"War Pigs", avagy a három kismalac esete a hadikölcsönnel

Hogy kellő lelkesedést biztosítsunk az egész heti békeharchoz munkához, mai posztunkban egy látszólag könnyedebb témával, a Három kismalac jól ismert meséjével készültünk. Természetesen nem akárhogy, ugyanis az eredetileg 1886-ban megjelent történet 1942-es adaptációját vesszük górcső alá. Ahogy arról már korábban is írtunk, a második világháborúban a rajzfilm és mesehősök is megkapták behívójukat, és a szövetséges (elsősorban angolszász) propaganda szolgálatába szegődtek. Logikus lépés volt a népszerű figurák bevonultatása: Tom és Jerry légoltalmi és egyéb hasznos tanácsokat osztogatott, Donald kacsa egy rémálmán keresztül mutatta be a náci Németország diktatúráját, kollégája, Daffy pedig kommandósnak szegődött néhány epizód erejéig. Popeye a haditengerészethez - hova máshova - szerződött, a japánok legnagyobb bánatára.

blitz_wolf_poster.jpg

A Blitz Wolf eredeti plakátja

Ilyen előzmények után adódott, hogy a három kismalac sem kerülheti el a szolgálatot, sőt, rájuk Kanadában (1941) és az Egyesült Államokban is igényt tartottak. Most ez utóbbi rajzfilmet, az 1942-es Blitz Wolf-ot mutatjuk be,. Tex Avery filmje egyrészt kiváló kritikája az európai appeasement-politikának, ugyanakkor sajátosan mutatja be, hogy haderejéhez hasonlóan az USA propagandagépezetének is két fronton - Európa és a Távol-Kelet - kellett helyt állnia. A film emellett tele van korabeli politikai és kulturális utalásokkal és szóviccekkel is, amelyek szintén érdemesek arra, hogy mesés (elnézést) posztunkban bővebben körüljárjuk őket. 

1c86a81f1ef226753c0d376683659f68.jpg

"Kaptok még egy nyalókát, aztán szépen mind hazamentek, jó?" A brit békepolitika egy másik kritikája.

Már a felvezetés is érdekes: több mai filmben is szerepel olyan megjegyzés, hogy "bárminemű hasonlóság valós személyekkel kizárólag a véletlen műve". Itt épp az ellenkezője látható, az alkotók fontosnak látták írásban is tudatni, hogy minden hasonlatosság a filmben szereplő gonosz farkas és "a (moderálva) (moderálva) Hitler" között előre megfontolt szándékkal keletkezett. A kissé hosszúra nyúlt bevezető után kezdődjön a mese!

blitz-wolf-title-cards.jpg

Minden egyezés szándékos!

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperencián és az üveghegyeken a londoni flottaegyezményen és a müncheni szerződésen is túl, volt három kismalac. Ketten közülük (az analógia megállhat Lengyelország-Franciaország, de még inkább Franciaország-Anglia viszonylatban is) igen lazán vették az életet, szalmából, illetve fából építették meg házukat, és mivel gyorsan végeztek, több idejük maradt zenélni, táncolni és mókázni. Az, hogy a szomszédban a gonosz Adolf farkas épp háborúra készül, cseppet sem zavarta őket, ugyanis bíztak a vele kötött szerződésben, akárcsak az optimista és teljesen téves kijelentéseket hangoztató Chamberlain miniszterelnök.

blitz_wolf.jpg

A gonosz ordas

„Hiszem, hogy ezzel beköszöntött a béke korszaka.” - nyilatkozta Neville Chamberlain brit miniszterelnök, miután 1938. szeptember 30-án hazatért a müncheni konferenciáról. Münchenben Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és Olaszország megegyezett Csehszlovákia felosztásáról, miután elfogadták Hitler Szudéta-vidékre bejelentett igényeit.

munichagreement.jpg

Chamberlain a szerződést lobogtatva

A britek és franciák - a korszak megbékélési politikájának tévképzetéből kiindulva - úgy vélték, hogy ez az áldozat kielégíti Hitlert, aki így lemond további terjeszkedési szándékáról. A valóságban ezzel a nyugatiak csak a lovat adták a Führer alá, aki látva, hogy sem korábban, sem most nem szembesült határozott (és kellően ellenséges) fellépéssel, folytatta hódításait.

blitzwolfpic.jpg

Nem így harmadik testvérüket, aki ház helyett inkább erődöt épített, és jó előre figyelmeztette társait, hogy a farkas bizony velejéig romlott, és holmi szerződés (legyen szó Münchenről vagy a Molotov-Ribbentrop paktumról) nem fog gátat szabni terjeszkedésének. Persze a többiek nem hallgattak rá, sőt egyenesen kinevették, és azzal is piszkálták, hogy hazafias kötelessége teljesítésének következtében nem veheti ki részét a szórakozásból sem.

Az előrelátó malacka több szempontból is érdekes: egyrészt egyedül neki van neve - Sergeant Pork, kb. Röfi őrmester - ami utalás Alvin C. York őrmesterre, az első világháború egyik legismertebb amerikai hősére, aki jóformán egymaga füstölt ki egy német géppuskaállást, kiérdemelve ezzel a Kongresszusi Becsület Érdemérmet.

york2.jpg

York őrmester, az első világháború westernhőse

Másrészt az az állítás, hogy akár Nagy-Britannia, akár az USA felkészülve fogadta volna a háborút, finoman szólva is sántít. Az 1930-as évek végén egyedül Churchill figyelmeztetett a német terjeszkedés veszélyeire, de a legtöbben ezt egyszerűen betudták a frusztráltság és a whisky hatásának.

Alig dicsekedett el új szerződésével a két pacifista kismalac, megszólaltak a ágyúk, és a gonosz farkas tankjai (valamint egy fagylaltoskocsi) élén megindult Malacfölde ellen. Sorra csörömpöltek a lángszórós harckocsik is, bár egyikük szintén némi pacifista érzületről tett tanúbizonyságot, ugyanis pusztítás helyett a korban népszerű The Ink Spots blues-együttes egyik slágerét, az I Don't Want to Set the World on Fire-t (Nem akarom lángba borítani a világot) idézte. Külön érdekesség, hogy a film készítői teljesen nyíltan ábrázolták a horogkereszteket, igaz, hogy bajor kolbászból, ezzel is meglovagolva a németekről alkotott egyik sztereotípiát.

Ekkor jelent meg hirtelen a gonosz Adolf farkas, akit némi közjáték keretében megdobáltak ugyan paradicsommal (talán pont Donald kacsa?), de ez nem szegte hódítási kedvét. A bestia minden különösebb erőfeszítés nélkül elfújta a szalmaházat (de nem ám hagyományosan, hanem azt is gépesítve), és kis híján annak megnemtámadási szerződésre hivatkozó lakóját is.

wind.png

Bob Dylan szerint "The answer my friend, is blowin' in the wind"

Az elfújt házikó helyén mindössze egy kis tábla marad, rajta a Gone with the Wind (Elfújta a szél) felirattal. A szörnyű szóvicc (ezt maguk a készítők is elismerik) utalás Margaret Mitchell 1936-os, azóta világhírűvé lett regényére, amelyből három évvel megjelenése után filmet is készítettek. A Clark Gable (aki később a légierőnél vette ki részét a háborús erőfeszítésekből) és Vivien Leigh főszereplésével készült alkotás hatalmas kasszasikernek bizonyult, és máig a legtöbb bevételt hozó filmként tartják számon.

389px-poster_gone_with_the_wind_01.jpg

A film eredeti plakátja

UPDATE: Egy kedves olvasónktól kaptuk az információt, hogy bizony Vivien Leigh sem csak filmforgatásokon és színházakban töltötte a háborús éveket. Férjével, Laurence Olivier-val (igen, az a Laurence Olivier) 1943-ban bejárták Észak-Afrikát és többször felléptek a térségben állomásozó brit és amerikai katonák előtt, minden bizonnyal azok legnagyobb örömére. A kiegészítést köszönjük!vivien_leigh_scarlet.jpg

Vivien Leigh 1939-ben

A szalmakunyhó természetesen a farkas fél fogára sem volt elég, így továbbment a faház felé, amelyet viszont már gyújtóbombákkal (Guernica, Coventry, és később Hamburg és Drezda) tett a földdel egyenlővé. A két rémült kismalac végül okos társuk erődjében lelt menedéket, aki gúnyos nevetés és hangos "Naugyemegmondtam"-ozás helyett azonnal felvette a harcot a fenevaddal. Az, hogy eddig várt, jó eséllyel egy finom oldalvágás az amerikai izolacionisták  és békepártiak felé.

Röfi őrmester házán jól látszik egy tábla, amelyen a "No dogs Japs allowed" felirat olvasható. Hasonló feliratok kihelyezése ma már szinte elképzelhetetlen (és erőteljesen BTK-ba ütköző is), 1942-ben azonban számos, helyen, főleg a nyugati part városaiban mindennapos látványnak számítottak. A távol-keletieket diszkrimináló feliratok és szabályok eredet a 19. századig nyúlik vissza: Sanghaj európaiaknak fenntartott közparkjától például "Kutyáknak és kínaiaknak tilos a belépés" felirat tartotta távol az "illetékteleneket".

discrimination.jpg

"Japcsik takarodjatok, ez fehér környék"

Az 1941. december 7-i, Pearl Harbort ért japán támadás után hasonló feliratok jelentek meg több amerikai házon is. Emellett az USA hatóságai országszerte internálták a japán nemzetiségű lakosokat, akik a háború végéig zárt táborokban maradtak. Hozzá kell tenni, hogy az "idegenek" internálása háború esetén bevett dolognak számított - erről Remarque A diadalív árnyékában című regényében is olvashatunk - viszont Amerikában az állampolgársággal rendelkező, teljesen beilleszkedett japánokat (az úgynevezett Nisei generáció) is érintette a rendelkezés. A helyzet később enyhült, ugyanis a japánok egy részének lehetővé tették, hogy kizárólag Európában, de katonaként szolgáljanak.

eyeswideshut_wwii_part_10_044.jpg

Amerikai japán család összegraffitizett házuk előtt 1941 végén vagy 1942 elején

Különlegesen groteszkül hat, hogy ilyen jelenetek minden további nélkül bekerülhettek a filmbe, ugyanakkor a katonadalból, amivel Röfi őrmestert cukkolják testvérei, "kisípolták" a "You son of a bitch" (enyhébb fordításban kurafi, az erősebb fordításokat kedves olvasóinkra bízzuk) sort, mert az károsan befolyásolta volna a fiatalabb generáció erkölcsi fejlődését. Hiába, nagy úr a propaganda...

A háború menete a harmadik testvér megjelenésével gyökeres fordulatot vett: Adolf tankjaiból konzervdobozok lesznek ("Gyűjtsd a vasat és a fémet, azzal is a békét véded!"), és mintegy megelőlegezve az 1944-ben csúcsra járatott stratégiai bombázásokat, feldübörögnek a repülő erődök motorjai is. Adolf eleinte csak nevet az ellentámadáson - 1942 végén, a szövetségesek sikerei ellenére még mindig a küszöbön álló győzelemről, és kisebb arcvonal-kiegyenesítésekről szóltak a német híradások - ám lámpafényben láthatóvá válik, hogy az ordas bundáját bizony alaposan kilyuggatták már a golyók.

 bundas.png

Az első pofon...

Felpaprikázott házisertéseinknek (nem, nem mentünk át gasztroblogba) a farkas megregulázása mellett arra is jut ideje, hogy a másik fronton csapást mérjenek Japánra is. Érdekes, hogy Berlinnek ellentétben Tokió nevesítve került a filmbe. Nem is véletlenül, hiszen Amerika ekkor már túl volt az első, Japán anyaország elleni légitámadásán, amelynek hatalmas szerepe volt abban, hogy felrázza a társadalmat a Pearl Harbor okozta sokkból, és kellően megalapozza a jenkik harci kedvét. 

A megtervezője, James Doolittle alezredes után Doolittle Raid (Doolittle akció vagy támadás) néven ismertté vált bombatámadásra 1942. április 18-án került sor. Ekkor mért csapást a Hornet és Enterprise hordozókról indított 16 B-25-ös közepes bombázó Tokióra. Mivel a típust nem hajófedélzeti alkalmazásra tervezték (az is csoda, hogy fel bírtak szállni, leszállni esélytelen volt), a bombázás után Kína Csang Kaj-sek által uralt területei felé vették az irányt. Egy híján az összes gép összetört (az épségben, a Kamcsatka-félszigeten földet ért bombázót a szovjetek lefoglalták), de a személyzet legnagyobb része eljutott a baráti erőkhöz.

800px-army_b-25_doolittle_raid.jpg

Felszállás a Hornetről

A támadás jelentős károkat nem okozott, de megmutatta a japánoknak, hogy az USA képes elérni területüket, és emellett szimbolikusan visszavágtak Pearl Harbor-ért is. Az akcióban három amerikai vesztette életét és nyolcan fogságba estek, akik közül négyen maradtak életben. A japánok vesztesége 50 halott és 400 sebesült volt.

Bár Adolf közben összeszedte magát, újabb támadását Sgt. Pork könnyen elháírotta az Esquire magazin pikáns illusztrációinak segítségével. A jelenet akár utalás is lehet az amerikai nők háborús szerepére is, akiknek jelentős része hadianyaggyárakban helyezkedett el, vagy katonai kisegítő szolgálatot vállalt. A kor modelljei és celebhölgyei pedig komoly szerepet vállaltak a fronton harcolók moráljának fenntartásában. Hogy ezt hogy fogalmazta meg egyszerűen a propaganda? "A katonai fölény mellett a jó nők is velünk vannak, így esélye sincs az ellenségnek."

esquire.png

Az ellenállás hiábavaló...

A malacok megállíthatatlanok: megindul a bombázás, a szó szoros értelmében vett gyújtóbombákkal, és ismét előkerül - ezúttal ropogósra sülve - a bajor kolbász is.

bomba.png

Gyújtóbomba...szó szerint

A feldühödött bestiának még egy utolsó légitámadásra futja erejéből (utólag könnyen vonhatunk párhuzamot a Luftwaffe 1945. január 1-jei Bodenplatte hadműveletével), ám a hadikölcsön-téglákból készült légvédelmi gránátok könnyen elbánnak Adolffal, aki saját bombájától kergetve zuhan egyenesen a pokolba. 

blitz-wolf-propaganda.jpg

A szómágia finomságai: védelmi kötvény...sokkal békésebben hangzik, mint a hadikölcsön, de attól még ugyanaz

A farkas zuhanása közben kétségbeesve kéri, hogy hívják Dr. Kildare-t, ami szintén egy korabeli filmes utalás. Dr. Kildare karakterét az 1930-as évek elején alkotta meg a tagadhatatlanul német származású amerikai Frederick Schiller Faust, és az orvos figurája hamar népszerűvé vált. A folytatásos történetek mellett képregények és filmek is készültek róla, a történetünk szerint aktuális - Calling Dr. Kildare (kb. Hívják Dr. Kildare-t) - éppen 1939-ben.

images.jpg

A pokolban ördögök egész serege fogadja a gonosz farkast - további sorsát pedig a nézőre bízza az alkotó. A filmen ugyan az sem szerepel már, hogy mi lett a három kismalaccal, de minden bizonnyal (a mese kanadai változatához hasonlóan) boldogan énekelték, hogy "Nem félünk a farkastól". A cliffhanger miatt ugyanakkor csak remélni lehet, hogy a "Három Nagytól" eltérően ők nem kezdték meg saját (hideg)háborújukat...

Hogy mi a mese tanulsága? Óvakodjunk a farkasoktól, tartsuk szárazon a puskaport, és jegyezzünk sok hadikölcsönt!

Források

Blitz Wolf (Tex Avery, 1942)

Brandie Ashe: The screwy magic of Tex Avery: Blitz Wolf (1942)

Fred Patten: Retrospective: Talking animals in World War II propaganda

Hegedűs István Péter: München és az appeasement-politika az 1930-as évek második felében

A poszt címét a Black Sabbath War Pigs című dala ihlette, amely meghallgatható itt.