"Oroszországot finn invázió fenyegeti"
A téli háború I. rész
A német vezetés, tanulva az első világháborús tapasztalatokból, 1939-ben mindenképpen el akarta kerülni kétfrontos háborút. Felismerték, hogy mindaddig nem nyújthatják be az egyértelmű háborúval fenyegető követeléseiket Lengyelországnak, amíg a Szovjetuniót nem tartják egy szerződéssel távol a háborútól. Az 1939. augusztus 23-i Molotov-Ribbentrop paktum megkötésével a Szovjetunió szabad kezet kapott Németországtól, hogy nyugati irányban terjeszkedhessen Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia, Finnország illetve Románia rovására. A felsorolt országok közül egyedül Finnország tanúsított jelentős ellenállást a Szovjetunióval szemben. Cikkemben a szovjeteknek brutális veszteségeket okozó, ún. téli háborúhoz vezető utat mutatom be.
Karikatúra Vasi Viktor: Red Primer for Children and Diplomats c. kötetéből.
Finnország az első világháború végéig az Orosz Birodalom része volt, s 1809 és 1917 között jelentős autonómiával rendelkezett. Az első világháborús vereséget követően, a cári birodalom kegyetlen belharcait kihasználva, 1917 decemberében kiáltotta ki függetlenségét az ország. A polgárháború miatt rendkívül meggyengült központi hatalom, a bolsevik kormány ugyan támogatásáról biztosította a Finn Kommunista Pártot, de a finn polgárháborúban a vörös oldal hamar alulmaradt a fehérekhez képest. Az 1920-as tartui békében ugyan Szovjet-Oroszország elismerte Finnország függetlenségét, majd 1932-ben megnemtámadási szerződést is aláírt a két ország, de ez a javuló viszony azonban csak átmeneti volt.
A Finn Nagyhercegség térképe: az új állam területe megegyezett az önálló Finnország területével. Wikipedia
A Szovjetunió mind katonai, mind diplomáciai megerősödésével, illetve a Molotov-Ribbentrop paktum adta német garanciákkal, nekiláthatott az Orosz Birodalom szétesésével, 1917-1918-ban elvesztett területek visszaszerzésének. Az 1939 szeptemberi lengyelországi beavatkozásuk sokként hatott mind a nyugati szövetségesekre, mind pedig a térség semleges államaira. Finnországban felismerték a szovjet beavatkozás rájuk is leselkedő következményeit, s mozgósítást rendeltek el. Sztálin motivációi meglehetősen nyilvánvalóak voltak Magyarországon is, a Magyar Nemzet cikkében 1939. augusztus 25-én a következőképen vélekedtek:
Most a danzigi válság előestéjén a német-orosz paktum azt jelenti, hogy Sztálin óriási szívességet tesz Hitlernek, nyilván nem ingyen teszi. Legtöbben azon a véleményen vannak, hogy Sztálint egyedül az a szempont vezeti, hogy egy második világháborúban neki ne keljen mindjárt az elején részt venni, azonban ez sem több, egy találgatásnál.
A szovjet beavatkozás módszerei rendkívül sematikusak voltak mind Lengyelország, mind Észtország esetében - s mint a cikk második részében kiderül, Finnország esetében is. A szovjet vezetés a leigázandó országot első körben azzal vádolta, hogy az megsértette légterét/szárazföldi határát, vagy nem tudja magát megvédeni egy külső ellenséggel szemben. Ezt követően, attól függően, hogy az illető ország "védelemre" vagy "megtorlásra" szorult, vagy a Vörös Hadsereg nyújtott "segítséget" a szomszéd ország "elnyomott dolgozóinak", vagy pedig egy tárgyalódelegáció útján ajánlottak fel egy segítségnyújtási szerződést, amelynek értelmében a Vörös Hadsereg ellenőrzése alá vonta az adott ország stratégiai pontjait. "Barátilag." Lengyelország esetében, mint azt ahogy a moszkvai lapok hírül adták - lásd az alábbi idézetet - a fegyveres beavatkozás mellett döntött Sztálin.
Moszkva: lengyel katonai repülőgépek megsértették a Szovjetunió határait.
Magyar Nemzet, 1939. szeptember 15. p. 2.
Szovjet T-26-os tank halad el egy német oszlop mellett a kelet-lengyelországi Breszt-Litovszkban. Bundesarchiv
Kelet-Lengyelország bekebelezése után a szovjet terjeszkedés iránya a Baltikum felé irányult. Az ORP Orzeł nevű lengyel tengeralattjáró szökése kapcsán mind a német, mind a szovjet diplomácia azzal vádolta Észtországot, hogy elmulasztotta azon kötelességét, hogy lefegyverezze az idegen hajót, s emiatt magatartása a békét veszélyezteti. Carl Gustav Mannerheim, finn politikus-katonatiszt visszaemlékezésében erről így írt:
A Szovjetunió Baltikumot érintő tevékenységének formális indítéka az Orzeł nevű lengyel tengeralattjáró 1939. szeptember 18-i szökése volt Tallinból. (...) A Szovjetunió azzal vádolta Észtország kormányát, hogy megszegte az előírásokat, segített az Orzeł szökésében, és engedélyezte ellenséges tengeralattjárók számára, hogy észtországi kikötőket használhassanak. A Szovjetunió haditengerészeti erői megjelentek Észtország felségvizein (...)
Mannerheim, i.m.
Az Orzeł még 1939 februárjában. Narodowe Archiwum Cyfrowe, 1-W-2029-1
Az Orzeł szökése valóban csak egy formális indok volt Észtország bekebelezésére, ugyanis az észt hatóságok a hatályos nemzetközi szerződések értelmében jártak el. A lengyel haditengerészek azonban két észt tiszt foglyul ejtésével Anglia felé szöktek el az intézkedő észt hatóságok elől. – Az észteket pénzzel, élelemmel és ruhával ellátva Svédországban szabadon engedték.
ORP Orzeł, Wikipedia
A térség országainak vezetői akkor ismerték fel helyzetük kilátástalanságát, amikor világossá vált számukra, hogy Németország egyértelműen állást foglalt a Szovjetunió követelései mellett, s Sztálin nyugati hódításait - ekkor legalábbis - egy természetes folyamatként értékelték. A három balti állam 1939-es megszállása azonban csak az első lépés volt teljes bekebelezésük felé, 1940-ben ezek az államok "önként" kérvényezték, hogy csatlakozhassanak a Szovjetunióhoz.
Németország szerint a Szovjetunió csak az 1918-ban elvesztett területeit szerzi vissza, mely egy természetes folyamat.
Magyar Nemzet, 1940. július 23. p. 1.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a három balti államnak nem sok választása volt 1939-ben. A hatalmas szovjet haderővel szemben értelmetlen lett volna az ellenállás, a nyugati hatalmak nem tudtak, a németek pedig nem akartak segíteni nekik. A szovjetek számbeli fölényét az is tetézte, hogy a három kis ország hadserege rendkívül szegényesen volt felszerelve. Mannerheim visszaemlékezéseiben erről így szól:
Észtország leigázásához tehát nem volt szükség nagy nyomásra. Az ész hadsereg felszereltsége aggasztóan hiányos volt, és az észtek kétségtelenül elrettentő példát láttak Lengyelország sorsának alakulásában.
Észtország szovjet blokádjának és megszállásának terve, Wikipedia
1939 októberére Finnország geopolitikai helyzete rendkívül aggasztóvá vált, a két agresszíven terjeszkedő hatalom - köztük egyik közvetlen szomszédja - felosztotta Lengyelországot, a három balti állam elvesztette függetlenségét. Noha Molotov még 1939 nyarán amerikai kommunisták előtt tartott beszédében kijelentette, hogy a megnemtámadási szerződés kifejezetten védelmi jelentőséggel bír, s a békét szolgálja, a fejlemények ennek az ellenkezőjét igazolták.
A Szovjetunió azért írta alá Németországgal a [megnemtámadási] paktumot, hogy teljes bizonyossággal szavatolja a békét Németország és a Szovjetunió között, ami mind a két ország népeinek és az egész világnak érdeke. A béke minden igaz támogatója felismeri ennek az igazságát.
Molotov i.m.
Ilyen előzmények után, 1939. október 5-én hívták meg Finnország vezetőt Moszkvába tárgyalni. A finn vezetés tisztában volt azzal, hogy ez az elmúlt egy hónap eseményei után mit jelent. Az 1939 októberi-novemberi tárgyalásokkal és azok messzemenő következményeivel, a cikksorozat címét is adó Molotov kijelentéssel azonban már a következő cikkemben foglalkozom.
Felhasznált irodalom és források
Eino Jutikkala és Kauko Pirinen: Finnország történeleme. Kairosz, 2004. Budapest
Max Jacobson: Finnország: mítosz és valóság. Minerva, 1990. Budapest
Carl Gustav von Mannerheim: Emlékiratok. A téli háború. Püski, 1997. Budapest
Mihail Heller és Alexandr Nyekrics: Orosz történelem, II. köt. Osiris, 2003. Budapest
V. Molotov: The Meaning of the Soviet-German Non-aggression pact. Workers Library, 1939. New York
Magyar Nemzet, 1939
Balogh-Ebner Márton: Problems at the Finish-Soviet Border after the signing of the Molotov-Ribbentrop pact. In: Maruzsa, Zoltán: The Molotov-Ribbentrop pact. Unkown Clauses: The background Deals of totalitarian Systems in the Face of World War II. ELTE Új- és jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék. Budapest, 2010.
Balogh-Ebner Márton: A magyar sajtó oroszképe 1939-1941. In: Korrajz 2014. A XX. Század Intézet Évkönyve, XX. Század Intézet, Budapest, 2015.