A Monroe-elv a gyakorlatban: Roosevelt's Rough Riders

A XIX. század utolsó éveiben az Egyesült Államok, mint ébredező nagyhatalom Csendes-óceáni, karibi és közép-amerikai érdekeltségei miatt egyre komolyabb konfliktusba került az utolsó gyarmati területeit kétségbeesetten féltő Spanyolországgal. 1898 tavaszán Washington szerint elérkezett az idő arra, hogy gyakorlatba ültessék át a Monroe-elvet. A legfontosabb spanyol gyarmaton, Kubában ekkor már elég komoly függetlenségi mozgalom bontakozott ki, amely innentől kezdve élvezhette a nagy szomszéd támogatását is.

Theodore Roosevelt rohamra vezeti katonáit

(Udo Keppler munkája, Kongresszusi Könyvtár 2012647584)

Bár a lelkesedés hatalmas volt, az USA ekkor haditengerészetén kívül nem rendelkezett ütőképes haderővel, így azt gyorsan, önkéntesekből kellett toborozni, illetve kiegészíteni. Itt került képbe Theodore Roosevelt tengerészeti miniszterhelyettes, aki ekkor már túl volt számos sikeres afrikai vadászaton, pár évnyi cowboy-életen és a New York-i rendőrség megreformálásán is. Civil hivataláról lemondva önkéntesek toborzásába kezdett, akikből megalakult az Első Önkéntes Lovasezred, ismertebb nevén a Rough Riders (kb. kemény lovasok), eleinte Leonard Wood ezredes, majd Roosevelt alezredes parancsnoksága alatt. Az egység tagjai kezdetben Wood's Weary Walkers-nek, vagyis Wood kimerült gyalogosainak nevezték magukat, utalva arra, hogy lóháton soha nem kerültek bevetésre, később vették fel szeretett parancsnokuk után a (Roosevelt's) Rough Riders becenevet.

Kiképzésen Montauk Pointnál (Kongresszusi Könyvtár 96503325)

Az alakulat soraiban a kor egyetemi elitje és aranyifjai mellett indiánok, bányászok, nyomkeresők, vadászok és kalandorok is képviseltették magukat. A toborzásnál figyeltek arra is, hogy az embereket olyan államokból válogassák, amely éghajlata hasonlít Kubáéhoz. A legénység legnagyobb része emellett gyakorlott lovas volt, valamint a lőkiképzéssel és a tábori élettel sem akadt különösebb gondjuk. Roosevelt visszaemlékezése szerint a szervezésben legnagyobb gondot nem a legénység kiválogatása, hanem a rengeteg túljelentkező visszautasítása jelentette.

New York-i milliomosok az 1. Önkéntes Lovasezred sorai között (Kongresszusi Könyvtár 2010646526)

Az önkéntesek felszerelése részben kincstári tárgyakból, részben magánbeszerzésekből, és gazdag támogatók adományaiból állt. A modern kézifegyverek mellé - adományként - két Colt-Browning géppuska is érkezett, amelyeknek később nagy hasznát vették a harcokban.

Lovasroham képeslapon - valójában az önkénteseknek nem igazán volt részük ilyenben

(Kongresszusi Könyvtár 2004666863)

A lovasezred június 23-án érkezett meg Kubába és már ekkor járványok és utánpótlási gondok nehezítették működésüket: Floridában maradt ugyanis szállítóoszlopuk és felszerelésük jelentős része. Ennek ellenére másnap már bevetésre kerültek, a reguláris csapatokkal és felkelőkkel közösen foglaltak el egy spanyol állás Las Guasimas-nál. Az őserdei terep komoly gondokat okozott, sok katona eltévedt, egy ideig Wood és Roosevelt is elszakadtak egymástól és az egységüktől is.

Fegyverkarbantartás Kubában (Kongresszusi Könyvtár 2002717793)

Az önkéntesek második bevetésére a Santiago de Cuba melletti San Juan domboknál került sor július 1-jén. A lovasezred, ismét gyalogosként harcolva, hatalmas szerepet játszott az egyik magaslat elfoglalásában. A végső rohamot, amelyet - előrevetítve az első világháború harcait - már három géppuska is támogatott, Roosevelt alezredes személyesen, a veszélyekkel nem törődve vezette (ez úgy látszik családi vonás náluk). Későbbi elmondása szerint az automata fegyverek nélkül esélyük sem lett volna a sikerre. A spanyol csapatok egy komolyabb ellentámadásra voltak képesek, amely azonban az amerikaiak géppuskatüzében hamar összeomlott. Érdekesség, hogy ezek az összecsapások jóformán ismeretlenek maradtak Európában, pedig a mintegy 15 évvel később kirobbant világháború állásharcaihoz jó tanulságul szolgálhattak volna.

Csoportkép a San Juan dombok elfoglalása után (Kongreszusi Könyvtár 96521936)

Az 1. lovasezred ezután részt vett Santiago de Cuba körülzárásában: a műveletek július 17-én a spanyol erők fegyverletételével értek véget. A háború augusztus 12-ig tartott, de az önkéntesek harcba már nem kerültek. Az Egyesült Államok döntő győzelmet aratott: megszerezte Kuba mellett a Fülöp-szigeteket, Puerto Rico-t és Guam szigetét, valamint bebizonyította, hogy képes a nagyhatalmakhoz hasonlóan eljárni.

1910 körül: Roosevelt elnökként üdvözli egykori katonáit (Kongresszusi Könyvtár 2009633764)

A Rough Riders-t szeptemberben oszlatták fel. A kubai akció során összesen 5 tiszt és 95 legénységi állományú tagjukat vesztették el harcokban és betegségekben, a sebesültek száma 104 volt. Az egykori bajtársak egészen 1967-ig évente találkoztak, Roosevelt is haláláig tartotta a kapcsolatot volt alakulatával. Az egység utolsó veteránja 1975-ben, 94 éves korában halt meg.