Sorozatunk első részében Áden kopár szikláinál vettünk búcsút a Zrínyi korvett orvos-krónikásától, Dr. Gáspár Ferenctől, és a dzsiddai nők okozta kábulatból épp csak magukhoz térő tengerészektől. A korvett eredetileg innen Szingapúrba indult volna, azonban egy váratlan utasítás következtében megváltozott az úticél, amely Colombo, Ceylon (a mai Srí Lanka) fővárosa lett. Ám nem ez volt az egyetlen váratlan dolog az Indiai-óceánon...

Maga az óceán (illetve esetünkben az Arab-tenger) áthajózása is nagyon veszélyesnek számított, főleg monszun-időszakban, ahogy ezt Frederick Tudgay 1861-ben készült Árbocát vesztett hajó a szélviharban című képe is szemlélteti.

"(...) utunk szándékosan, azaz tervszerűleg esett arra az időre, a midőn az Indiai Oceánon az erős délnyugati monszun uralkodik. A hónapokkal előbb megesett kiszámítás helyesnek bizonyult. Korvettánk csakugyan repült, száguldozott a háborgó Oceánon. A szél egyenesen hátulról hajtotta hajónkat s gyors iramlásában ropogva és recsegve emelkedett hol magas hullámhegy tetejére, hol lesüllyedt a tátongó mélységek örvényébe. Az árboczokon csak kevés vitorla volt kifeszítve, mert különben nádvesszőként törtek volna le a monszun nyomása alatt."

Bár szokatlan méretű hullámok eleinte megrémítették az Adriához szokott hajósnépet, később olyannyira hozzászoktak a helyzethez, hogy az egyedül szakácsokat zavarta, mert "a legravaszabb genialitással meglánczolt fazekak és lábasok sem tudtak a tűzhelyen megállani." A tengerészek még fényképeket is készítettek a méretesebb példányokról, amelyek azonban sajnos nem maradtak fenn. Egy nagyobb, és igen rossz irányból érkező hullám azonban kis híján katasztrófát okozott:

"Az történt, hogy egy óriás hullám közvetlenül a hajó jobb oldalán tört meg és végignyaldosván a hajó falát, felcsapott az árboczderék magasságáig s aztán zúgva és sisteregve omlott le a fedélzetre. Térden felül ért a víz a fedélzeten perczekig. Emberek, állatok, szénakötegek, csónakok, csebrek, csigák, kötéltekercsek szanaszéjjel úsztak a hajó falai között. Ordítás, vezényszó, marhabőgés, matrózröhögés, káromkodás hangzott mindenütt; a hajó falai közé szorult víz leírhatatlan zúgással mosott végi rajta, magával rántva mindent, a mi nem volt lekötve, lecsavarva vagy leszegezve. A végeredmény az volt, hogy a hajó peremének a vezér- és főárbocz közti része behorpadt! Ez pedig nagy baj. Így nem folytathattuk utunkat Singaporeig. Okvetlenül be kell futnunk valamely közeli kikötőbe, sérülésünk kijavítása végett. A legközelebbi kikötő azonban - Colombo - Tehát előre Colomboba. Isten segíts és óvj meg egy második hullámcsapástól, mert azt már nem álljuk ki."

Így alakult ki az a helyzet, hogy ha jön az új parancs, ha nem, a Zrínyi nem kerülhette el Colombo-t, ahol húsz nap vitorlázás után kötöttek ki. Krónikásunk elégedetten számolt be arról, hogy jó helyet kaptak a kikötőben, és az addig megszokott sivár, kopár sziklák helyett a hajótestet benövő algák mellett más zöld növényzettel is találkozhattak a partraszállók.

Colombo kikötője a 19. század végén

A doktor részletesen ismertette a sziget történetét is, amelyből itt az etnikai összetételre vonatkozó részt emeljük ki, ugyanis ennek hatalmas szerepe volt a 20. század második felét csaknem teljesen végigkísérő polgárháborúnak.

Csöppnyi változás: Colombo kikötője napjainkban

"A meglehetős terjedelmű szigeten, a mely hatvanhatezer négyzetkilométer terjedelmével akkor, mint Belgium és Hollandia együttvéve, kereken három és fél millió ember él, a kinek eredete, származása, nyelve, vallása és viselte egymástól sok tekintetben nagyon eltérő. A lakosság zömét a buddha vallású szingalézek teszik ki; utánuk következnek a brahma vallású hinduk (itt tamilok); aztán jönnek a "mórok", a kik utódai az Arábiából és Kelet-Indiának déli részéből, a Dekkán-ból származó mozlimoknak. A benszülöttek és a fehérek összeházasodásából és nem összeházasodásából eredő keverékek, az "eurázok" vagy "burgherek" mintegy tizennyolcz-húszezren lehetnek. A fehérek és benszülöttek összekeveredése azonban kivétel nélkül úgy értelmezendő, hogy a "bennszülött" mindig az anya és az apa európai. Hogy az eurázokat Ceylon szigetén "burgherek"-nek is nevezik, arra vall, hogy ezen a szigeten a hollandusok kivételesen nagyon széles alapon jutottak bensőbb érintkezésbe a benszülöttekkel. Tisztavérű európai mintegy öt-hatezer él Ceylon szigetén, a kiknek túlnyomó része angol."

A némi nyelvi nehézségekkel terhelt városnézésből természetesen ez alkalommal sem maradhattak ki a hölgyek, akikről elismerően, de természetesen szokott stílusában nyilatkozik a szerző:

"A kellemetlenül asszonyos külsejű férfiaknál - magától értetődik - sokkal előnyösebb külsejűek az asszonyok, a kik között gyakran feltünő szépségű alakokat lehet látni."

Egy "szingaléz Juliska" a szerző felvételén

Távol-keleti városokban közlekedni ma sem egyszerűbb, de a császári és királyi tisztek végül eljutottak céljukhoz, a Galle Face-ra, ahol legnagyobb döbbenetükre egy skót ezred zenekara játszott, és éppen lovaspóló-mérkőzés vette kezdetét. Gáspár doktort azonban jobban lebilincselte a közönség, amelyben "a japánt és khinait kivéve, Kelet-Ázsiának csaknem minden nemzete képviselve van."

Lovaspóló 1900-ban és napjainkban. A kikötőkkel ellentétben itt nem olyan szembetűnő a változás...

A következő napokban a Zrínyi tisztjei és tengerészei kipihenhették fáradalmaikat és körülnézhettek a szigeten is. Egy ceyloni kirándulás ma sem mindennapi élmény, így elképzelhetjük, hogy mekkora hatással lehetett a 19. század jóval kevésbé világlátott emberére. Bár lenyűgözték a látottak, de Gáspár doktort kétkedése, és éles, már-már epés stílusa az őserdőben sem hagyta cserben.

"Egyike a legszebb és legérdekesebb kirándulásoknak Colomboból Candybe (Kendi). A hegyi vasúton megtett ötórai út az európai módszerre berendezett kényelmes vasúton sok gyönyörűséget okoz a kirándulónak, s egyszersmind bő alkalmat nyujt megismerkedni a bájos sziget belsejével. Csak az, a ki ezt útat megteszi, képes elképzelni, hogy miért nevezik Ceylont "paradicsomnak". Maga a vonat is kellemes: tágas, hosszú kocsikból áll, a melyeknek - tekintettel a nagy forróságra - kettős teteje van; az ablakokon faredők vannak, és a vonat végén elég jól felszerelt "dining room" és "bar" (étterem és kocsma) nyújtanak frissitőket. (...) Termékeny rizsföldek után, a melyeknek térdig érő iszapos talaját otrombatestű bivalyoktól vont ekével szántják a csaknem egészen mezítelen bennszülöttek, többnyire szingalézek, szédítően meredek és igen mély völgyek következnek. A völgyek nem annyira a mélységük folytán tesznek szédítő benyomást, hanem azért, mert a nehezen prüszkölő vonat közvetlenül a völgy szélén halad. A mint valamely alagútból kijutunk - mintegy kilencz-tíz alagút következik gyors egymásutánban - megnyílik előttünk, helyesebben: alattunk a föld, a mennyiben gyönyörűséges tájképeket feltáró mélységes völgy elé értünk. Pálmák, lombfák, idyllikus környezetben fekvő bennszülött-házak, színes ruhájú emberek, kedves arczú mezítelen gyerekek, feketebőrű bivalyok, hófehér tollazatban pompázó nagy madarak a tó partján, töltik ki az alattunk elterülő völgyet. (...) Szállónk, az elegáns berendezésű Queens Hotel, közvetlenül ezen tó partján fekszik és közel hozzánk, alig pár percznyire tőlünk, Ceylon szigetének egyik leghíresebb temploma, a Malagava-templom. Ezt a nagy pagodát nem az építészeti szépsége tette híressé, sem a nagysága, hanem a benne elhelyezett híres ereklye, a mely központja az évi zarándoklásoknak a Malagava templomhoz. Ez az ereklye a - Buddha foga.* Az ereklye mint legfőbb szentség, hozzá méltó drágakövekkel kirakott szekrényben van elhelyezve és a papok éjjel-nappal őrzik. Éppenséggel semmi jogom sincs a fog eredetében kételkedni, mert ha millió és millió ember hisz benne, hát - legyen úgy. De mint - szakember már inkább vagyok hajlandó azt hinni, hogy ez a fog inkább fiókviziló foga vagy kisebb fajtájú elefánt agyara, de semmi esetre sem ember foga."

De a ceyloni "nyaralás" is hamar, mindössze hat nap alatt véget ért, "a "Zrinyi" korvettán esett sebek hamarosan meggyógyultak", és a "schwarzgelb tengeri ördögök" továbbindultak Kína felé...

Az említett útszakasz egy mai térképen

Aki viszont még szívesen időzne a 19. század végi Colombóban, annak ajánlom ezt a fényképválogatást, autentikus Srí Lanka-i népzenével körítve:

Források:

Dr. Gáspár Ferenc: Negyvenezer mérföld vitorlával és gőzzel, Szeged, 1892. A könyvet közzétette, és a kísérőtanulmányt írta: Veperdi András

A könyv illusztrációkkal ellátott változata megtalálható itt.