A második világháború során egyedüli ellenálló mozgalomként a lengyel Honi Hadsereg katonáinak sikerült saját páncélozott gépjárművet létrehozniuk, amelyet a Varsó felszabadításért vívott kegyetlen utcaharcok során többször is bevetettek. Posztunk első részében a páncélgépkocsi létrejöttének körülményeit és a tűzkeresztséghez vezető utat mutatjuk be közelebbről.

1944. augusztus 1-én 17.00 órakor kirobban a német megszállókkal szembeni felkelés Varsóban. A lengyel földalatti ellenállás célja a városnak a szovjet csapatok megérkezése előtt történő felszabadítása volt. Narodowe Archiwum Cyfrowe/nac.gov.pl/Archiwum Fotograficzne Stefana Bałuka / Sygnatura: 37-1527-4

1944. augusztus elsején a lengyel ellenállás katonái kirobbantották, Varsó felszabadítására irányuló felkelésüket, amelynek elsődleges célja a náci csapatok önerőből történő legyőzése és a város felszabadítása volt. A lengyel ellenállás gerincét adó Honi Hadsereg (Armia Krajowa – róluk írt korábbi cikkünket itt olvashatod) parancsnoksága, a Londonban székelő lengyel emigrációs kormányhoz hasonlóan, ugyanis úgy vélekedett, hogy abban az esetben ha az előrenyomuló Vörös Hadsereg előtt, szovjet segítség nélkül sikerül felszabadítaniuk fővárosukat, komoly lépést tehetnek a háború utáni független lengyel állam visszaállítása érdekében. A kezdeti meglepetést követően a német hatóságok gyorsan feleszméltek, a városban pedig keresztül-kasul húzódó frontvonalak alakultak ki, amelyekbe gyakran ékelődtek elszigetelt ellenséges gócpontok.

A varsói harcokban a német parancsnokság a kezdeti zavartság leküzdését követően tömegesen vetette be legfejlettebb harceszközeit, amelyek a front közelsége miatt amúgy is a város közelében állomásoztak. A képen az SS “Totenkopf” Divízió Panzer VI. "Tigris I." típusú tankja a Varsó melletti erdőkben. Bundesarchiv Bild 101I-695-0406-15A   

A felkelés első szakaszában a Honi Hadsereg – a német parancsnoksághoz hasonlóan – jelentős erőfeszítéseket tett ezek felszámolására. Hiszen ezek az „ellenséges szigetek” amellett, hogy az utánpótlást veszélyeztették és máshol bevethető értékes alakulatokat kötöttek le, a hátbatámadás lehetőségét is magukban hordoztok egy esetleges támadás esetén. Míg azonban a német parancsnokságnak, a tankoktól kezdve a zuhanóbombázó repülőgépekig, modern harceszközök széles skálája állt rendelkezésre, addig a felkelők a legtöbb esetben csak könnyű kézifegyvereket tudtak bevetni egy-egy támadás során. A megerődített német állások elleni rohamok, váltakozó sikerességük ellenére, így azonban szinte minden alkalommal magas emberveszteséggel jártak.

A harcok során a felkelők a legtöbbször csak olyan könnyű, vagy házi készítésű fegyverekre támaszkodhattak, mint ez a kezdetleges lángszóró. Muzeum Powstania Warszawskiego MPW-IN/167

E ponton érdemes megjegyezni, hogy mai szemmel – a rendkívül intenzív és brutális helyi háborúk korában, amikor nemcsak a különböző milíciák, de a professzionális hadseregek katonái is sokszor javítják fel fegyverzetüket házi készítésű eszközökkel (és még nem is ejtettünk szót a szervezett bűnözés által használt rafinált eszközökről) – úgy tűnhet mintha nem lenne semmi különleges egy ehhez hasonló, kezdetleges páncélozott jármű, megalkotására tett kísérletre. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a lengyel Honi Hadsereg katonái, mérnökei, a második világháború összes ellenálló mozgalmai közül egyedüliként voltak képesek arra, hogy olyan működő páncélozott járművet hozzanak létre, amellyel növelhették esélyeiket a hatalmas technikai fölénnyel rendelkező német katonai és rendőrségi alakulatokkal szemben.

A német haditechnika másik csúcsmodellje, a felkelők ellen is bevetett SS "Wiking" Divízió kötelékébe tartozó Panzer V. "Párduc". 5sswiking.tumblr.com 

Ennek csökkentése érdekében a felkelők az első napokat követően támaszkodhattak a német egységektől zsákmányolt csekély számú, azonban komoly harcértékű fegyverzetre.Az ellenállás katonáinak többek között sikerült használható állapotba hozniuk két zsákmányolt Pz.Kpfw. V Ausf. G (ismertebb nevén „Panther”) típusú közepes harckocsit, egy Jagdpanzer 38(t) „Hetzer” típusú önjáró löveget, valamint két Sd.Kfz. 251/1 Ausf. D féllánctalpas páncélozott csapatszállítót – amelyek döntő mértékben tudták befolyásolni egy-egy helyi jellegű, de rendkívül intenzív csata kimenetelét. Augusztus 5-én például az immár lengyel kézben lévő „Párducok” támogatásával sikerült elfoglalni a lerombolt varsói gettó területe mellett működő koncentrációs tábor (KL Warschau) épületegyüttesét és kiszabadítani az ott fogva tartott utolsó 348 foglyot – köztük magyarokat is.

A felkelés első napjaiban a Honi Hadsereg által zsákmányolt két Párduc egyike lengyel személyzettel. Narodowe Archiwum Cyfrowe 37-1456-1 

Szintén a harcok kezdeti szakaszában tettek szert a felkelők a "Chwat" névre átkeresztelt Jagdpanzer 38(t) „Hetzer” típusú önjáró lövegre, amely azonban tényleges harci cselekményekben végül a sors fintoraként egyszer sem vett részt. Muzeum Powstania Warszawskiego mpwin300, @Eugeniusz "Brok" Lokajkski 

Az ehhez hasonló sikeres bevetések hatására a felkelők saját páncélozott járműve augusztus 8-án, a Varsót kettészelő Visztula folyó melletti belvárosi kerületében harcoló „Krybar” harccsoport parancsnoka, Cyprian Odorkiewicz parancsot adott egy olyan könnyű páncélozott harcjármű elkészítésre, amely megfelelő manőverező képesség megőrzése mellett elegendő nagyságú páncélvédelemmel rendelkezik ahhoz, hogy a Honi Hadsereg kisebb rohamegysége biztonságban közelíthesse meg a sűrűn beépített belvárosi kerületben elhelyezkedő német állásokat. A felkelés kritikus helyzetére való tekintettel – a Varsóba vezényelt német alakulatok augusztus második felére átvették a kezdeményezést az ellenállóktól és erős támadásokat indítottak a lengyel kézen lévő kerületek egymástól való elszigetelése, majd elfoglalása érdekében – a páncélautó létrehozásával megbízott technikai csapat felváltva, két műszakban, éjjel-nappal dolgozott a járművön.

Az összesen 11 milliméteres páncélzattal ellátott „Kubuś” célja elsősorban a célpontot megközelítő katonák kézifegyvertűztől és repeszektől való megvédése volt. Emellett saját fegyverzetének köszönhetően korlátozott mértékben tűztámogatást is tudott nyújtani. 

A tervezet páncélozott arcjármű futóművét, a háború előtti legnagyobb varsói ipari vállalat, a Lilpop, Rau i Loewenstein S.A. által licenc szerződés keretében gyártott 3 tonna teherbírású Chevrolet 157 tehergépkocsi egyik zsákmányolt példányából szerelték ki. Az építéssel megbízott csapat ezt követően a német bombázásoktól némileg óvott műhelyben kezdte meg a páncélautó összeszerelését, a szükséges acéllemezeket és konzolokat a – felkelők kezén lévő – varsói elektromos erőmű parancsnoka biztosította számukra. Ezen a ponton vette át a munkálatok irányítását Józef Fernik, az Állami Repülőgépművek korábbi mechanikusa, aki a készülő járműnek – a felkelés elején elhunyt felesége becenevét – a „Kubuś” -t adta.

Páncélautó és tervezője. Józef Fernik büszkén pózol az elkészült jármű előtt. Jerzy Piorkowski Miasto Nieujarzmione, Warszawa 1957.

A járművön való munkálatok egészen augusztus. 23 hajnaláig tartottak, amikor Kubuś elhagyta a fedezékül és műhelyként szolgáló garázst, hogy azonnal harci helyzetben próbálják ki az új konstrukciót. A gyülekezőponton a Honi Hadsereg több tucat katonája és a németektől zsákmányolt „Jaś” névre keresztelt féllánctalpas várta a Kubuśt és személyzetét. A páncélautóra itt került fel a fő fegyverzetének számító, szovjet gyártmányú DP könnyű géppuska, valamint a – házi készítésű – lángszóró. Az összegyűlt katonák legtöbbje szintén itt értesült arról, hogy a bevetés célja a Varsói Egyetem, a megszálló német hatóságok által hadi raktárként használt, fő épületegyüttese lesz (a náci Németország által megszállt lengyel területeken betiltották az összes felsőoktatási képzést, így az egyetem épületeit 1939 végétől kezdve fegyver és egyéb katonai felszerelés raktározásra, illetve ideiglenes laktanyaként is használták). Az itt őrzött jelentős mennyiségű hadianyag, továbbá a Belváros és az Óváros között lévő, stratégiailag rendkívül fontos elhelyezkedése miatt az egyetem területe a varsói felkelők kiemelt célpontjának számított a harcok megkezdése óta.

A "Jaś" névre keresztelt és immár a felkelőket erősítő zsákmányolt páncélozott csapatszállító (Sd.Kfz. 251/1 Ausf. D) Muzeum Powstania Warszawskiego @Sylwester "Kris" Braun

A Varsói Egyetem főbejárata 1944-ben. Jól látható az épület elé a felkelést megelőző hónapokban felhúzott géppuskafészek. A jobb oldalon az Adolf Hitler Platzra átkeresztelt Józef Piłsudski tér (a háború előtti Varsó egyik legszebb tere) felé való irányt jelzi a felfestés. Muzeum Powstania Warszawskiego IS-80

Az épületek fontosságával azonban a német parancsnokság is teljes mértékben tisztában volt, ezért az egyetem területét és két jelentősebb bejáratát erős őrség védelmezte. Az ő dolgukat tovább segítette a felkelést megelőző hónapokban a főbejárat előtt közvetlenül kialakított bunker is, amelynek személyzete könnyűszerrel tűz alatt tarthatta az egyetemi épületekhez vezető fő útszakaszt. A felkelés kezdeti szakaszában az erős német védelmi állások ellen indított lengyel rohamok rendre vissza lettek verve, ezért a Honi Hadsereg parancsnoksága ezúttal a frissen elkészült Kubuś és a zsákmányolt Jaś bevetése mellett döntött. Az előzetes tervek szerint a két páncélozott járműn helyet foglaló fő rohamcsapat – az első német védelmi vonalak legyűrését követően – a főbejáraton hatolt volna be az egyetem területére, míg ezzel párhuzamosan kisebb osztagok elterelő támadásokat hajtottak volna végre az egyetem elkerített épületegyüttesének oldalbejáratai felől.

A támadás időpontját augusztus 26-án hajnali 4.00 órára tűzték ki.

Felhasznált irodalom:

Komorowski, Krzysztof: Bitwa o Warszawę ’44: militarne aspekty Powstania Warszawskiego. Warszawa 2004.

Satora, Kazimierz: Podziemne zbrojownie polskie 1939-1944, Warszawa 2001.

Tarczyński Jan: Pojazdy Armii Krajowej w Powstaniu Warszawskim, Warszawa 1994.

Tarczyński Jan: „Kubuś” Pancerka Powstańczej Warszawy, Warszawa 2008.

Cikkünk hamarosan megjelenő 2. részéből kiderül meg tudott-e felelni a konstrukció a hozzáfűzött reményeknek.