Partizánvadászat a Donnál

A magyar megszálló alakulatok Szovjetunióbeli tevékenységének történeti feldolgozása nagy lendületet kapott az utóbbi években. Mind a szakma, mind a közvélemény hevesen reagált a Krausz Tamás és Varga Éva Mária által szerkesztett dokumentumkötetre, melyben eddig nem publikált szovjet forrásokat tettek közzé a magyar csapatok tevékenységéről. Egy hónappal ezelőtt jelent meg Ungváry Krisztián kötete, melyet élénk érdeklődés kísért a közvélemény részéről s minden bizonnyal a szakma részéről is jelentős visszhangja lesz.

Jelen forrásközlésemben egy forrás alapján mutatom be a magyar megszálló politika, pontosabban a partizánellenes politika néhány jellegzetességét a keleti fronton.

2006-115-1.jpg

Magyar katonák által partizántámogatásért felakasztott ember a polnikovói erdőben. 1942. július 21.

(Mélion József fhdgy. felvétele)

Kép forrása: Barta–Krausz 2014, 354.

398./Magy.hds.htp.I.a.42.VIII.5.sz.

Magyar hds. pság-nak. Állomáshely

                                                                 (I.a oszt.)

                                                                 Napló 402. sz. melléklet

Bandahelyzet jelentés.

(…)

F. év VII.1.-VIII.3-ig harckészültségben és harcokkal végrehajtott mozdulatokban főleg Korowino, Tim és Staryj-Oskol területén partizán gócok és szétugrasztott elg-es részek megsemmisítése után elért összeredmény:

Harcközben elg-es veszteség: 148 halott

[Harcközben] saját [veszteség]: 2 halott, 17 sebesült, 2 ló

Fogoly: 15 tiszt, 1821 fő leg.

Kivégzett partizánok: 192 férfi, 11 nő

[Kivégzett] orosz zsidó: 14 férfi, 3 nő

Partizángyanús, valamint katonaköteles internált: 2377 férfi, 17 nő.

Egyben jelentem, hogy a htp. csoport a jelenlegi csoportosításban fennmaradt tart-okkal, ez idő szerint Novij Oszkol, Soldatskoje, Schtalowka területekben (sic!) jelentett partizán gócok felderítését és megsemmisítését végzi.

(Hadtörténelmi Levéltár II. 1453. 6. dob. 402. sz. hadinapló-melléklet – Harchelyzet jelentés, 1942. augusztus 5.)

A fentebbi bandaharc jelentés sok mindent elárul a magyar csapatok partizánellenes hadviseléséről.

Először is harcban elszenvedett veszteségek terén nagyarányú aránytalanságát láthatjuk, ugyanis egy magyar veszteségre közel nyolc megölt ellenség jutott. Ez szabályos fegyveres harc esetében elképzelhetetlen arány. A partizánok eleve rendelkeztek a helyszíni terep ismeretével, amelyet a bevetett magyar egységek nem mondhattak el. Ugyancsak kétséges, hogy a magyar alakulatok jobb fegyverzettel rendelkeztek volna, mint a partizánok. A doni felvonulás során a nehézfegyverekkel és gépfegyverekkel is felszerelt partizánokkal harcba bocsátkozó magyar alakulatok komoly harcokat folytattak brjanszki erdőben. Ugyan a 2. hadsereg hátsó területén lévő partizáncsoportok nem rendelkeztek olyan utánpótlással, mint a mocsarakban lévő társaik, viszont az itteni partizánvadászatra sem első vonalbeli alakulatokat, hanem csak könnyű fegyverzettel ellátott hadtápalakulatokat vettek be. (A magyar és német források alapján elég kétséges annak ténye, hogy egyáltalán létezett-e valamirevaló partizánmozgalom a 2. hadsereg hátsó területein, ennek megválaszolására a szovjet források bevonása szükségeltetik.)

Az ellenség veszteségei között nem találhatunk sebesülteket, amely alapján két dologra lehet következtetni: vagy arra, hogy a partizánoknak sikerült az összes sebesültjüket elszállítani az tűzharc helyszínéről, de még inkább arra, hogy a partizánvadászaton részt vevő alakulatok kivégezték a sebesülteket. Ezt a gyakorlatot erősíti meg egy, a 2. hadsereg iratanyagában fellelhető „Bandaharc emlékeztető”:

„…minden halottnak látszó bandita fejét lövesd át. Valóban csak halottakat hagyjál vissza a harc helyén.”

(Ungváry 2005, 204.)

A partizánvadászatot nagyfokú megtorlás követte. A nemzetközi hadijog lehetőséget adott a partizánok kivégzésére hadbírósági tárgyalást követően, viszont a megtorlásra nagyobb teret engedett a kettős bíráskodás gyakorlata, azaz partizánokat hadbírói ítélet nélkül kiadták a tábori csendőrségnek kivégzésre. Ugyanezt erősíti meg a 2. hadsereg által kiadott tájékoztató a tábori bíróságok általkövetendő irányelvekről, melyek széles határokat engedtek az ún. „hadikényszer rendszabályok” érvényesítésére.

Hasonló eredmények nem ritkák a magyar jelentésekben. Így a 106. htp. zászlóalj jelentése szerint Sztarij Oszkol területén július 20-ig 148 főt öltek meg harcban s 203 főnyi „partizánt” végeztek ki, míg a magyarok 2 halottat és 4 sebesültet vesztettek.

2006-112-1.jpg

 

Magyar katonák partizántevékenységgel gyanúsított civileket kísérnek a Novij Oszkoltól délre található volokonovkai dandárparancsnokságra. 1942. július 12.

(Mélion József fhdgy. felvétele)

A kép forrása: Barta–Krausz 2014, 352.

A forrásban a „partizán gócok” mellett szerepel a „szétugrasztott ellenséges részek” kifejezés is. 1942. június 28-án kezdődött az 1942-es nagy német offenzíva - Fall Bau -, amelybe a 2. magyar hadsereg egységei is bekapcsolódtak. A keleti front földrajzi viszonyai lehetővé tették azt, hogy a támadó csapatok által szétvert szovjet alakulatok részei az előrenyomuló gépesített alakulatok hátában huzamosabb ideig ne kerüljenek hadifogságba, sőt helyi szinten harcérintkezésre is képesek voltak, melyek különösen veszélyesek voltak az utánpótlási vonalakra. Bár ezek az egységek rendelkeztek azokkal a jellemzőkkel, melyet megkövetel a hadijog a reguláris haderő tagjaitól (fegyvereit nyíltan viseli, megkülönbözteti magát a polgári lakosságtól, felelős parancsnokság alatt áll és tiszteletben tartja a háború törvényeit és szokásait), a német szárazföldi haderő főparancsnokságának (Oberkommando des Heeres) 1941. szeptember 13-i parancsa értelmében partizánokként kezelte a német haderő, mely utasítást a honvédség számára is kihirdették.

2006-114-1.jpg

Magyar katonák három „partizángyanús” civillel ásatják meg saját sírjukat a Sztarij Oszkoltól délkeletre fekvő polnikovói erdő térségében. 1942. július 21.

(Mélion József fhdgy. felvétele)

A kép forrása: Barta–Krausz 2014, 353.

A kivégzettek között külön kategóriát alkotnak az orosz zsidók. A keleti fronton a holokauszt kérdésköre összekapcsolódott a partizán kérdéssel, mely megmutatkozott a 2. hadsereg területén is. A magyar katonák között jelen volt azaz antiszemita előítélet, hogy a testi épségüket veszélyeztető partizánalakulatok vezetői zsidók.

A Háy Gyula említése alapján ismert 16. sz. melléklet a 7400/MM Az 1942. sz. rendelet IV. fejezetéhez című írás leszögezte:

„Zsidókkal szemben kíméletnek nincs helye. (…) Zsidó a 2. hadsereg működési területén nem maradhat. Azokat a községbe, városba való beérkezés (bevonulás) után azonnal össze kell gyűjteni, és azonnal át kell adni őket a legközelebbi német csendőrparancsnokságnak.”

(Háy 1945, 58.)

A szovjet zsákmányanyagban fellelhető, 1942 nyarán a magyarok által Voronyezsben kiadott hirdetmény 15. pontja pedig elrendelte az összes zsidó jelentkezését a helyi katonai parancsnokságon.

„Az összes zsidók, férfiak, nők, gyermekek 24 órán belül kötelesek jelentkezni a katonai parancsnokságnál. Aki ezt elmulasztja, azonnal meg lesz torolva. Megtorlásban részesül az az orosz nem zsidó egyén, aki zsidót elrejt vagy zsidóval szóba áll.”

(Krausz–Varga 2013, 480.)

A témáról bővebben:

Fóris Ákos: A magyar 2. hadsereg megszálló tevékenysége a Szovjetunióban - Adalékok a magyar partizánellenes politikához a keleti fronton. In: Máté Zsolt (szerk.): Háborúk és békekötések a 18- 20. századi orosz-szovjet történelemben. Konferenciakötet. PTE BTK TTI MOSZT Kutatócsoport, Pécs, 2014. (MOSZT Könyvek 7.) 287–304. [URL]

Fóris Ákos: Partizán- és zsidópolitika a keleti fronton. In: Szvák Gyula (szerk.): A mi ruszisztikánk: tanulmányok a 20/25. évfordulóra. Russica Pannonicana, Budapest, 2015. (Ruszisztikai könyvek XL.) 329–349. [URL]

Idézett művek:

Barta–Krausz 2014 = Barta Tamás–Krausz Tamás (szerk.): Az antiszemitizmus történeti formái a cári birodalomban és a Szovjetunió területein, Russica Pannonica, Budapest, 2014. 

Háy 1945 = Háy Gyula: Partizánok tükre. Athenaeum Kiadó, Budapest, 1945.

Krausz–Varga 2013 = Krausz Tamás-Varga Éva Mária (szerk.): A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941-1947. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2013.

Ungváry 2005 = Ungváry Krisztián (szerk.): A második világháború. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. (Nemzet és emlékezet)