Ahogy korábban már említettük, Magyarországon az első hivatalos rögbimeccs előtt is ismert volt a sport, noha egyáltalán nem voltak sokan a követői, már ha akadtak. Próbálkozások voltak, ám a hirtelen nekilóduló labdarúgás mint csapatsport mindent tarolt a századelőn. Amikor pedig a foci már elvesztette újszerűségét és intézményesült, ismét felütötte a fejét a kérdés, hogy de mi van a rögbivel? A Rosslyn Park bemutatója előtt az újságok híreket adtak a sportág legfontosabb akkori meccseiről, az Öt Nemzetről, illetve arról, hogy a sport hogyan terjed tovább kontinensen. Ezeket látva a magyar újságolvasó rácsodálkozhatott, hogy egyes helyeken a körülbelül 45x100 méteres pályákon inkább rögbiznek, mintsem fociznak, és van jó tízezer ember, aki hallatlan módon erre a sportra kíváncsi, mint néző. Ebben a bejegyzésben most a közvetlen előzményekről lesz szó, azokról, amelyek végül háromezer érdeklődő nézőt hoztak össze a Millenárisra.

1922-ben is nagy volt a küzdelem francia-walesi meccsen az akkori Öt Nemzeten - Forrás: Wikimedia Commons

A magyar publikum a rugdaló két változatáról meglehetősen korán értesülhetett: Molnár Lajos ugyanis az 1879-es Athletikai gyakorlatok című könyvében beszámolt a football két változatáról (sőt a baseballról is ír a szerző a könyvében, amely valószínűleg szintén az első említése ennek a sportnak Magyarországon!). A korszakban még szó szerint kissé távoli labdarúgás két válfaját Molnár Lajos még nem ismerhette túlzottan, mivel a foci és rögbilabdákat ábrázoló illusztráció tévesen azonosítja be a játékszereket.

Molnár Lajos könyvének téves illusztrációja - Forrás: Athletikai gyakorlatok, 266. oldal

A labdarúgás Magyarországon az 1890-es években villámrajtot vett, de ez jellemző volt a kontinens többi országára is. Mik lehettek ennek az okai? A játékhoz elég volt pár ember, egy gömb alakú labda és egy lapos játékterület. A szabályok egyszerűek, bárki könnyen megtanulhatta már akkor őket. Valószínűleg az előbb felsorolt okok vagy épp ismert körülmények (hiszen ki ne játszott volna már lekaszált füvű réten vagy poros udvaron, úgy hogy egy-két ledobott táska, ásványvizes flakon vagy ruhadarab alkotta volna a kaput) közrejátszottak abban, hogy Magyarországon a foci került hatalmas lépéselőnybe a rögbihez képest. Azonban voltak olyan kontinentális országok (Francia- és Németország), ahol a rögbi már az első világháború előtt megjelent a foci mellett, de még hazánkban is beszámoltak az újságok a nagyobb mérkőzésekről, noha itthon senki sem próbálkozott meg a sportág űzésével.

Ez nem teljesen igaz mégsem. Ha az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági fellendülését az 1873-as válságig Gründerzeitnak hívják, úgy a magyar sportnál is megfigyelhető egy ilyen jelenség a tizenkilencedik század utolsó és a huszadik század első évtizedében-évtizedeiben. A korszakban az all round sportsman-ek nem voltak ritkák: a teljesítmény és a győzelem kultusza arra sarkallta a sportolókat, hogy minél több sportágban próbálják ki magukat. Elég csak példaként Hajós Alfrédot említeni, aki nemcsak az úszásban, hanem a labdarúgásban is megállta a helyét. 1900-ban a fociban már bizonyított BTC tagjai ezért is gondolhatták úgy, hogy a rögbit is kipróbálják. A csapat alapítását azonban nem követte olyan láncreakció, mint jó fél évtizeddel korábban a foci esetében történt. Más klubok nem döntöttek úgy, hogy a rögbit választják, így a kísérlet abbamaradt.

Állítólagos kép a BTC-BRFC csapatáról - Forrás: A magyar rögbi történeti oldala

Az újságok viszont továbbra is hírt adtak az uniós rögbi nagyobb eseményeiről. 1900-ban a Budapesti Napló megemlíti, hogy a párizsi világkiállítás sportversenyén (később ismerték el az eseményt olimpiaként) a rögbi tornát is rendeznek majd, mint ahogy teniszben vagy labdarúgásban is avatnak majd bajnokot. 1902. január 18-án a Pesti Hírlap számolt be egy hét késéssel az éppen aktuális Home Nations torna (a nevét nem említi a lap) Anglia-Wales összecsapásáról, amelyet a vendégek nyertek meg 8-9-re. A rövid hír hozzáteszi, hogy mintegy 15000 néző látta a mérkőzést, ami után nagy volt a jegybevétel összege. Egy jegy 1 shillingbe (akkor kb. 120 fillért ért) került, de még másfél shillinget rá kellett fizetnie az érdeklődőnek erre az összegre, ha olyan helyre akart kerülni, ahonnan látott is valamit a pályából. De arról is tájékozódhattak az olvasók, hogy 1911-ben francia bajnokság döntőjében a korszak egyik legjobb csapata, a Stade Bordelais 14:0-ra verte meg a Sporting Club d'Université de France-ot (SCUF). A Pesti Hírlap rövidhírében hozzáteszi, hogy ez a bordeaux-iak hetedik bajnoksága, maga a döntőt 16000 néző látta, amely 28000 frank bevételt hozott. A két utóbbi rövidhír esetében feltűnő, hogy az eredmény mellett a nézőszám és a bevétel is megjelenik mint információ. Az olvasók csodálkozhattak is azon, hogy ennyi embert hogyan érdekelhet egy olyan csapatsport, ami nem a foci, illetve, hogy ebből még ennyi bevétele is lehetett a szervezőnek, házigazdának.

A francia uniós rögbi hőskorának legnépszerűbb csapata, a Stade Bordelais ma már nem létezik - jogutódja, a Bordeaux Bégles szerepel jelenleg a francia első osztályban - Forrás: skysports.com

Az első testközeli magyar beszámolót a rögbiről a magyar labdarúgó válogatott "hozta haza." 1911 januárja ugyanis történelmi jelentőségű volt a válogatott számára: újév napján játszották a magyar és a francia nemzeti csapatok első egymás elleni mérkőzését, amelyet 0-3-ra a vendégek nyertek meg. Másnap pedig kíváncsiságból a válogatott kilátogatott az 1911-es Öt Nemzet nyitómérkőzésére, amelyen Franciaország fogadta Skóciát. Az eseményről három, egymástól kissé eltérő beszámolót lehetett olvasni. A legnegatívabban talán a Pesti Hírlap ír a mérkőzésről, igaz itt nem is feltétlenül a játék képe, hanem a barátságtalan fogadtatással volt a problémája az előző napon győztes magyar focistáknak. A Budapesti Hírlap sokkal részletesebb beszámolóval jelentkezett, amelyben a protekció szóba sem került, de a belépőjegynek az ára már igen (mint az a korábbi rövidhírekben is említve volt). a szurkolás: a skótok roastbeefezése, a franciák lekappanozása azonban kedvét vette a focistáknak, hogy a rögbivel foglalkozzanak, így ebben a beszámolóban is csalódottan távoztak a stadionból, hozzátéve, hogy félidei távozásukkor azért a sapkáikkal megpróbáltak rögbizni.

A gall kakas, mint jelkép a franciák férfi és női válogatottjainak mezein régóta szerepel, mint jelkép - Forrás: a Francia Rögbi Szövetség honlapja

A Pesti Napló már sokkal pozitívabban emlékezett meg a meccsről, kiemelve szintén a sok nézőt, illetve a pálya méretét, amelyet a tudósító a Vérmező nagyságához hasonlított (a Pesti Hírlap a stadion szépségéről is megemlékezett). A Pesti Napló sem a játék szépségét méltatta, ellenben az előző két cikkhez képest a lap hasábjai szerint a magyar focisták már kifejezetten élvezték a lármás, szenvedélyes szurkolókat, és azt ahogyan buzdították a válogatottaikat. A rögbiről való elmélkedésre, a tapasztaltak átbeszélésére sok ideje nem volt a magyar válogatottnak, mivel - erről mind a három említett cikk szól - este bankett várta őket, majd másnap Milánóba utaztak, hogy Olaszország ellen is pályára lépjenek.

A magyar labdarúgó válogatott az 1911-es túrája előtt - Forrás: nemzetisport.hu (Megjegyzés: a franciaországi mérkőzésről szóló cikk meg sem említi, hogy a focisták mivel ütötték el január másodikán üres óráikat)

A rögbi játékmenete nem fogta meg a labdarúgókat, ez ebből a három cikkből is kiderült. Egyelőre azonban csak a magyar válogatott tudott testközelből beszámolni a látott játékról. A francia túra és a Rosslyn Park vendégjátéka között még egy év eltelt, és addig is folytatták a rögbiről való cikkezést a magyar lapok. Sőt! Az 1912-es Öt Nemzet Anglia-Wales rangadójáról a Budapesti Hírlap egy nagyon részletes tudósítást közölt. Nemcsak a mérkőzés eseményei, a kezdőjátékosok lettek felsorolva, hanem a mai szóval VIP vendégek is. Köztük volt Albert, Schleswig-Holstein hercege, Thomas Scott-Ellis, Howard de Walden bárója. A január 21-i mérkőzést Anglia nyerte 8-0-ra, mint ahogyan a tornát is, igaz az elsőségen az írekkel kellett megosztozni pontegyenlőség miatt. Wales később a másik győztestől szintén kikapott - ennek eredményét a Pesti Hírlap közölte március 16-i számában. Alatta egy rövid beszámolóval a rögbi németországi hódításáról, és a népszerűvé váló új sportág bajnoki döntőjéről.

Németországot az említett 1900-es olimpián a Frankfurt csapata képviselte rögbiben: már a magyar híradás előtt jóval űzték a sportot német területen - Forrás: Wikimedia Commons

A rögbiről elmondható, hogy a korszakban a sportrovatoknak eléggé gyakori szereplője volt Magyarországon, dacára annak, hogy nem ismerték a sportot a Kárpát-medencében, illetve az első, testközelből származó beszámolók sem voltak túl pozitívak. Az érdeklődés fennmaradt, így fordulhatott az elő, hogy az első "igazi" magyarországi meccsre háromezer néző volt kíváncsi. Hogy mi lehetett annak az oka, hogy végül a sportág gyakorlatilag a hetvenes évekig igazából nem létezett Magyarországon, arról egy harmadik bejegyzés fog majd szólni.

Források:

A magyar rögbi történeti oldala

A rögbi történeti oldala

Molnár Lajos: Athletikai gyakorlatok, Budapest, 1879

Hadas Miklós: A modern férfi születése, Budapest, Helikon, 2003

Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek, Budapest, Sportkiadó, 1977

A Budapesti Hírlap 1911. január 7-én és 1912. január 23-án megjelent számai

A Pesti Hírlap 1902. január 18-án, 1911. január 6-án, 1911. április 13-án és 1912. március 16-án megjelent számai

A Pesti Napló 1911. január 6-án megjelent száma