1940. augusztus 30-án a bécsi Belvedere palotában – német és olasz döntőbíráskodás alapján – jelentették be az új magyar–román határvonalat, amely Erdély területéből visszacsatolt Magyarországhoz 43.492 km2-t, benne a Székelyföldet. A bejelentéskor Manoilescu román külügyminiszter elájult, majd miután magához térítették, 15 óra 7 perckor Csáky István magyar külügyminiszterrel együtt aláírták a dokumentumot. Magyar szempontból az új határ inkább kedvezőtlen volt (keleten a Kárpátok vonulatáig, délen a Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásárhely–Sepsiszentgyörgy vonalig terjedt), ugyanis román kézen maradt az úgynevezett „Göring hasa” terület (a Hermann Göring Művek ellátásához szükséges földgázmezők) és Kolozsvár víz- és áramellátása. Mind a magyar, mind a román fél csalódott volt amiatt is, hogy a döntés – szándékosan – nem rendezte az etnikai kérdéseket. 1.380.000 magyar került vissza az anyaországhoz, ugyanakkor milliós volt a területen élő románság aránya is, míg a román fennhatóság alatt maradt Dél-Erdélyben 400.000 volt a magyarok száma. A döntés első pontja szerint a meghatározott magyar–román határ ebben a formájában végleges.

A bemutatott képeket a második bécsi döntés utáni díszebéden készítette Újpétery Elemér külügyi titkár. Jól látható rajtuk Csáky István magyar, Galeazzo Ciano olasz, és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszterek. A magyar delegációval tartó Teleki Pál miniszterelnök nem vett részt a díszebéden. A tárgyalások folyamán összeveszett Ribbentroppal, és a döntőbíráskodáshoz is csak a Minisztertanács utasítására járult hozzá.

A képek Újpétery Elemér hagyatékából kerültek elő.

Forrás: Nyári Gábor: A Sándor-palotától a ravatalig. Teleki Pál második miniszterelnöksége, 1939–1941. Kairosz, Budapest, 2015. 189.