A harckocsik első világháborús bemutatkozásával korábbi posztunkban már foglalkoztunk. A következőkben vizsgáljuk meg az egyik legismertebb (és szinte a mai napig felbukkanó) típust, amely felépítésében, fegyverzetében és megoldásaiban alapvetően határozta meg a későbbi harckocsik fejlesztési irányát.

A Marie nevű francia Char Renault  FT típusú harckocsi.

A lassan centenáriumát ünneplő francia tank tervei 1916-ra készültek el, majd 1917-ben állították hadrendbe gyalogsági támogató harckocsiként. A mindössze 6,5 t tömegű (egy brit „férfi” Mark I-es ezzel szemben 28,4 tonnát nyomott!) kis harckocsit a szakma gyakran tévesen  FT-17-ként definiálja, pontos megnevezése azonban Char Renault FT. Okulva az előző francia szériákkal (Saint Chamond, Schneider) szerzett rossz tapasztalatokból, ez a típus már teljesen más felépítést, fegyverzetelosztást és futóművet kapott.  Ez volt az első páncélos a történelemben, amin 360°-ban forgatható lövegtornyot alkalmaztak. Működtetése két főnyi kezelőszemélyzetet igényelt. A 16 mm-es frontpáncélzattal ellátott tanknak kétféle variánsa létezett: az egyik változat tornyába löveget (37 mm SA 18), a másikba csak géppuskát (Hotchkiss Modèle 1914) szereltek, a löveggel ellátott verzió valamivel nehezebb volt, 6,7 tonnát nyomott. A konstrukció teljesítőképessége igen alacsony volt (7,7 km/h végsebesség), ellenben ezt ellensúlyozta az, hogy meglehetősen olcsón lehetett előállítani, így lehetővé vált tömeggyártása. Míg a németek A7V nevű páncélosukból csupán 20 darabot tudtak készíteni (és csak 1918-ra), addig a franciák 1917 és 1919 között 3728 példányt gyártottak az FT típusból.

Debütálására 1918. május 31-én, a második marne-i csata során került sor: a hadművelet alatt 30 darab Renault törte át sikeresen a német védelmi vonalakat, de saját gyalogsági támogatás hiányában végül visszavonultak. Ezzel nyilvánvalóvá vált az is, hogy a harckocsik támadólag csak a gyalogság hathatós együttműködésével képesek elfogadható hatásfokkal fellépni.

A típus gyártását később átvette az amerikai és olasz hadiipar, sőt, még a szovjetek is lemásolták. A harckocsi licenszét a háború után több országnak eladták, többek között Lengyelországnak és Csehszlovákiának is.

A Renault FT szerkezeti felépítése.

Renault FT harckocsik akcióban.

A francia könnyűharckocsi alkalmazására még magyar vonatkozásban is találunk példát, igaz, nem olyan formában, ahogy elsőre gondolnánk. Mivel az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum megtiltotta Magyarország számára többek között a páncélozott járművek használatát és fejlesztését is, a Magyar Királyi Honvédség 1920 és 1927 között a teljes rejtés politikáját folytatta. Ebben az időintervallumban az országban több tucat fegyverzet nélkül vásárolt Renault FT volt, ezeket azonban „szántótraktor” fedőnév alatt rejtegették, hogy a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság ne fogjon gyanút. A két világháború közötti időszakban ezeket a fegyvertelen tankokat gyakorlatozási célokra használták.

A második világháború kezdete nem jelentette az idejétmúlt Renault-k pályafutásának végét. 1939-ben a francia hadseregben még hét páncélos zászlóalj is Renault FT harckocsikkal volt felszerelve, számszerűsítve ez 2850 tankot jelentett, természetesen a típus ekkor már elavult volt. A németek Franciaország 1940-es veresége után 1704 darab francia Renault FT-t zsákmányoltak, amiket PzKpfw. 17r 730(F) néven állítottak saját szolgálatba. Javarészt rendfenntartásra használták őket, példának okáért az 1944. augusztusi párizsi felkelés utcai harcaiban is vetettek be ilyen páncélosokat.

Német katonák francia gyártmányú Renault FT tankkal, 1940.

A Renault FT olyan időtállónak bizonyult, hogy tucatnyi háborús konfliktusban (orosz polgárháború, szovjet–lengyel háború, szovjet–finn háború, második világháború, első arab–izraeli háború stb.) vett részt még azután is, hogy már teljesen elavulttá vált. A típust az eddigiekben említett országok mellett számos más nemzet is hadrendbe állította, az európai államok között szinte alig találni olyat, amelyik ne hasznosította volna. 

Bármennyire hihetetlen, a mai napig fel-felbukkan néhány megmaradt példány. 2001-ben, az afganisztáni háború kezdetekor amerikai katonák több első világháborús FT harckocsit is találtak Kabulban, ezek jórészt lengyel variánsok voltak.

Végezetül vizsgáljuk meg egy lengyel Renault FT hazakerülésének történetét 2012-ből.

Hazaindul az idegenbe szakadt páncélos

Ahogy a korábbiakban már említettük, Lengyelország az első világháború után vásárolta meg a konstrukció licencét Franciaországtól. A képen látható lengyel gyártmányú Renault FT tank nagy valószínűséggel a szovjet–lengyel háború után kerülhetett az oroszok kezére, akik 1923-ban adhatták ajándékba az afgán emírnek. A kabuli Védelmi Minisztérium előtt álló páncélost 2012-ben azonosították az Afganisztánban szolgálatot teljesítő lengyel katonák. Ugyanezen év októberében szolgáltatták vissza az afgánok a lengyeleknek, így a harckocsinak 89 évet kellett várnia, mire végül hazakerült Lengyelországba. A tank a lengyelek számára a függetlenség egyik jelképe is, mivel az első világégés után frissen létrejött lengyel állam akkor modernnek számító fegyvereivel volt képes visszaverni a szovjetek támadását, így a harckocsi fontos szerepet játszik történelmükben.

Felhasznált irodalom:

Bombay László – Gyarmati József – Turcsányi Károly. Harckocsik 1916-tól napjainkig. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest,1999.

Hajdú Ferenc – Sárhidi Gyula: A Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézettől a HM Technológiai Hivatalig. 1920–2005. HM Technológiai Hivatal, 2005. http://mek.oszk.hu/12900/12993/pdf/12993_1.pdf (2015.11.09.)

Szijj Jolán (főszerk.): Magyarország az első világháborúban. Lexikon A–Zs. Petit Real, Budapest, 2000.

Zaloga, S.J.: The Renault FT light tank. Osprey Publishing, Oxford, 1988.