Mosakodnak! - Az ellenforradalmi kormány egy 1919-es plakátja

A Magyarországi Tanácsköztársaság 1919 augusztusi bukásával megnyílt az út az ellenforradalmi kormány számára a hatalom országos átvételére. Az új budapesti kormány legitimációja rendkívül kérdéses volt, ugyanis az országban ekkor nem csak román, de szerb és francia csapatok is tartózkodtak megszállóként, illetve antant megfigyelőként angol és amerikai tisztek ellenőrizték Magyarországot. Az országban 1919-ben választásokat nem tartottak, s az 1920-as választások tisztasága is több szempontból megkérdőjelezhető.

75865.jpg

Vöröskatonák előre, be a Vörös Hadseregbe! (Fortepan 75865)

Annyi bizonyos, hogy az új ellenforradalmi rezsim számára a legitimáció kérdése mindenképpen megszilárdításra szorult. Maga Horthy Miklós személye, noha egy országos szinten viszonylag ismert katonatisztről volt szó, tisztázatlan volt ekkor.

A korszak fehér propagandájának éppen ezért egyik központi eleme Horthy alkalmasságát hivatott kidomborítani. Később ez a Horthynak osztott szerep a kormányzó kultuszában hangsúlyos helyet kapott, s a nemzetmentő szerepében tetszelgő Horthy az 1930-as évekre már kikerülhetetlen eleme lett a két világháború közti Magyarországnak.

horthy.jpg

Horthy a kormányos. Manno Miltiades plakátja 1919-ből.
Dömötörfi Tibor: A Horthy-kultusz elemei. História, 2012/5-6. 56-59. o. 56. o.

Ennek a propagandának a másik eleme  a baloldal teljes megbélyegzése volt. A Szociáldemokrata Párt megmaradt, demokrata szárnya ekkor, a nagy vérveszteség ellenére, egy jelentős tényező volt. Noha a Kommunista Párt és az MSZDP 1919 tavaszán egyesült, de mivel a  bukott kommün magasabb szintű, volt funkcionárusai emigráltak az országból, elsősorban Szovjet-Oroszország, Ausztria vagy Franciaország irányába, a pártot Peidl Gyula és Peyer Károly vezetésével sikeresen újjászervezték, — immáron a kommunisták nélkül.

A fehér propaganda egyik lényegi eleme abban rejlett, hogy igyekeztek összemosni a kommunistákat a radikál-balos gondolkodókkal, illetve az első kettőt a szociáldemokratákkal. Ennek a jogalapját jelenthette volna elvileg az 1919 márciusi egyesülés, azonban a képlet nem ilyen egyszerű. A Szociáldemokrata Párt már 1919 előtt is rendkívül heterogén volt, az egyesülés ellen pedig többen fel is szólaltak. Az egyesülés ténye tehát inkább magyarázható kommunista külső nyomással, a kommunistákkal szimpatizálható belső tagság (kisebbség?) akaratával, vagy a rendkívül zavaros 1919 kül-, és belpolitikai eseményekkel, mint az MSZDP — és annak támogatóinak — egységes akaratával.

A cikk címében is szereplő plakátszöveg pontosan azt sulykolja, mintha minden 1919 márciusa és 1919 augusztusa között valamilyen szerepet vállaló személy vörös gyilkos volna. Ennek az állításnak a tarthatatlanságával természetesen ők is tudtában voltak, olyannyira, hogy több olyan tisztet alkalmaztak például a Magyar Királyi Honvédségben, aki korábban a Vörös Hadseregben is szolgált.

large.jpg

Plakát forrása: Imperial War Museum: Art.IWM PST 5960

Zárójelben megemlíthető A plakát érdekessége, hogy noha a Dead Kennedys amerikai punk együttes nem énekel a Funland at the Rheinterasse c. albumán sem a fehérterroról, sem Magyarországról, mégis megjelenik az albumborítón.

114971076.jpg
FRISSÍTÉS!


A Magyar Nemzeti Múzeumban Elsodort világ, Plakát-álmok 1910-1920 címen kiállítás tekinthető meg október 31-ig  a korszak plakátjaiból!
http://hnm.hu/hu/kiallitasok/elsodort-vilag
Az információt köszönjük olvasónknak!

Felhasznált és ajánlott irodalom

Bödők Gergely: Vörös és fehér. Terror, retorzió és számonkérés Magyarországon 1919-1921. In: Kommentár, 2011. 3. sz.

Pásztor Mihály: A fehérterror néhány jelensége. Pest megye 1919-1920. In: Pest Megyei Levéltári Füzetek.

1985. 8. sz.Sipos Balázs: Az (ellen)propaganda. Rákosi Jenő és a "keresztény kurzus", 1919-1942. In: Multunk, 2003. 3. sz.

Turbucz Dávid: Horthy Miklós Antiszemitizmusa. A kormányzó szerepe a zsidóság sorsának alakulásában 1919 és 1944 között. In: Kommentár, 2012. 5. sz.

Turbucz Dávid: Az „országépítő” kormányzó képének megjelenése az 1920-as évek második felében. In: Kommentér 2011. 3. sz.