Bíztató kezdés után erős visszaesés - az első magyarországi rögbimeccs után
Pár nap múlva kezdődik az aktuális olimpia Rio de Janeiroban, ahol visszatérő sportként, ott lesz a rögbi, méghozzá a hetes variációban (a helyből magasugrás és a kötélhúzás rajongóinak sajnos még várniuk kell, hogy szurkolhassanak kedvenceiknek egy olimpián). Utoljára 1924-ben a párizsi olimpián szerepelt a sportág a programban, utána viszont kikerült onnan. Magyarországon egyfajta búvópatakként csordogált a sportág az évtizedek alatt, mivel sem a Horthy-rendszerben nem tartozott a népszerű sportok közé, a kommunista időszakban pedig sokáig gyakorlatilag nem is létezett a rögbi Magyarországon. Végül a hetvenes években ismét megjelent és meg is ragadt a sportág: a mostani bejegyzésben jórészt a hiátus évtizedeiről és okairól fog szó esni.
Részlet az Árpádföld-MTK mérkőzésről, 1973-ból - Forrás: A magyar rögbi történeti oldala
Pedig minden szépen indult! Ahogy már szó esett róla, a rögbit ismerték Magyarországon, és a legnívósabb meccsekről cikkezett is a sajtó az első világháború előtt, majd jött a Rosslyn Park túrája, amely ha nem is aratott osztatlan sikert, de legalább a kíváncsi közönség elégedetten távozhatott a Millenárisról, hogy: "Na, láttunk ilyet is!" Jött azonban az első világháború, amely - közhely vagy sem - rengeteg dolgot kettétört Magyarországon is: ez pedig a rögbire is igaz volt. Az sem tett feltétlen jót, hogy a sportág őshazája, Anglia az Egyesült Királyság koronája alatt az ellenséges antanthatalmak oldalán szemben állt Magyarországgal. Fel lehet tenni a kérdést, hogy persze, ez mind igaz, de a szintén angol eredetű focit sem irtották ki 1918 után, valamint a Bethlen-kormány is próbált az angolokhoz közeledni a húszas években, hogy a békés revízió megvalósuljon.
Nem is az angoloknál kell keresni a rögbi "bűnösségét," és nem azért lett magyarítva a foci mellett a rögbi szakzsargonja, hogy ezzel is megmutassuk az angoloknak. A sportág népszerűtlenségét Magyarországon inkább meghatározta az, hogy a háború miatt nem volt ideje gyökeret eresztenie, a békeévekben pedig a Franciaország által támogatott kisantant országaiban, francia hatásra lett egyre népszerűbb a sport. A csehszlovákiai rögbi bölcsője a húszas években Brünn volt, ahol két francia földről hazatérő cseh indította be a sportot, de a pardubicei kaszárnyában is segítették a sport elterjedését a francia kiképzők. Az első cseh (ha nagyon szőrözni akarunk, morva) csapatok közötti mérkőzésre 1926. május 9-én került sor, ahol a Moravská Slavia 31-17-re legyőzte a Žižka Brnot. Sokat az első nemzetközi meccsre sem kellett várni: a Slavia Brno 12-12-es döntetlent játszott a Wiener Amateure-rel.
Jelenet a Slavia Praha egyik meccséről. A Slavia 1927-ben alakult, mint első prágai csapat - Forrás: 75 let českého ragby
Romániában - akárcsak Magyarországon és Csehországban - az első világháború előtt is ismert volt a rögbi, amelynek elterjedésében szintén a francia szál játszott szerepet. Hogy a románoknál erős volt a sport, azt mutatja az, hogy az 1924-es olimpiára három ország nevezett válogatottat, ebből az egyik a román volt: és így elmondhatták magukról az akkori Tölgyek (a román válogatott beceneve), hogy 2016-ig bezárólag az utolsó bronzérmet szerezték rögbiben az olimpián. Arról, hogy miért is ártott az olimpia a rögbi renoméjának, a bejegyzés későbbi részében még visszatérünk.
Említve volt, hogy Magyarországon nem tudott gyökeret ereszteni a sport, és hogy a szomszédok francia segítsége nem tett jót a rögbinek. De vajon teljesen elsöpörte az első világháború a sportágat? Ezt nem lehet állítani. 1919 májusában a Tanácsköztársaság azt is tervezte, hogy a sporttal szórakoztassa a Margitszigetre kilátogató közönséget. Ehhez lökést adott, hogy Hajós Alfréd ide képzelte el a jövőbeli nemzeti stadiont, amely igazából egy sportkomplexumnak felelt volna meg. Itt a rögbi és a krikett is külön pályát kapott volna; később Hajós ezzel a tervével a párizsi olimpia szellemi versenyén második helyezést ért el. Időközben Klebelsberg Kunó is foglalkozott azzal, hogy egy esetleges olimpia rendezéséhez meg kellene fontolni a komplexum felépítését, azonban sem a nemzeti stadion, sem az olimpia nem valósult meg, és Klebelsberg nevét is inkább az oktatáspolitika nyomán ismerhetjük ma.
Rögbire alkalmas pályával tehát Hajós számolt a magyar sport "szentélyében," és a sport sem veszett ki teljesen. 1920-ban Gödöllőn alakult egy klub, amiről azonban nem lehet többet tudni; a városban tizenhárom évvel később viszont biztosan játszottak legalább egy meccset. Az angol cserkészek tartottak bemutatót a dzsembori ideje alatt. 1929-ben Budapesten megalakul a Hungária, azonban egy csapatképen kívül sok információ erről az egyesületről sem maradt az utókorra. A fővárosban a harmincas években az Állatorvosi és a Testnevelési Főiskola hallgatói alakítanak csapatot a Főiskolai Világbajnokságra, de nem mérkőzik meg végül egymással a két egylet. A rádió pedig továbbra is közvetít az Öt Nemzetről mérkőzéseket, így azt lehet mondani, hogy a rögbi megmaradt, de a foci mellett (amelynek korabeli népszerűségéről külön bejegyzéseket lehetne írni, vagy épp könyvet, mint tette végül Szegedi Péter nemrég) annyira eltörpült a jelentősége, hogy tényleg úgy lehet hinni majdnem száz évvel későbbről, hogy a két világháború között nem létezett a sportág Magyarországon.
A Hungária csapata 1929-ben - a labda mellett balról a második személy Dobránszky István későbbi ökölvívó, ökölvívó edző és szakíró - Forrás: A magyar rögbi történeti oldala
A rögbi magyarországi megítélésére azonban már a kezdetben, a Rosslyn Park bemutatójakor, illetve még a magyar focisták párizsi túrája alatt negatívan hatott, hogy a sportot sokszor durvának, a szurkolókat pedig zajosnak írták le a beszámolók, cikkek. Az 1924-es olimpiai döntő után az amerikaiak győzelme miatt dühödt francia szurkolók lepték el a pályát, ami szintén nem tett jót a sportág megbecsülésének (és emiatt száműzték a rögbit végleg a játékokról). A második világháború utáni magyarországi rögbi számára már végzetesnek volt mondható az előbb felsorolt pár jelző, nem is beszélve arról a napjainkig tartó tévesztésről, amely a rögbit és az amerikai focit illeti.
Magyarországon a rögbi 1945 után úri sporttá vált, ami non grata kategóriába esett (furcsamód a Horthy-rendszer fordítva, munkássportnak vélte). Megjegyzendő, hogy Csehszlovákiában 1945 után munkássportként tartották számon, a román rögbi pedig éppen a legsötétebb Ceausescu-korszakban élte a fénykorát (de az ottani "Aranycsapatról," ahol mindenki szinte valamilyen tiszt volt egy fegyveres testületben, jelen esetben a hírhedt Securitatéban, majd talán egy másik bejegyzésben). A sportágat Magyarországon közben egybemosták a valóban a rögbiből származó amerikai focival. Az ellenséges nagyhatalom által kultivált "rögbiről" számos lenyomatot lehet megtalálni az ötvenes-korai hatvanas évek sajtójában, negatív kicsengéssel.
A rögbi pedig valahogyan elfelejtődött: magyar szemmel teljesen furcsának tűnhetett, ha egy országban a rögbi számított a legnépszerűbb sportnak. Erre jó példa a rádiós sportkommentátor, újságíró Novotny "A kánya csípje meg" Zoltán esete Cardiffban.
Kicsiny reptér. A múlt században épült kedélyes magyar vidéki vasútállomások, „indóházak” hangulatát idézi. Egy joviális tisztviselő barna útlevelemet forgatja.
— Honnan jött?
— Magyarországról! — felelem egy kicsit értetlenül, sértetten.
— Uram, legalább kilencven fajta útlevelet láttam már, de magyart még sosem. Egyáltalán minek jött?
— A Cardiff-City—Ferencváros labdarúgó-mérkőzésre.
— Futballra? Kit érdekel ma már a futball? — mondja, míg akkurátusán megnézi egy nagy könyvben, nem vagyok-e nemkívánatos személy, aztán hatalmas pecsétet nyom iratomra és visszaadja útlevelemet. — A rögbi, az az igazi! Azt nézze meg!
Atyavilág! Hová kerültem? Hát létezik ilyen a szigetországban, a labdarúgás őshazájában?[1]
Hogy a rögbi és az amerikai foci között volt különbség, arra a Magyarországon a filmekből lehetett leginkább rájönni, de a gyatra fordítás miatt volt, hogy ez is csak zavaróan sikeredett. Erre egy kései, de tökéletes példa Ray Finkle/Lois Einhorn édesanyja, aki rögbilabda alakú süteményekkel kínálja az Állati Nyomozót már a kilencvenes években. Ennyire viszont ne szaladjunk előre, mivel akkor már Magyarországon játszották a rögbit, és a televízióban is lehetett elcsípni mérkőzéseket.
A Békés Megyei Népújság 1969. március 13-i számában elköveti a szokásos hibát, avagy a Sógorom, a zugügyvédben az ajánló szerint rögbiznek
Mondhatni közhely, de a magyarországi jégkorong fellegvárai vidéken találhatóak meg napjainkban, bezzeg a hőskorban! Ez azonban rögbire is igaz. A hoki persze már virágzott a maga kereteihez képest a Kisstadionban, amikor 1969-ben Carlo Passalacqua, az olasz nagykövetség munkatársaként a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban Cziráky József testnevelő tanár közreműködésével rögbiedzéseket kezdett el szervezni, amelyeknek nagy népszerűségük volt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy száz évvel a Monarchiabeli gazdasági, jó hetven évvel a focicsapatok idején tapasztalható Gründerzeit után a fővárosban szaporodni kezdtek a rögbiző csapatok.
Carlo Passalacqua olasz diplomata, a magyar rögbi "atyja" 1973-ban - Forrás: A magyar rögbi történeti oldala
Az első klubot a Vörösmartysok hozták létre Árpádföldön 1970 tavaszán, majd a második is megalakult, már az agglomerációban, Alsógödön jött létre. A harmadik Rákospalotán alakult, amely 1971-ben az MTK csapata lett. Addigra összesen hat csapat kezdte meg működését Budapesten és környékén. A magyar rögbi "atyja," Passalaqcua azonban 1972-ben távozik az országból (információ nincs róla, de valószínű, hogy lejárt a budapesti megbízatása), és csak három klub marad talpon: az MTK, az Építők és az Árpádföld. Ennyi azonban már elég volt ahhoz, hogy a rögbi megmaradjon Magyarországon. Már a sajtó is másképpen írt a sportágról, erre példa a Dunántúli Napló két cikke, amelyek a jó szándék ellenére is hibázik két helyen.
Az első nemzetközi mérkőzésekre is sor került, már 1971-ben: a Slavia Praha turnézik Budapesten: a prágai klub, a tapasztalta révén is nagy győzelmeket arat az MTK-Szakipari vegyescsapata és az Építők fölött. 1973-ben már sikerült egy csehszlovák csapatot legyőzni: az Árpádföld verte meg fölényesen 35-10-re az Ostravát, amelyet ezer néző látott a helyszínen. A hazai kupa és bajnoki küzdelmek is beindultak, így állítható, hogy a magyar rögbi hőskorszaka a hetvenes években kezdődött el, jó hetven évvel a "testvérkód," a foci után.
1971-ben az Építők nyerték a Felszabadulás-kupát. A guggoló játékosok közt középen Carlo Passalacqua - Forrás: A magyar rögbi történeti oldala
[1] lásd: Fradi híradó, 1974. december, 5. oldal
Források:
A magyar rögbi történeti oldala
75 let českého ragby - 1926-2001, Česká ragbyová unie, 2001
A Békés Megyei Népújság 1969. március 13-án megjelent száma
A Dunántúli Napló 1957. szeptember 5-én, 1970. július 11-én és 1972. április 27-én megjelent számai
A Heves Megyei Népújság 1961. február 9-én megjelent száma
Bene Kálmán: A magyar rögbi sport története - 1969-1988, a szerző kiadása, 2016
Huw Richards: A Game for Hooligans - The History of Rugby Union, Mainstream Publishing, Edingburgh-London, 2007
