"Oroszországot finn invázió fenyegeti"

A téli háború I. rész

A német vezetés, tanulva az első világháborús tapasztalatokból, 1939-ben mindenképpen el akarta kerülni kétfrontos háborút. Felismerték, hogy mindaddig nem nyújthatják be az egyértelmű  háborúval fenyegető követeléseiket Lengyelországnak, amíg a Szovjetuniót nem tartják egy szerződéssel távol a háborútól. Az 1939. augusztus 23-i Molotov-Ribbentrop paktum megkötésével a Szovjetunió szabad kezet kapott Németországtól, hogy nyugati irányban terjeszkedhessen Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia, Finnország illetve Románia rovására. A felsorolt országok közül egyedül Finnország tanúsított jelentős ellenállást a Szovjetunióval szemben. Cikkemben a szovjeteknek brutális veszteségeket okozó, ún. téli háborúhoz vezető utat mutatom be.

image27.jpg

Karikatúra Vasi Viktor: Red Primer for Children and Diplomats c. kötetéből.

Finnország az első világháború végéig az Orosz Birodalom része volt, s 1809 és 1917 között jelentős autonómiával rendelkezett. Az első világháborús vereséget követően, a cári birodalom kegyetlen belharcait kihasználva, 1917 decemberében kiáltotta ki függetlenségét az ország. A polgárháború miatt rendkívül meggyengült központi hatalom, a bolsevik kormány ugyan támogatásáról biztosította a Finn Kommunista Pártot, de a finn polgárháborúban a vörös oldal hamar alulmaradt a fehérekhez képest. Az 1920-as tartui békében ugyan Szovjet-Oroszország elismerte Finnország függetlenségét, majd 1932-ben megnemtámadási szerződést is aláírt a két ország, de ez a javuló viszony azonban csak átmeneti volt.

800px-finlandduchy.jpg

A Finn Nagyhercegség térképe: az új állam területe megegyezett az önálló Finnország területével. Wikipedia

A Szovjetunió mind katonai, mind diplomáciai megerősödésével, illetve a Molotov-Ribbentrop paktum adta német garanciákkal, nekiláthatott az Orosz Birodalom szétesésével, 1917-1918-ban elvesztett területek visszaszerzésének. Az 1939 szeptemberi lengyelországi beavatkozásuk sokként hatott mind a nyugati szövetségesekre, mind pedig a térség semleges államaira. Finnországban felismerték a szovjet beavatkozás rájuk is leselkedő következményeit, s mozgósítást rendeltek el. Sztálin motivációi meglehetősen nyilvánvalóak voltak Magyarországon is, a Magyar Nemzet cikkében 1939. augusztus 25-én a következőképen vélekedtek:

Most a danzigi válság előestéjén a német-orosz paktum azt jelenti, hogy Sztálin óriási szívességet tesz Hitlernek, nyilván nem ingyen teszi. Legtöbben azon a véleményen vannak, hogy Sztálint egyedül az a szempont vezeti, hogy egy második világháborúban neki ne keljen mindjárt az elején részt venni, azonban ez sem több, egy találgatásnál.

A szovjet beavatkozás módszerei rendkívül sematikusak voltak mind Lengyelország, mind Észtország esetében - s mint a cikk második részében kiderül, Finnország esetében is. A szovjet vezetés a leigázandó országot első körben azzal vádolta, hogy az megsértette légterét/szárazföldi határát, vagy nem tudja magát megvédeni egy külső ellenséggel szemben. Ezt követően, attól függően, hogy az illető ország "védelemre" vagy "megtorlásra" szorult, vagy a Vörös Hadsereg nyújtott "segítséget" a szomszéd ország "elnyomott dolgozóinak", vagy pedig egy tárgyalódelegáció útján ajánlottak fel egy segítségnyújtási szerződést, amelynek értelmében a Vörös Hadsereg ellenőrzése alá vonta az adott ország stratégiai pontjait. "Barátilag." Lengyelország esetében, mint azt ahogy a moszkvai lapok hírül adták - lásd az alábbi idézetet - a fegyveres beavatkozás mellett döntött Sztálin.

Moszkva: lengyel katonai repülőgépek megsértették a Szovjetunió határait.

Magyar Nemzet, 1939. szeptember 15. p. 2.

bundesarchiv_bild_101i-121-0012-30_polen_deutsch-sowjetische_siegesparade_panzer.jpg

Szovjet T-26-os tank halad el egy német oszlop mellett a kelet-lengyelországi Breszt-Litovszkban. Bundesarchiv Bild 101I-121-0012-30

Kelet-Lengyelország bekebelezése után a szovjet terjeszkedés iránya a Baltikum felé irányult. Az ORP Orzeł nevű lengyel tengeralattjáró szökése kapcsán mind a német, mind a szovjet diplomácia azzal vádolta Észtországot, hogy elmulasztotta azon kötelességét, hogy lefegyverezze az idegen hajót, s emiatt magatartása a békét veszélyezteti. Carl Gustav Mannerheim, finn politikus-katonatiszt visszaemlékezésében erről így írt:

A Szovjetunió Baltikumot érintő tevékenységének formális indítéka az Orzeł nevű lengyel tengeralattjáró 1939. szeptember 18-i szökése volt Tallinból. (...) A Szovjetunió azzal vádolta Észtország kormányát, hogy megszegte az előírásokat, segített az Orzeł szökésében, és engedélyezte ellenséges tengeralattjárók számára, hogy észtországi kikötőket használhassanak. A Szovjetunió haditengerészeti erői megjelentek Észtország felségvizein (...)

Mannerheim, i.m.

pic_1-w-2029-1.jpg

Az Orzeł még 1939 februárjában. Narodowe Archiwum Cyfrowe, 1-W-2029-1

Az Orzeł szökése valóban csak egy formális indok volt Észtország bekebelezésére, ugyanis az észt hatóságok a hatályos nemzetközi szerződések értelmében jártak el. A lengyel haditengerészek azonban két észt tiszt foglyul ejtésével Anglia felé szöktek el az intézkedő észt hatóságok elől. – Az észteket pénzzel, élelemmel és ruhával ellátva Svédországban szabadon engedték.

orp_orzel.jpg

ORP Orzeł, Wikipedia

A térség országainak vezetői akkor ismerték fel helyzetük kilátástalanságát, amikor világossá vált számukra, hogy Németország egyértelműen állást foglalt a Szovjetunió követelései mellett, s Sztálin nyugati hódításait - ekkor legalábbis - egy természetes folyamatként értékelték. A három balti állam 1939-es megszállása azonban csak az első lépés volt teljes bekebelezésük felé, 1940-ben ezek az államok "önként" kérvényezték, hogy csatlakozhassanak a Szovjetunióhoz.

Németország szerint a Szovjetunió csak az 1918-ban elvesztett területeit szerzi vissza, mely egy természetes folyamat.

Magyar Nemzet, 1940. július 23. p. 1.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a három balti államnak nem sok választása volt 1939-ben. A hatalmas szovjet haderővel szemben értelmetlen lett volna az ellenállás, a nyugati hatalmak nem tudtak, a németek pedig nem akartak segíteni nekik. A szovjetek számbeli fölényét az is tetézte, hogy a három kis ország hadserege rendkívül szegényesen volt felszerelve. Mannerheim visszaemlékezéseiben erről így szól:

Észtország leigázásához tehát nem volt szükség nagy nyomásra. Az ész hadsereg felszereltsége aggasztóan hiányos volt, és az észtek kétségtelenül elrettentő példát láttak Lengyelország sorsának alakulásában.

1280px-sovietblockade1940.jpg

Észtország szovjet blokádjának és megszállásának terve, Wikipedia

1939 októberére Finnország geopolitikai helyzete rendkívül aggasztóvá vált, a két agresszíven terjeszkedő hatalom - köztük egyik közvetlen szomszédja - felosztotta Lengyelországot, a három balti állam elvesztette függetlenségét. Noha Molotov  még 1939 nyarán amerikai kommunisták előtt tartott beszédében kijelentette, hogy a megnemtámadási szerződés kifejezetten védelmi jelentőséggel bír, s a békét szolgálja, a fejlemények ennek az ellenkezőjét igazolták.

A Szovjetunió azért írta alá Németországgal a [megnemtámadási] paktumot, hogy teljes bizonyossággal szavatolja a békét Németország és a Szovjetunió között, ami mind a két ország népeinek és az egész világnak érdeke. A béke minden igaz támogatója felismeri ennek az igazságát.

Molotov i.m.

Ilyen előzmények után, 1939. október 5-én hívták meg Finnország vezetőt Moszkvába tárgyalni. A finn vezetés tisztában volt azzal, hogy ez az elmúlt egy hónap eseményei után mit jelent. Az 1939 októberi-novemberi tárgyalásokkal és azok messzemenő következményeivel, a cikksorozat címét is adó Molotov kijelentéssel azonban már a következő cikkemben foglalkozom.

 

Felhasznált irodalom és források

Eino Jutikkala és Kauko Pirinen: Finnország történeleme. Kairosz, 2004. Budapest

Max Jacobson: Finnország: mítosz és valóság. Minerva, 1990. Budapest

Carl Gustav von Mannerheim: Emlékiratok. A téli háború. Püski, 1997. Budapest

Mihail Heller és Alexandr Nyekrics: Orosz történelem, II. köt. Osiris, 2003. Budapest

V. Molotov: The Meaning of the Soviet-German Non-aggression pact. Workers Library, 1939. New York

Magyar Nemzet, 1939

 

Balogh-Ebner Márton: Problems at the Finish-Soviet Border after the signing of the Molotov-Ribbentrop pact. In: Maruzsa, Zoltán: The Molotov-Ribbentrop pact. Unkown Clauses: The background Deals of totalitarian Systems in the Face of World War II. ELTE Új- és jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék. Budapest, 2010.

Balogh-Ebner Márton: A magyar sajtó oroszképe 1939-1941. In: Korrajz 2014. A XX. Század Intézet Évkönyve, XX. Század Intézet, Budapest, 2015.