1934. október 9-én usztasa merénylők Marseille-ben meggyilkolták I. Sándor jugoszláv királyt; a támadásban Louis Barthou francia külügyminiszter és több civil is életét vesztette. A merénylet hatalmas visszhangot váltott ki egész Európában. Mivel az esemény kamerák előtt játszódott le, a filmhíradónak köszönhetően százezrek nézhették végig a jugoszláv uralkodó utolsó perceit; a marseille-i volt az első merénylet, amelyet filmen rögzítettek, az esemény ebből a szempontból is különlegesnek számít. A király és a miniszter meggyilkolását népszövetségi vizsgálat követte, amelyben felmerült Magyarország felelőssége is. Jankapusztán valóban létezett egy kiképzőtábor, ahol usztasák tevékenykedtek, ugyanakkor a horvát szeparatista mozgalmat Olaszország is erőteljesen támogatta.

A merényletet követő pillanatok: a szemtanúk nagy része döbbenten áll, a sofőr próbálja visszatartani a merénylőt, akit Pierre Piollet ezredes kaszabol

Az 1918-ban létrejött Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, amely 1929-től viselte a Jugoszlávia nevet ekkoriban súlyos belső feszültségekkel volt tele; a legfőbb probléma a horvát szeparatista mozgalom volt, amelyet legjelentősebben és a legerőszakosabban az usztasák képviseltek. Mivel Jugoszlávia az összes szomszédjával területi vitában állt, az usztasák, és egyéb függetlenségi mozgalom (így a VMRO, vagyis a Belső Makedón Forradalmi Szervezet is) számíthatott ezek támogatására. Olaszország és Magyarország az usztasákkal, Bulgária a macedón szeparatistákkal, Albánia pedig a koszovói albánokkal létesített kapcsolatot.

Karađorđević I. Sándor (1888-1934), Jugoszlávia királya

I. Sándor pontosan tisztában volt azzal, hogy ezen a helyzeten változtatni kell, így elsősorban a belső integrációt igyekezett erősíteni; szándéka volt egy jugoszláv-tudat megteremtése, amely végül csak jó 20 évvel később valósult meg. Emellett az uralkodó, elsősorban Olaszország ellen, nagyhatalmi támogatókat is keresett, így került Franciaország a képbe. Érdemes megjegyezni, hogy minden ellenségeskedés ellenére ekkor Olaszország volt Jugoszlávia legfontosabb gazdasági partnere (értsd: nyersanyagainak felvásárlója). A délszláv állam gazdasága egyébként a magyaréhoz hasonló utat járt be: az 1930-as évek második felétől az olaszokat felváltva Németország lépett elő fő gazdasági partnerré.

Európa egyik legveszélyesebb terroristája: Vlad, a sofőr, hölgyismerőse társaságában

Ilyen körülmények között érkeztünk el a merénylet napjához: egyes források szerint a király megérezhetett valamit, ugyanis miközben elindult hajójáról, így szólt szárnysegédjéhez: „Ha ezt a napot élve megúszom, akkor biztosan száz évig élek”. Sándor ekkor már több merényletkísérleten volt túl, ám druszájához, minden oroszok cárjához hasonlóan sokáig szerencséje volt. Először 1916-ban, még trónörökösként akarta meggyilkolni a Fekete Kéz nevű szerb terrorszervezet. Igen, ez az a Fekete Kéz, amely ekkorra már komoly hírnevet szerzett magának  trónörökösök meggyilkolásával, ekkor viszont belebuktak a szervezkedésbe, és vezetőjüket is kivégezték. 1921-ben kommunisták, majd 1933-ban usztasák próbálták megölni az uralkodót. Bár első merényletüket igazából el sem követték, de szándékuktól nem álltak el. 1934. április 16-án egy újságban is közzétették, hogy „(...) Karagyorgyevics Sándort és az egész belgrádi kormányt halálra ítéljük. Az ítéletet a legrövidebb időn belül végrehajtjuk”. Az elképzelés a VMRO köreiben teljes egyetértéssel találkozott, így korának egyik legveszélyesebb terroristája, "Vlad, a Sofőr" kezdte meg az újabb merénylet szervezését.

Nem vénnek való vidék...a merénylők Jankapusztán, kiképzésük idején

Az 1897-ben született Vlad, eredeti nevén Velicko Dimitrov Kerin az első világháborúban lett kiváló mesterlövész, a háború után pedig egy ideig órásként dolgozott Szófiában. Miután meggyilkolt két bolgár képviselőt, elítélték, de megszökött, és 1932-ben Olaszországban csatlakozott az usztasákhoz. Itt bízták meg a merénylet végrehajtásával; Vlad és három társa, Milan Rajić, Zvonimir Pospišil és Mijo Kralj ezután Jankapusztára utaztak, ahol kiképzésben részesültek. A négy merénylő, és új társuk, Marie Vondrackova szeptember 28-án, hamis útlevelekkel érkezett Párizsba, ahol szétváltak: Rajić és Pospišil Párizsban maradt, sikertelenség esetére, a többiek pedig Marseille felé vették az irányt. Minden igyekezetük ellenére a jugoszláv titkosszolgálat fülest kapott a szervezkedésről, és figyelmeztették is az uralkodót, hogy rosszullétre hivatkozva ne szálljon partra Marseille-ben, de ő azzal reagált, hogy „a Karagyorgyevicsek soha nem vonulnak vissza”.

I. Sándor és Barthou nem sokkal a merénylet előtt

A Marseille-i kikötőben Barthou külügyminiszter  fogadta a királyt, majd az ujjongó tömeg kíséretében megindultak a belváros felé. "A menet élén a biztonsági szolgálat gépkocsija haladt. Mögötte a király fekete, Delage automobilja, amelyet két oldalról francia lovastisztek kísérték. Elöl Joseph Georges tábornok, a Legfelsőbb Haditanács tagja, hátul jobboldalon a király, balján Barthou külügyminiszter ült. Froissac sofőr leengedte a vászontetőt, hogy Sándor viszonozhassa az ovációt. Az uralkodó a jugoszláv haditengerészet egyenruháját viselte, és egy fehér tollakkal díszített háromszögletű kalapot a fején. A mögöttük haladó autóban Bogoljub Jeftić jugoszláv külügyminiszter és a francia tengerészeti erők minisztere, François Pietri foglalt helyet, a következőben pedig a király kíséretének és a francia üdvözlő bizottságnak a tagjai ültek. A konvojt kerékpáros rendőrök zárták." - írja Hegedűs Péter az Élet és Tudományban megjelent tanulmányában. Érdekes, hogy a francia hatóságok nem biztosítottak rendőr (vagy katonai) sorfalat a menetnek, pedig ekkorra már okulhattak volna Ferenc Ferdinánd esetéből. Emiatt volt lehetséges, hogy Vlad egy csokor virággal a kezében átfurakodjon a tömegen, és fellépjen a király kocsijára, majd a virágot pisztolyra cserélve közvetlen közelről tíz lövést adjon le Sándorra és kíséretére.

Egy merénylet képei

Az uralkodót két lövés érte, egy súrolta a fejét, egy pedig a mellkasába hatolt, szinte azonnal a halálát okozva. Georges tábornok három golyót kapott, kettőt a hasában, egyet a mellkasába, és hónapokig volt válságos állapotban, ám végül felgyógyult. Az első lövések után hatalmas pánik tört ki, a francia rendőrök pedig ész nélküli lövöldözésbe kezdtek: Piollet ezredes, a sofőr segítségével leszerelte a támadót, akit aztán a közel álló polgárőrök és civilek szabályosan meglincseltek. A tűzpánik során, az egyik francia rendőr véletlenül eltalálta Barthou minisztert, aki a vállán sebesült meg, és mire kórházba szállították volna, elvérzett. A merényletben egy rendőr és egy felszolgálónő is életét vesztette, tízen pedig megsebesültek. A merényletet felvette a francia filmhíradó operatőre, amelyen jól látszik az is, hogy a tömeg milyen indulattal ront rá a merénylőre:

A merénylet nagy visszhangot váltott ki Magyarországon, Budapesten és vidéken egyaránt.  A Nyírvidék tudósítása szerint a támadás hírére "lázas izgalom vett erőt" Nyíregyházán, az emberek a mozi és színházi előadásokat otthagyva rohantak az utcára, amely csak a "kora éjféli órákban csendesedett el, amikor az emberek nyugovóra tértek."  A lázas izgalom érthető is volt, hiszen sokakban élt egy húsz évvel korábbi merénylet emléke, amely végül világháborúhoz vezetett...

Nyírvidék 1934. október 11.

A Népszava október 10-i száma pontatlanul egy jugoszláv és egy francia tábornok haláláról is beszámolt, valamint tévesen említették azt is, hogy 5 vagy 6 merénylő tartózkodott a helyszínen, akik közül kettőt sebesülten elfogtak, egy pedig (a Petrus Kelemen álnév alatt szereplő Vlad) öngyilkos lett. "A szétfutott merénylők közül később kettőt súlyosan sebesülten elfogtak. Ezeknek a nevét nem hozták nyilvánosságra. A tömeg közé szorult harmadik merénylő, amikor látta, hogy nincs menekvés, maga ellen fordította a fegyverét és a szájába lőtt. Amikor a tömeg rávetette magát, már halott volt. Ennek az egy merénylőnek a személyazonosságát már megállapították."

"Európaszerte óriási a megdöbbenés"

A Pápa és Vidéke, hetilap révén több napos késéssel, október 14-én számolt be a merényletről, ám a lapszámban nagyobb helyet kaptak "a spanyol nép újabb forradalmi vergődései" és a Hutter Szappan leértékelése. Mindezek mellett olvasható, hogy "A magyar nemzet megütközéssel vette hírül ezt a gyilkos merényletet, mely mint politikai fegyver a magyar néplélektől annyira távol esik, és számára teljesen idegen, s amelyet magasabb emberi érzéstől vezetetve (sic!) el is ítél."

Akciós szappan és merénylet a Pápa és Vidékében

A nyomozás hatalmas erőkkel vette kezdetét: egy héten belül elfogták Vlad mindhárom társát, utoljára Kraljt, akinek a tervek szerint a menekülést kellett volna (pisztollyal és bombával) biztosítania, ám pánikba esett és végül semmit nem tett. Mindhárman életfogytig tartó börtönt kaptak.

Az ügyben népszövetségi vizsgálat is indult, amely során Magyarország "célkeresztbe került", mint az usztasák fő támogatója, ám Olaszország - Franciaországgal jó viszonyban lévő nagyhatalomként - megúszta a számonkérést. A magyar kapcsolattal, illetve ennek (vidéki) sajtóvisszhangjával a következő részben foglalkozunk.

Források:

Hegedűs Péter: Kivégzés Marseille-ben, Élet és tudomány, 2014/38./az idézetek forrása ez az írás/

Sőregi Zoltán: Adalékok a Marseille-i merénylet hátteréhez, Archívnet, XIII. évf., 2013/4.

Nyírvidék, 1934. október 11.

Népszava, 1934. október 10.

Pápa és Vidéke, 1934. október 14.