Bonaparte Naóoleon, francia katonatiszt-tábornok-konzul-császár pályáját számos könyv (szak és szépirodalmi egyaránt) és film dolgozta fel - még tragikusan korán elhunyt fiának is jutott egy színdarab - a zenébe ugyanakkor nem sikerült betörnie. Ez alól némileg kivételt képez Mark Knopfler, a Dire Straits alapító-gitárosának Done with Bonaparte című száma, amely történelmi utalásai miatt a mi érdeklődésünkre is számot tarthat.

Az 1799 és 1815 között zajló napóleoni háborúkból Európa egyetlen országa sem maradt ki: egyesek aktívabban, míg mások, főleg a kisebb államok felvonulási terepként működtek közre a konfliktussorozatban. A francia uralkodó, bár a tengereken sosem jutott vezető szerephez, a szárazföldön 1812-ig, vagyis oroszországi hadjáratáig az egy szem asperni csatát leszámítva veretlen maradt.

Napóleon, embereit hátrahagyva távozik Moszkvából Adolph Northen festményén

A Grande Armée, vagyis a nagy hadsereg, amelynek csak kisebb része állt franciákból, többen voltak a német, holland, lengyel (és a Habsburg Birodalmon keresztül magyar) katonák is, 1812. június 24-én kezdte meg hadjáratát, amelynek célja Moszkva elfoglalása volt. Az orosz haderő gerillaháborúval és felperzselt föld taktikával fogadta a megszállókat, majd később csatlakozott hozzájuk Tél tábornok is, aki - mint a későbbiekben is - végleg eldöntötte a hadjáratot. Bár a szeptember 7-i borogyinói csata után Napóleon bevonulhatott (a felgyújtott) Moszkvába, így október közepén visszavonulásra kényszerült. A tél, az ellátási hiányosságok és az igen aktív kozákok borzalmas veszteségeket okoztak a Grande Armée-nak.

Egy visszavonulás képei: lerongyolódott katonák menekülnek nyugat felé (Illarion Prajnsnyikov, 1812)

Itt kezdődik a csalódott, megfáradt katona szemszögéből íródott dal,amely a visszavonulás igen szemléletes leírása mellett halad visszafelé az időben, a dicsőséges napok felé.

A szöveg egyes részei ugyanakkor kitekintésként, utalásként is értelmezhetőek. Az egyik ilyen a "little corporal", vagyis a "kis káplár" jelzős szerkezet, amelyet a francia császár mellett Adolf Hitlerre is alkalmaztak, akinek vesztében szintén nagy szerepe volt egy Oroszország elleni hadjáratnak. A másik az az első világháború előtt (és annak kezdeti szakaszában) népszerű elgondolás, amely szerint "ez a háború véget vet minden háborúnak"; ez sajnos sem a 19., sem a 20. században nem működött...

Egy visszavonulás képei: a berezinai csata 1812 novemberében (January Suchodolski 1866-os festménye)

A második versszak a már említett visszatekintés a győzelmes hadjáratokra, az egyiptomi expedícióra (1798-1801) és a spanyol, vagy más néven ibériai háborúkra (1807-1814). Utóbbi hadjáratban szembesültek először a franciák a gerilla-hadviseléssel, sőt az elnevezés (guerilla) maga is innen származik.

Francisco Goya Május 3. című festménye: francia katonák kivégzik a várost védő civileket

Napóleon nem csak saját katonáinak ígért álmokat, hanem például a lengyeleknek is, akik, miután "belengette" a hőn áhított önálló államiságot, ezrével álltak be zászlói alá. Komplett lengyel ezredek harcoltak Spanyolországban, de ahogy az már említésre került, az orosz hadjáratban is. Napóleon ugyanakkor létrehozta a Varsói Nagyhercegséget (1807-1815), amely azonban csak korlátozott önállósággal bírt, és nem is maradt fent a háborúk után.

Támadnak az orosz kürasszírok (Viktor Mazurovszkij festménye, 1912)

 A szövegben szerepet kap Napóleon egyik legnagyobb diadala, az 1805. december 2-án vívott austerlitzi csata is, amelyben tönkreverte az egyesült (és jelentős létszámfölényben lévő) osztrák-orosz seregeket. A csata vetett után nem sokkal Ausztria kapitulált, véget vetve ezzel a franciaellenes harmadik koalíciónak.

Napóleon Austerlitznál, Francois Gerard festményén.

A harmadik, egyben utolsó versszak a legszemélyesebb, azon érződik igazán a csalódottság és a kimerülés, és itt olvasható az ominózus utalás a háborúra, amely véget vet minden háborúnak is. Ismét felbukkan a kis káplár is, aki nagyon lelkesítően tudott hatni embereire.

Az orosz hadjáratban megrokkant francia hadsereget végül a hatodik koalíció győzte le: először 1813-ban Lipcsénél, a "népek csatájában". A következő évben Elba szigetére száműzték, ahonnan azonban 1815-ben visszatért (a békés nyugdíjas évek nem illettek személyiségéhez), ám az egyesült angol-porosz seregek június 18-án Waterloonál véget vetettek a császár "száznapos uralmának".

A waterloo-i csata (William Sadler)

És szokás szerint a végén maga a dal:

Források:

Frederick C. Schneid: The French Revolutionary and Napoleonic Wars, Mainz, 2011.

http://napoleononline.ca/

www.lyricsmode.com