Az 1849-es szabadságharc leverését követően az ország közbiztonsága katasztrofális helyzetben volt. Mindennapossá vált a rablás, lopás, útonállás, garázdálkodás. Mondhatni a betyárvilág „aranykora” kezdődött meg ekkor, hiszen a haramiák számát csak növelte a sok bujdosó honvéd („Kossuth-betyár”) és katonaszökevény, a hatóságok pedig képtelenek voltak hathatósan megakadályozni a további erőszakos bűncselekményeket. A helyzeten valamennyire javított az 1849 novemberétől újból bevezetett statárium. Ez minden elfogott tolvajnak, rablónak azonnali, fellebbezés nélküli akasztást jelentett.

Kecskemét az 1800-as évek végén (Fotó: Fortepan VARGHA ZSUZSA/47308)

A statárium jogának gyakorlását azok a törvényhatóságok alkalmazhatták, amelyek területén a közbiztonság veszélyeztetve volt. 1850-től a helytartóság elnökéhez kellett fordulni a rögtönbíráskodás jogának megszerzéséért. Ennek bevezetését hirdetmények által kellett ismertetni a lakossággal, amiket a város- és községházánál, népesebb utcák falain, a templomok előtt is közzétettek, illetve a pusztákon élőszóval tudatták. A statárium gyakorlása legtöbbször egy évig tartott, lejárta után ismét kérvényezni kellett.

Rögtönbírósági hirdetmény (Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára IV. 1627/b Kecskemét város Fenyítő törvényszékének iratai 297/1868.)

Kecskemét, mint Pest-Solt megye székhelye adott helyett a megyei törvényszéknek, így a Kiskunságban a Kecskeméti Rögtönítélő Bíróság ítélkezett, ahol a rögtönbírósági eljárást még 1857-ben is fenntartották. Az 1860-as évek elejére az újból elharapódzó bűnözés visszaszorítására szinte az ország összes megyéje kérte a rögtönbíráskodási jogot. Kecskemét város, miután 1862. december 1-től a törvényszéke fel lett hatalmazva fenyítő hatósági joggal, december 19-től rendelkezett a rögtönbíráskodási jog gyakorlásával, amelyet 1867-ig mindig megújított. Mivel akkor statárium alá tartozó bűncselekmény látszólag nem volt, így az intézkedést megszüntették.

Források:

Bánkiné Molnár Erzsébet: Betyárok a Kiskunságban. Ethnica Alapítvány, Debrecen, 1999. 37.o.

Péterné Fehér Mária: Betyárok Kecskemét környékén az 1848/49. évi szabadságharc után. In: Bács-Kiskun megye múltjából 20. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, Kecskemét, 2005. 284.o.