többi munkás között. Az egyik munkás Bosnyák Imre lakatossegéd volt, a másiknak azonban a személyazonosságát megállapítani nem tudta, mert úgy voltak elhelyezkedve, hogy a köztük levő egyik gép eltakarta őket a szemei elől. Babay a két munkás beszélgetéséből csak hangfoszlányokat hallott,  Bosnyák Imre azonban még aznap délután, gondolván hogy mindent hallott, felkereste őt irodahelységében és részletesen közölte vele a kormányzó úr személye ellen elkövetendő merénylet tervet. Elmondotta, hogy a Nyilaskeresztes Párt a jövőben át fogja venni a hatalmat, […] olyan módon, hogy a kormányzó úr őfőméltóságát egy vidéki útja során elfogják, és erőszakkal kényszerítik, hogy a főhatalom gyakorlásáról Szálasi Ferenc javára lemondjon.  A lemondási nyilatkozat már előre meg lesz szövegezve, azzal az előre kiszemelt helyen – hová a kormányzó urat elfogatása után szállítják – várakozni fognak, és ott kényszerítik annak aláírására. A merénylet végrehajtását úgy tervezték, hogy  hogy a kormányzó úr egyik kenderesi, vagy gödöllői útja alkalmával  az arra kiszemelt emberek felfegyverkezve el fognak helyezkedni egy alkalmas helyen, és amikor őfőméltósága gépkocsija odaér, azt mesterséges akadállyal feltartóztatják, és őt fogságba ejtik.

Elhatározták, hogy ha a kormányzó úr kíséretében levők a legkisebb ellenállást fejtenék ki, azokat legyilkolják.

Egy másik terv szerint őfőméltóságát  a Királyi Várban lévő lakosztályában fogják el, oly módon, hogy embereiket katonai ruhába öltöztetve őrváltás ürügye alatt csempésznék a kormányzó úr lakosztályába, és ott ejtenék fogságba. Amikor Bosnyák mindezeket közölte, megfenyegette, hogy a hallottakat tartsa titokban, mert annak elárulása esetén úgy őt, mind családját ki fogják irtani.”[x]

 Meglehetősen hosszú és részletes beszámoló, ahhoz képest, hogy titok. Miért mondta mindezt el ilyen alapossággal  Bosnyák Imre a nyilas aktivista lakatossegéd, ha utána halálosan meg kellett fenyegetnie Babayt, nehogy nyilvánosságra kerüljenek, amiket elmondott?  Ha ilyen szigorú volt titok Babayra nézve, vajon nem kötötte ugyanilyen szigorúsággal Bosnyákot? . Miért adja ki valaki az államfő elfogására tervezett összeesküvésük minden részletét, anélkül, hogy kényszerítenék? Úgy gondolná az ember, ennél még egy nyilas aktivista is megfontoltabb. Babay és Kiss Jenő Danubia-mérnök mindezt tehát közölte ifj. Károlyi Gyula gróffal, a kormányzó vejével. Adjuk át a szót a fiatal arisztokratának ezen a ponton:

 „Július vége felé egy napon, a késő esti órákban telefonon kerestek. Én történetesen a sógoromhoz voltam hívva vacsorára, amikor a telefonhoz kérettek. Kiss Jenő, a Danubia rt. mérnöke jelentkezett, s rögtön sejtettem, hogy rendkívüli fontosságú dologról lehet szó.  Kiss a telefonon csupán annyit közölt, hogy okvetlenül és rögtön beszélni kell velem, mert a kormányzó úr elleni merényletről van szó, s ezért meg kell akadályozni, hogy a Kormányzó Úr tartózkodási helyéről, Kenderesről Gödöllőre utazzék. Minthogy ez az utazás csak egy hét múlva volt esedékes, ezért annyit mondottam, hogy majd reggel keressen fel hivatali helységemben, és akkor majd mondjon el részletesen mindent. Így is történt,  másnap kora reggel Kiss Jenő előadta előttem, hogy Babai József fegyvergyári művezető, aki már többször keresett érintkezést vele, részletesen felfedte előtte, hogy a kormányzó úr ellen merénylet készül.”[xi]

 Károlyi Gyula említett sógora ifj. Horthy István volt, a kormányzó idősebbik fia (a fiatalabb, ifj. Miklós 1939 nyarától rendkívüli meghatalmazott követi posztot töltött be Brazíliában). Ő a Budai Várban lakott.  Húga halálát követően gyakran töltötte az estéket a megözvegyült, gyászoló gróffal.[xii] Így lehetett ekkor is. Pszeudo-Kiss mérnök tehát egyenesen a Budai Várat hívta az emberrablás-terv hírével. Károlyi letette a telefont. Folytatták a vacsorát a kormányzó fiával, anélkül, hogy akár ő, akár az ifjú Horthy, akinek saját édesapja volt a nyilas csoport célpontja részleteket kérdezett volna? Csupán mert a merénylet még legalább egy hétig nem volt esedékes? Életszerű ez?

A Horthy-család. Balról a második Károlyi Gyula

A rendőrségi nyomozás végrehajtói, s maga a jelentés szerzője, Schombor-Schweinitzer József rendőrkapitány is tudta, hogy Kiss Jenőt, kivételezetten kell kezelni a többiekhez képest, hiszen míg mindenkinek 7-8 személyes adatát rögzítették az azonosíthatóság érdekében, Kissnek megegyeztek a nevével, a címével, és a Károlyi által tanúsított munkakörével. A bíróság még ennyit sem kért tőle. A rendőrségnek jó oka kellett legyen, ami miatt eltekintett a szokásos személyes adatoktól.

Több lehetőség is elképzelhető innentől. Az első alapján Kiss a politikai rendőrség alkalmazásában állt, s intézményi háttere adta a biztosítékot Károlyi gróf számára, aki így „belement a játékba”, s mérnökének vallotta őt a nyomozás során. Ennél merészebb feltételezés, hogy (Pszeudo)-Kisst Károlyi Gyulához fűzte valamilyen ismeretség,  aki önként fedezte őt a nyomozók és a bíróság előtt, a rendőrség, és az igazságszolgáltatás szervei pedig a gróf neve súlyának engedve nem firtatták, ki is ő valójában.  Még merészebb feltételezés, hogy (Pszeudo)-Kisst Horthy Istvánhoz, a kormányzó fiához fűzték szálak, a hívás neki szólt. Horthy ekkoriban a MÁV vezérigazgatói posztját töltötte be, s a MÁV-nak valóban volt egy Kiss Jenő nevű nyugalmazott mérnöke. A jelentés szerint Babay vallomása nyomán került a rendőrség kezére a fentebb emlegetett Bosnyák Imre nyilas mozgalmár,  aki lakatossegédként dolgozott a Fegyver- és Gépgyár Rt kőbányai telepén, emellett a XX. Kerületi ÉME SAS lövészosztályának X. Kerületi vezetője volt.[xiii]  Régi és széles körben ismert hungarista propagandista. Bosnyák Zoltánnak,  A Cél című hungarista lap főszerkesztőjének unokaöccse.[xiv] Bosnyák a rendőri kihallgatása folytán felfedte a nyomozók előtt a csoportos összeesküvés minden részletét. Adjuk át neki a szót:

„Bosnyák […] beismerte, […] hogy  folyó hó 15-én este betért a X. Kerületi Hölgy utca 50/b szám alatt lévő Szűcs féle vendéglőbe,  ahol rendszeresen meg szokott fordulni, mivel ő az ÉME Sportszakosztály X. Kerületi csoportjának helyettes vezetője, Szűcs György, a vendéglős fia pedig ugyanennek a csoportnak az ellenőre. Ugyanide szoktak járni a csoport többi tagjai is, közöttük Vörös Miklós, a csoport vezetője is. Ez alkalommal Szűcs György bemutatta őt a vendéglőben már jelen lévő két BSZKRT [xv]ellenőrnek, akikről a nyomozás során megállapítást nyert, hogy az egyik Gál Jenővel, a másik pedig Fogolyán Andrással azonos. Egyben közölte vele Szűcs azt is, hogy valami megbeszélés lesz náluk, ne menjen el a helyiségből. Rövid idő múlva megjelentek még Wirth Károly, a Nyilaskeresztes Párt országgyűlési képviselője, Vörös Miklós, Stefán Lajos, Almási Gyula, Molnár Richárd, Fodor Lajos és ifj. Tóth Ernő. […] a megbeszélést Wirth Károly országgyűlési képviselő nyitotta meg,  mondván „hát térjünk a tárgyra.” Előadta, hogy a Nyilaskeresztes Pártnak a hatalmat most már rövid időn belül át kell venni, ennek azonban előfeltétele, hogy a kormányzó úr őfőméltósága arra kényszeríttessék, hogy hogy Szálasi Ferencnek amnesztiát adjon, és őt bízza meg a miniszterelnöki teendők ellátásával. Felszólította a jelenlévőket, hogy  mindenki gondolkozzék a kivitelezés módozatain,  és amennyiben terveik volnának, azokat adják elő. Többen fel is szólaltak, és különböző terveket vetettek fel. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a hatalom erőszakos úton való átvételéhez  feltétlenül szükséges a kormányzó úr őfőméltóságának  elfogatása, és Szálasi kiszabadítása, azonban a kivitelezés módjában nem jutottak  megállapodásra. Éppen ezért elhatározták, hogy  ez ügyben újabb megbeszélést fognak tartani, addig is mindenki igyekezzen terveket kidolgozni.”

A találkozót a jelentés szerint még kettő követte. Július 19, és 24-i napokon.  Ezeken a gyűléseken a részleteket dolgozták ki a jelenlévők. A két későbbi  a gyűlésről először szintén Bosnyáktól értesült a rendőrség.[xvi]

Bosnyák Zoltán (jobbra)

Szálasi Ferenc éppen hároméves fegyházbüntetését töltötte a szegedi Csillagbörtönben. Szabadulása, alig egy évvel később,  1941 szeptemberében volt várható. A szélsőjobboldali pártszövetség, amely az új, titkos választójog elve alapján működő választási törvénynek köszönhetően 17%-os szavazati aránnyal jutott a parlamentbe 1939 pünkösdjén, kezdeti népszerűségéből 1940 tavaszára jócskán veszített. Ezt a Nyilaskeresztes Párt parlamenti frakciója egyre hangosabb kormányellenes propagandával próbálta ellensúlyozni. A június 5-i interpellációs napon felszólalások özönét zúdították  a Teleki-kormányra, kül-és belpolitikai változásokat, a börtönbe zárt, vagy internált nyilasok szabadon bocsátását, és a köztisztviselőket a nyilas pártoktól eltiltó rendelet visszavonását követelve. [xvii] Két nappal később,  1940 június 7-én pedig, talán német sugalmazásra, talán önszorgalomból  Hubay Kálmán és Vágó Pál képviselők beterjesztették  pártjuk nemzetiségi törvényjavaslatát, ami – a népi németeknek címzett gesztusként – széleskörű autonómiát biztosított volna az ország etnikai kisebbségi csoportjainak. [xviii] De, – mint annyiszor –  az átgondolatlan javaslat magas labda volt a kormány számára. A törvénytervezet ellen június folyamán tömegesen jelentették be tiltakozásaikat különböző hazafias szervezetek. [xix] A nyilas vezetők, riadtan vették észre, hogy mekkora bakot lőttek.  Ellensúlyként a régi eszközhöz nyúltak: szimpátiatüntetést szerveztek június 12-re. A kormány nyílt ellencsapással válaszolt: hazaárulás vádjával fogták perbe a két képviselőt, és július 22-én a parlament mentelmi bizottsága Vágót és Hubayt megfosztotta mentelmi jogától.

Nyilas propagandaplakát

Aznap este egy 40-50 fős csoport indult az Andrássy u 60. Számú székháztól, a parlament elé, éltette a két képviselőt, mentelmi joguk visszaállítását – és azonnali rendszerváltást követelve, többször összecsapva a jelen lévő rendőri erőkkel.  Több száz nyilas szimpatizánst tartóztatott le ezekben a napokban a rendőrség, közülük 73-at később rendbontásért el is ítéltek. [xx] Nyilas kocsmai gyűlésről is tudunk ugyanezen a héten. [xxi] Szálasi fogságának kérdése előkerült az óbudai Mókus vendéglőben is. Az itt felszólaló Baky László Hubay Kálmánt okolta a pártvezér fogságáért. Itt is felmerült a kormányzó neve, de abban a kontextusban, mint aki már többször hajlandóságot mutatott Szálasi szabadon engedésére, a törekvés azonban a féltékeny nyilas vezetés ellenkezésén bukott el. [xxii]

A tüntetések láthatóan központi elv alapján szerveződtek.  A nyilas párt parlamenti bukása után tudatosan párttagsága körében és az utcán keresett támogatást. Az azonban világos, hogy nem volt központi utasítás arra, milyen hangot, milyen elvi álláspontot vállaljanak az utcára vonult képviselők, hiszen egymásnak ellentmondóan nyilvánultak meg ezekben a napokban.  Mint látjuk, volt aki éltette, volt aki kárhoztatta Hubayékat. Látható, hogy Szálasi szabadulása, s ebben a kontextusban a kormányzói kegyelem is vissza-visszatérő momentuma volt ezekben a napokban a nyilas társalgásoknak, központi akarat azonban Horthy elfogására, s amnesztiára kényszerítésére nem volt.

Wirth Károly az 1939-es almanachban

Az összeesküvés fő konspirátora ettől a ponttól kezdve tehát egy nyilas országgyűlési képviselő lett. Wirth Károly az egyetlen munkás származású foglalkozású tagja volt az 1939-ben parlamentbe jutott szélsőjobboldali pártszövetségnek. [xxiii] Mandátumszerzése előtt nyomdászsegédként dolgozott.  Parlamenti működése során frakcióján belül is a legkevésbé kulturált modorú képviselők közé tartozott. Viszont könnyen hangot talált az ipari munkásokkal. Ezt pártja ki is használta. 1938-tól ő töltötte be a Mozgalom Országos Munkásszervezési Posztját. Sosem volt idegen tőle a kocsmai politizálás. Képviselővé választásától fogva tartott gyűléseket a főváros különböző vendéglátóhelyein.  Rendszerellenes hangot rendszeresen használt ezeken a találkozókon, kormányzóellenes megnyilvánulásáról azonban nem tudunk. [xxiv] A parlamentben önálló véleményt nemigen formált meg. Egy éves képviselői működése alatt háromszor jelentkezett interpellációra. Először 1939 nyarán. Ekkor azt a gázálarcokhoz szükséges aktív szenet előállító céget támadta élesen, amely Magyarország egyetlen gázálarcokat gyártó vállalatának, a Mercur Vegyipari Rt-nek kizárólagos beszállítója volt. Wirth nem kevesebbet állított, mint hogy a magyar gyártmányú gázálarcok használhatatlanok,  mivel a hozzá szükséges aktív szénből a – zsidó származású – gyártók kilopják az anyagot A Mercur Vegyipari Rt a Danubia Fegyver és Gépgyár Rt. Alárendeltségébe tartozott, vezérigazgatóját ifj. Károlyi Gyula grófnak hívták..  Mondhatjuk tehát, hogy Wirth a lehető legnyilvánosabb fórumon rontotta ifj Károlyi Gyula gróf vállalatának és termékének hitelét.  [xxv]

A nyomozati anyagból kiderül az is, hogy a meglehetősen homályos Babay-Kiss-Károlyi információáramlási sor mellett volt párhuzamos, s ennél sokkal átláthatóbb íve is az eseményeknek. A nyomozók – Bosnyák Imre állítólagos vallomása alapján értesültek arról, hogy Bosnyák Wirth utasítása alapján megkereste Cservenka Alajost, üzemi főmérnökét a fegyvergyárban, hogy beszervezze a kormányzó elleni összeesküvésbe, s az akcióhoz lőfegyvereket kapjon tőle, majd ahogyan Babayt, őt is halálosan megfenyegette, ha a tervről bárkinek említést tesz. Cservenka Alajos valóban létezett. Valóban üzemi főmérnök volt a Fegyvergyárban. [xxvi] Csakhogy tanúvallomása során a per folyamán többszöri rákérdezésre sem azt vallotta, ami a vádirat szerint – Bosnyák Imre állítólagos vallomása alapján -  történt vele. Cservenka a bíróságon így nyilatkozott:

„Én bevezettem a gyárban azt a szokást, hogy munkaidő után bármelyik munkás bejöhet hozzám panasszal […] Egy keddi napon […]  Így került az irodámba Bosnyák Imre. […] Elfogódott hangon kezdett beszélni. Elmondta, hogy a nemzeti szocialisták átveszik a hatalmat és engem szemeltek ki a fegyvergyárban a rend fenntartására. Nagyon meglepődtem ettől a kijelentéstől. A gyárban rend van, nincs rendfenntartásra szükség. Erélyesen figyelmeztettem, hogy a gyár hadiüzem és a a rendzavarókat a haditörvényszék fogja felelősségre vonni. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ki küldte hozzám, azt felelte, hogy nem mondhatja meg. Amikor látta, hogy erélyesen leintettem őt, kijelentette: sajnálja, hogy szólt. [xxvii][…]

Valami olyasmit mondott, hogy a kommunistákat tovább fogja figyelni. Azt válaszoltam rá: azt megteheti. […]

-Megfenyegette Önt?

- Nem. Különben is, ha megteszi, intézkedtem volna a letartóztatásáról.

Elmondta ezután a tanú, hogy mindazt, amit Bosnyák Imre elmondott neki, jelentette Matusek Richárd igazgatónak, aki utasította őt, hogy az igazgatósági titkárral közölje mindazt, amit hallott. Ezt meg is tette.” [xxviii]

A Wirth által kifogásolt 34M gázálarc

Cservenka vallomásában szó nincs kormányzó elleni merényletről, ehhez szükséges fegyverekről, és halálos fenyegetésről. Utóbbit a főmérnök határozottan cáfolta kérdésre válaszolva is. Szó van viszont egy közelgő nyilas hatalomátvételről beszélő Bosnyákról.  A nyilas rendszerváltás ezen a nyáron a hungaristák  gyakran ismételt jelszava volt. Azt hirdették, az elsöprő német győzelmek politikai szükségszerűsége lesz a magyar szélsőjobboldali fordulat.  A rendszer azonban erős volt, a németek sem készültek a megdöntésére, s a hungaristák legfőképp csökkenő népszerűségüket, parlamenti kudarcaikat akarták nagy szavakkal ellensúlyozni. Épp ahogy a kommunista – és/vagy szociáldemokrata veszély hangoztatásával.

 „Az volt a benyomásom, hogy ha van is mögötte valami, túl nagy dologra nem kell gondolni. Azt, hogy a nemzetiszocialisták átveszik a hatalmat, a párt óhajának gondoltam.”[xxix]

– tette hozzá vallomásához Cservenka maga. Egy olyan héten azonban, mint az 1940 július 22-i, amikor nyilas tömegek randalíroztak a fővárosban, a Fegyvergyár Rt falain belül ez a mondat jóval fenyegetőben hangozhatott  mint máshol, egyébkor. A hivatali útnak megfelelően Cservenka jelentett az ügyről felettesének, Matusek Richárd igazgatónak, mert, így ő:

„Fontosságot abból a szempontból  tulajdonítottam a dolognak, hogy ha engem bíznak meg a rend fenntartásával, akkor bizonyára valami rendzavarás készül a gyárban.” [xxx]

Matusek Richárd igazgató az ügyet saját vallomása szerint maga is jelentette felettesének, Damnek András vezérigazgatónak. Kristálytiszta hivatali sor. De álljunk meg Matuseknél egy pillanatra. Az 1940-es tőzsdei kompasz szerint fegyvergyári igazgatói posztja mellett felügyelőbizottsági tagja volt a Mercur Műszaki és Vegyipari Rt-nek. Emlékszünk: annak a vállalatnak, aminek vezérigazgatói székében ekkoriban ifj. Károlyi Gyula ült, s aminek gázálarcait használhatatlannak minősítette egy interpellációjában Wirth Károly nyilas képviselő. [xxxi]

Wirth Károly 1944 novemberében, egy hadiüzemben tett látogatás során

A homályos, és életszerűtlen géptermi sugdolózás – Babay – nem létezi Kiss Jenő mérnök találkozója a Duna-parton – Károlyi Gyula telefon információs-sor helyett jóval valószínűbb, hogy Matusek Richárd idézte maga elé a hozzá hivatalból feljelentett, hatalomátvételről szónokló nyilas munkást, (Bosnyákot), tőle hallott a Wirth-féle kocsmai találkozókról, s mivel Wirth-tel neki magának, s ifjabb Károlyi Gyula grófnak is érdek-konfliktusa volt, ő értesítette Károlyit, a Mercur Vegyipari Rt. Igazgatóját, hogy fogást találhatnak a vállalatukat megkárosító képviselőn. S együtt „kézbesítették” Bosnyákot a rendőrségnek.

HA TETSZETT A CIKK, KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!

 Jegyzetek és felhasznált irodalom

[i] MTI Kőnyomatosok, Napi Hírek, Napi Tudósítások, 1940. július 31. 1-15.

[ii] MTI Kőnyomatosok, Napi Hírek, Napi Tudósítások, 1940. december 18. 16.

[iii] Sombor-Schweinitzer József rendőrfőtanácsos jelentése Éliássy Sándor budapesti rendőrfőkapitánynak a nyilasok államcsínyre irányuló szervezkedéséről és annak leleplezéséről, in: Horthy Miklós titkos iratai, szerkesztette. Szinai Miklós és Szűcs László, Budapest, 1962 225. (Továbbiakban Szinai – Szűcs 1962)

[iv] Keresztény Magyar Közéleti Almanach, szerk: Hortobágyi Jenő, Budapest, 1940. Károlyi Gyula, ifj. szócikk.

[v] Budapesti Mérnöki kamara tagjainak Név- Szak- és címjegyzéke, a tagmozgalom tekintetében lezárva 1940 XII. 31-el, Kiadja a budapesti mérnöki kamara, 1941.

[vi] A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsora 1940. szeptember, 234.

[vii] Uo. 476.

[viii] MTI Kőnyomatosok, Napi Hírek, Napi Tudósítások, 1940. december 18. 16.

[ix] BFL XV.20.37/1939.

[x] Szinai – Szűcs 1962. 225 – 226.

[xi] MTI Kőnyomatosok Magyar Országos Tudósító, Törvényszéki Kiadás, 1940. december 18. 16.

[xii] Edelsheim-Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség,I. Budapest, 2001. 74., 180-181.

[xiii] MTI kőnyomatosok, Magyar Országos Tudósító, 1940. december 3. 13, 15.

[xiv] Magyar Életrajzi Lexicon, szerkesztette: Kenyeres Ágnes, Budapest, 1994, I. Bosnyák Zoltán szócikk.

Szemennyei – Kiss Tamás: Bosnyák Imre, “a nemzet szolgálatában”, a Hungarista Mozgalomtól a Kisgazdapártig. Interjú Torgyán József főtanácsadójával, In:   24. óra: az egyetemes magyarság érdekeiért harcoló havilap: az Új hídfő és a Dobó Katica tudósítója utódlapja. Brossard, Quebec, 1995.  szeptember 3.

[xv] Köznyelvi megnevezésén csak „beszkárt”, Budapesti Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság.

[xvi] Uo.

[xvii] Lackó Miklós: Nyilasok, nemzetiszocialisták, Budapest, 1962. 223.

[xviii] Uo.

[xix]Lackó Miklós: Nyilasok, nemzetiszocialisták, Budapest, 1962. 229.

[xx] Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz. A mentelmi bizottság jegyzőkönyve, 1941. január 28.

[xxi] Uo. http://www3.arcanum.hu/onap/opt/a110616.htm?v=pdf&q=WRD%3D%28M%F3kus%29&s=SORT&m=14&a=rec

[xxii] A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése a rágalmazás vétségével gyanúsított Baky László országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. 1940. október 29. 370/1939.

[xxiii] Lackó Miklós: Nyilasok, nemzetiszocialisták, Budapest, 1962. 228.

[xxiv] 1939 július 6-án a Fővám tér 10 alatti Frank Mátyás féle vendéglőben, 1939 augusztus 10-én a Hunyadi utca 112 szám alatti Horváth István féle vendéglőben, 1939 augusztus 16-án pedig a Széchenyi utca 132 szám alatti Kőrössy Károlyné féle vendéglőben tartott pártértekezletet, mindannyiszor élesen kritizálta a rendszert, a parlament mentelmi bizottsága azonban mindannyiszor eltekintett mentelmi joga visszavonásától. Ld: A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése kétrendbeli engedély nélkül tartott  gyűlés kihágásával gyanúsított Wirth Károly és Kovách Gyula országgyűlési képviselők mentelmi ügyében, 1939/ 75. 1939. szeptember 16.

A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése kétrendbeli engedély nélkül tartott  gyűlés kihágásával gyanúsított Wirth Károly országgyűlési képviselő mentelmi ügyében, 1939/94. 1939. október 26.

[xxv] Képviselőházi Napló, 1939. I. kötet. Az országgyűlés képviselőházának 18-ik ülése, 1939. augusztus 2-án, szerdán, 431.

MNL – OL K27, minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1940. szeptember 9. Ifj. Károlyi Gyula gróf, a Mercur Vegyipari Rt vezérigazgatójának kormányzói kitüntetése

[xxvi] Budapesti Közlöny, 1944. október. 78. Évfolyam, 235-ik szám, 4.

[xxvii] MTI Kőnyomatosok, Magyar Országos Tudósító, 1940. december 18. 19.

[xxviii] MTI Kőnyomatosok, Magyar Országos Tudósító, 1940. december 18. 19.

[xxix] Uo.

[xxx] Uo.

[xxxi] Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz, 1940. Ipari és kereskedelmi részvénytársaságok, M, Mercur Műszaki és Vegyipari Rt, 53.