Hét tenger "schwarzgelb" ördögei VI. - A meggondolatlan tréfa büntetése

A Zrínyi korvett Sanghaj után nem a tengeren, hanem a Jangcén (Sárga-folyó) folytatta útját Nanking irányába. Sanghaj mellett a város már akkor is egyike volt Kína legfontosabb településeinek. Nanking, bár közvetlen tengerparttal nem rendelkezik, ad otthont napjaink legnagyobb belvízi kikötőjének is, és a tengerjáró hajók, igaz jóval kisebb számban, de 1890-ben is megszokott látványnak számítottak arrafelé.

800px-.JPG

A Zhonghua-kapu, vagyis Kína Kapuja

Már a megérkezés is igen látványosra sikeredett, a vendéglátók mindent megtettek, hogy jó benyomást gyakoroljanak a messziről jött látogatókra:

"A korvettánkról leadott huszonegy ágyúlövés mennydörögve zúgott vissza Nan-king városának hatalmas szürke falairól. A főárboczon lengő khinai lobogót (a veres napot elnyelni akaró zöld sárkány, sárga mezőben) még jóformán be sem vonták az utolsó lövés után, a mikor eldördültek a bástyákon is az első lövések, a melyekkel az etiquettre nagy súlyt fektető khinaiak a mi territoriális üdvözlésünket viszonozták. Hogy huszonegy lövés helyett huszonhetet adtak vissza, az ugyan nem felel meg a hadi tengerészeti etiquettnek, de tanúskodik amellett, hogy Khinában nem sokat számít egy-két lövésnyi puskapor."

regaining_jinling.jpg

A szürke falak: Nanking ostroma 1860-ban, a Taiping-lázadás alatt

Ahogy az lenni szokott, amint lehetősége adódott rá, Gáspár doktor városnéző körútra indult. Az Európában megszokottaktól teljesen elütő templomok és vallás mellett a visszaemlékező azért kapcsolódási pontot is talált a két kultúrkör között, ami nem volt más, mint a borravaló intézménye.

"Az első látogatás a Confucius templomnak szólt. A Templom Confucius emlékének van szentelve és évenkint csak kétszer tartanak benne istentisztelet, a császár által személyesen kiküldött főrangú mandarinok. A templom azért is érdekes, mert Khinának a legnagyobb pagodája.* A főépület körül - halomra emelt piros porczellánfalú épület sárga fedéllel és zöld faragványokkal - a melléktemplomoknak drága porczellánfestményekkel díszített egész sorozata áll. A belső berendezés nagyon egyszerű. Az oltár hosszú és széles márványlap, a melyre Confucius neve óriási arany betűkkel van bevésve. Jobbra és balra ettől két leghíresebb tanítványának emléktáblái állanak. Az oltár előtt három különböző nagyságú márványasztal áll. A legkisebbikre teszik a virágáldozatokat, a másodikra az élelmiszereket, a harmadikra pedig, kisebb fajtájú vágóhídra emlékeztető márványlapra teszik a lemészárlásra szánt állatokat. Nyelvét öltögető, kidülledt szemű vagy fogait vicsorgató bálványok vagy veresre mázolt torzképű istenek, a khinai templomok szokott alakjai, nincsenek ebben a templomban. A bejáratnál van a hires nagy harang és a még nagyobb gong. (Ezekhez hasonlót Pekingben is fogunk látni)."A franczia misszionárius által rögtönzött rövid előadásból tanult khinai filospho-morális dogmán kívül itt még valamit tanultunk. Azt hogy a borravaló Khinában sem ismeretlen. Az igazság kedvéért azonban meg kell vallanunk, hogy egész Kelet-Ázsiában ez volt az első hely, a melyen az átkozott borravalót ismét eszünkbe juttatták. Egy khinai parázsszemű "liliomszál" (a Confucius-templom cerberusának hitvese), a ki parányi lábacskáival tipegett utánunk, eltávozásunk alkalmával egészen meglepő erélyességgel követelte a "two dollar-t"."

800px-the_dacheng_hall_of_nanjing_confucian_temple.jpg

A Konfuciusz-templom napjainkban - jobb oldalt a háttérben már egy modern épület látszódik

A doktor és tiszttársai ezután megtekintették az arzenált, vagyis a nankingi fegyvergyárat, amelyről igen elismerően nyilatkozott könyvében, kiemelve azt is, hogy ez kizárólag a kínaiak érdeme. Az üzemnek nagy szerepe volt az 1860-as években megindult kínai ipari reformnak, amely az ország gazdasági megerősítését és az európai függés csökkentését tűzte ki céljául.

1280px-nanjing_jinling_arsenal_1865_built_by_li_hongzhang.jpg

A Nankingi Arzenál munkásai egy Gatling-rendszerű géppuskával

Szokott cinizmusával nyilatkozik az üzemet eleinte irányító európaiakról, akik meglehetősen lazán viszonyultak a költségvetési fegyelemhez és a BTK gazdasági bűncselekményekre vonatkozó passzusaihoz. Külön érdekesség emellett az idézetben szereplő korabeli nemzeti sztereotípia is.

"Mindent inkább képzeltünk ezen a helyen, csak azt nem, a mit valójában találtunk. A legmodernebb szerkezettel épült zakatoló gépeket, víznyomással járó emelőgépeket, ezerkétszáz kilogramm súlyú gőzkalapácsot, Nan-kingban készült mitrailleusöket [géppuska vagy szórólöveg] és vontcsövű ágyúkat; sőt mi több; Maximágyút; (a tölténytartó szíj természetesen nem jobbról balra, hanem balról jobbra húzódik); villanyvilágítást és távbeszélőt! Az egész arzenálisban nem volt egyetlen európai; igazgató, mérnök, hivatalnok és munkás mind khinai. Amit - természetesen - mint a khinaiak érdemét sorolunk fel. Keletkezésekor európaiak voltak alkalmazva, de gyatra munkát végeztek; minden sín eltörött, minden ágyu szétrepedt, hogy Belgiumból kelljen ezeket szállítani. Az idegen mérnökök ugyanis ráfogták, hogy khinai vasból nem lehet aczélt készíteni. (Azok után ítélve, hogy mennyit - lopnak, hát bátran oroszoknak lehetne őket tartani.) a felszolgált tea és csemege szintén "hamisítatlan" khinai volt."

 

nanjing-the-southern-capital-of-china-700x438.jpgMúlt és jövő nankingban

Természetesen ezúttal sem maradhatott ki a gasztronómia, ám most a bátor kadétok helyett doktorunknak akadt kellemetlen élménye (a valóban furcsának ható) kínai konyhaművészettel. Gáspár doktor a menüt is felsorolta; az ételeket böngészve teljességgel érthető volt, hogy miért is feküdte meg az utazók gyomrát a bőséges vacsora.

"Fecskefészek-leves Cochin-Khinából [Kokinkína, akkor francia gyarmat a Mekong folyó deltájánál a mai Vietnam déli részén], czápauszony-leves, ruczatojás,disznó-sült .... "cooked in corean style", gombák. Fiatal bambuszrügygyel és valami zöld gyökérrel, vizigesztenye [sulyom] apró csigákkal, rizspudding mazsolával és zöld hagymaszárral, leöntve valami nyálkás kocsonyával, rucza-sült galambtojással, tyúkleves, fáczánpástétom - mandulatejjel, olajban pörkölt liliomgyökerek különféle tengeri füvekkel."

water_chestnut_16x9.jpg

A sulyom végveszélyben: vízigesztenye, tálalva. Magyarországon is ismert, a török időkben ínségeledelként fogyasztották

A díszebédek és vacsorák a gasztronómiai élvezet mellett kiváló lehetőséget adtak arra is, hogy hőseink megismerkedjenek a helyi előkelőségekkel. Bár a bonyodalmakat sikerült elkerülni, az egyik ilyen ismerkedés során a hajóorvos újabb tapasztalatokkal gazdagodott a kínai vendégszeretet és fűszerhasználat terén.

"- Hány éves ön? - kérdé tőlem a jobboldali szomszédom, rokonszenves arczú, potrohos, kékgombos mandarin. Ugy-e hatvan?- Oh nem - mondám én, nagyon szégyenkezve,, hogy az életemben igen fontos szerepet játs véletlen folytán még nem vagyok olyan szerencsés, hogy hatvan éves legyek. - Tehát ötven - találgatta a baloldali szomszédom, fiatal mandarin-jelölt, karvastag gyönyörű varkocscsal. - Annyi sem, sajnos! - Negyven! - Nem. - Tehát mennyi? - Nemsokára - huszonkilencz. "Aoh! ccccc!" Általános bámulás, kételkedő fejcsóválás és megjegyzések khinai nyelven. - Ilyen fiatal és már mandarin - csodálkozik a kékgombos. - Talán azért, mert olyan nagy bajusza van - mondotta a fiatalabbik. - Mit ér az, - feleltem, sajnálkozást gerjesztő mozdulattal mutatva a tarkómra, - ha nincs varkocsom. A kékgombos, a kinek mr. Szej-Jun tolmácsolta megjegyzésemet, jóízű nevetéssel és "has"-veregetéssel fejezte ki tetszését. Hamarjában egy pohár rhakit kellett vele ürítenem és legfőbb kitüntetése jeléül a saját tányérjából és a saját pálczikáival tömött a számba jókora darab czukros-gyömbéres - malaczhájat. (Aligha állott ki ember súlyosabb büntetést meggondolatlanul kiejtett rossz vicczért.)"

A viszonylag rövid, de eseménydús nankingi tartózkodás után a Zrínyi és legénysége egy olyan kikötő felé vette az irányt, amely ekkoriban hatalmas fejlődésen ment át, de történelmi jelentőséget csak négy évvel később, az első japán-kínai háborús alatt szerzett. A következő részben irány Port Arthur!

tk1.png

Forrás:

Dr. Gáspár Ferenc: Negyvenezer mérföld vitorlával és gőzzel, Szeged, 1892. A könyvet közzétette, és a kísérőtanulmányt írta: Veperdi András

A könyv illusztrációkkal ellátott változata megtalálható itt.