A 19. századtól általánossá vált, hogy a nagyhatalmak, távoli érdekeltségeik biztosítására, hadihajókat állomásoztattak szerte a világban. Az állomáshajók mellett egyes egységek, általában cirkálók, alkalmanként pedig nagyobb kötelékek járták a tengereket; ezeket egyrészt válsághelyzetek megoldásánál vetették be nyomásgyakorlásként, másrészt pedig jelzésül szolgáltak mindenki számára, hogy az adott nagyhatalom jelen van, sőt, szép nagy hajókat is képes bármikor gond nélkül bevetni. Az ilyen utak túlnyomó része természetesen csak diplomáciai jellegű volt, minden különösebb esemény nélkül, de ez nem jelenti azt, hogy a tengerészek unatkoztak volna.

A Zrínyi csatahajó 1913-ban
Az ilyen utakból természetesen az Osztrák-Magyar Monarchia, mint magára valamit is adó tengeri hatalom sem maradhatott ki. A legutolsó diplomáciai útra 1914. március 31. és június 7. között került sor - gyakorlatilag a boldog békeidők utolsó napjaiban. A Földközi-tengeri körúton ekkor három csatahajó, az igen korszerű Tegetthoff és a Viribus Unitis mellett az eggyel régebbi semi-dreadnought Zrínyi vett részt. Régi ismerősünk, a macifröccs első receptjét feljegyző Győri Lajos szállásmester ez utóbbi fedélzetén vett részt a kalandban, ráadásul ez volt első komolyabb tengeri útja is.