Magyarországon az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején egy sor kirekesztő, jogfosztó rendelet, törvény látott napvilágot, amelyeket sokan, tévesen csak "zsidótörvényeknek" ismernek, holott a törvények csak egy részét képezték ezeknek a korlátozásoknak. Ennek ellenére a magyarországi zsidóság élete 1944 márciusáig jobbára (!) biztonságban volt. A német megszállás eredményeképpen egy, a nácikat kiszolgáló magyar bábkormány állt fel, ez mindenben kiszolgálta a német követeléseket, s megindultak a transzportok. A vidéki deportálásokat az eredeti terv szerint a budapesti zsidóság elpusztítása követte volna, azonban erre nem került sor, ugyanis Horthy - máig rendkívül vitatott körülmények között - leállíttatta a deportáló szerelvényeket. Rövid cikkünkben egy rendkívül nagy jelentőségű gyárigazgató és beosztottjai viszonyának állítunk emléket.

Richter Gedeon, forrás: Richter.hu

Richter Gedeon a mai napig működő Richter Gedeon Nyrt. alapító vezérigazgatója a zsidótörvények értelmében elvesztette saját üzemét. Bár életét mentve Svájcba menekülhetett volna, Magyarországon maradt, nem akarta elhagyni hazáját, és élete művét. 1944. július 11-én az üzem hálás dolgozói az alábbi levéllel fejezték ki ragaszkodásukat az ekkor 72 éves Richter felé:

Richter Gedeont a nyilas hatalomátvétel után a nemzetközi gettóba költöztették, ahonnan 1944. december 30-án egy igazoltatás ürügyével az Andrássy út 60-ba hurcolták, majd ezt követően a Dunába lőtték.

Richter emléktáblája annak a háznak a falán, ahonnan elhurcolták. OSZK, DKA-022231

A közölt levél másolatát az egyik egykori aláíró (jobb hasáb, alulról a harmadik), a 2016. április 8-án elhunyt vegyész, Mayer Géza unokája adta rendelkezésünkre. 

Lásd bővebben:

Rasztik Tibor: In memoriam Richter Gedeon (1872-1944). In. Ekór, 2010. szeptember 27.