Ma 60 éve annak, hogy a Vörös Hadsereg megindította invázióját az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ellen. Ezért mai posztunk témája az harckocsi, amely a második világháború utáni korszak legmeghatározóbb páncélosa lett. Nem pusztán azért, mivel ez a valaha volt legnagyobb példányszámban gyártott tank, hanem mert bemutatkozását (az 1956-os forradalmat) követően részt vett szinte minden jelentősebb fegyveres konfliktusban. A szovjet T-54-es harckocsiról lesz szó.

A Terror Házában található T-55-ös.

A T-54-es elődje a legendás T-34-es közepes harckocsi volt, amely meghatározó szerepéről (többek között 1956-ban) már cikksorozatunkban írtunk (I. II. III.). A T-34, jóllehet nagyszerű tank volt a maga kategóriájában, de a Vörös Hadsereg mégsem volt teljesen megelégedve vele. Legnagyobb hátrányának a Christie típusú felfüggesztést tartották, amely a páncélos küzdőteréből értékes helyet vett el. 1941-ben már próbálkoztak egy torziós rugózású felfüggesztéssel a T-34M kísérleti modell keretében, de végül elvetették a változat sorozatgyártását, mert az arra való átállás súlyos kiesést okozott volna a harckocsi utánpótlásban a háború során. A T-43-as egy hasonló próbálkozás volt még a háború befejezése előtt, amely végül szintén elvetésre került.

A T-43-as.

A német Tiger és Panther harckocsik bemutatkozását követően viszont már égető szükség volt egy új közepes harckocsira. Az Objekt 136-os néven futó kísérleti program végeredménye lett a T-44-es páncélos, amely a német Panther páncéloshoz hasonló paraméterekkel rendelkezett. Jelentős tényező ugyanakkor, hogy a szovjet változat csak 30 tonnát nyomott, míg a Panther 45-öt. A T-44 végül nem vett részt a második világháborúban, de már sorozatgyártásra került, 1947-ig nagyjából 2000 db készült belőle.

Egy 122 mm-es ágyúval felszerelt T-44 egy német Panther mellett.

A T-44 legnagyobb hiányossága az volt, hogy a T-34-eseken már használt 85 mm-es ágyúval volt felszerelve. Történtek kísérletek 100 és 122 mm-es lövegekkel, de azok túl nagyok voltak a harckocsitoronynak, ezért 1945-ben egy új kísérleti páncélos projektet indítottak Objekt 137 néven. A cél egy új harckocsi megalkotása volt, a 100 mm-es D10T ágyúval és egy nagyobb lövegtoronnyal.

Az első éles bevetés: 1956 Budapest. Fortepan

Az új dizájn főbb jellemzője volt a 200 mm-es frontpáncélzatú torony, a 100 mm-es ágyú és az új V-54-es hajtómű. Ez a változat a T-54-1 volt, amelyet 1947-ben kezdtek sorozatban gyártani, de sok apró hiányossággal és technikai problémával küszködött. A harckocsitorony nagyméretű lövegpajzsa, nem nyújtott kellő védelmet azért „cserére szorult”.

T-54-1

A T-54-es újabb változata a T-54-2 volt, amit 1949-ben kezdtek gyártani. Ez a változat egy teljesen új tornyot kapott, melynek megtervezésekor az IS-3-as nehéz harckocsi lövegtornyát vették alapul. A T-54-2 könnyen azonosítható a tornyának hátsó részén található kitüremkedés alapján.

T-54-2

1951-ben a harckocsi újabb áttervezésen esett át, amikor is még egyszer áttervezték a harckocsi tornyát. A T-54 ekkor kapta meg a jellegzetes tojás formájú lövegtornyot, ami ezután az összes későbbi változatra is jellemző volt. E mellett persze rengeteg kisebb-nagyobb korszerűsítést is végrehajtottak, mint pl. új teleszkópok és stabilizátor beszerelését. Csak ebből a változatból 1955-ig 11700 db készült. A T-54-esből csak a hidegháború során rengeteg változatot hoztak létre, amelyekről itt nem tennék említést, kivéve a T-55-öst. Ez a típus lényegében a T-54-es azon változata volt, amelyet elláttak a nukleáris és vegyi fegyverek elleni védelemmel.

Megsemmisített T-54-es Budapesten. Fortepan

A T-54-es harci alkalmazása talán még annak különféle változataitól is színesebb képet mutat. Számunkra talán legfontosabb esemény a harckocsi első harci bevetése, amire 1956-ban Budapesten  került bevetésre a magyar forradalmárok elleni összecsapások alkalmával került sor. Az utcai harcok során a szovjetek több T-54-est is vesztettek, többnyire a forradalmárok molotov-koktéljai miatt. Ekkor sikerült a nyugati hatalmaknak is komolyabban szemügyre venniük a harckocsit, mivel a szabadságharcosok egy zsákmányolt T-54-essel behajtottak a brit nagykövetségre, ahol a páncélos komolyabb átvizsgáláson esett át. A szovjet harckocsit megismerve a britek szükségesnek látták egy új harckocsi löveg kifejlesztését, ez a program eredményezi majd később a 105 mm-es L7-es löveget.

Az izraeliek is értékes tanknak tartották a T-54-est. A zsákmányolt harckocsikat ők is szolgálatba állították. Ezt a tankot az általuk használt L7-es 105 mm-es ágyúval szerelték fel.

A T-54-est a varsói szerződés keretében Lengyelország és Csehszlovákia, továbbá Kína a licencelt változatot Type 59 néven gyártotta. A harckocsiból jelentős mennyiségben szállítottak a Szovjetunió baráti országai számára, ezért lett ez a modell a szíriai hadsereg egyik fő típus az arab-izraeli háborúk során. Ezekben a konfliktusokban az arab harckocsizók - többnyire képzetlenségük miatt - rendre alulmaradtak az izraeliekkel szemben.

Egy modernizált T-55.

A T-54-es megjelenésekor egy új sztenderdet vezetett be, amit később csak alapharckocsiként (Main Battle Tank) kategorizáltak. Az összes későbbi szovjet páncélos alapjául szolgált, ugyanakkor legalább ennyire befolyásolta a NATO országok fejlesztési programjait is. Még ma is számos hadsereg kötelékében és konfliktusban megtalálható, a szíriai polgárháborúban is jelentős mennyiség van még használatban. A típus széleskörű alkalmazhatósága és a különböző fejlesztési programok miatt még évtizedekig megtalálható lesz a csatatereken.

T-55 Szíriában

Felhasznált irodalom:

Steven Zaloga, Hugh Johnson: T-54 and T-55 Main Battle Tanks 1944–2004. Oxford, 2004.

Steven Zaloga, Samuel Katz: Tank Battles of the Mid-East Wars 1: The Wars of 1948–1973. Hong-Kong, 1996.