1938. november 2-án német és olasz döntőbíráskodással született meg az első bécsi döntés, amely visszajuttatott Csehszlovákiától Magyarországhoz 12.000 négyzetkilométernyi, túlnyomó többségben magyarlakta területet.

Az első bécsi döntéssel kapcsolatban a mai napig az él a köztudatban, hogy mivel nemzetközi döntőbíráskodáson alapuló határozatról van szó, annak semmibevétele a második világháború utáni területi rendezéseknél nem csak jogilag aggályos, hanem sokkoló meglepetésként érte a magyar tárgyaló felet is.

A müncheni egyezmény megkötésekor a négy nagyhatalom (Németország, Olaszország, Franciaország és Nagy-Britannia) előirányozta, hogy a magyar-csehszlovák területi vitákat is hasonló módon, nemzetközi döntőbíráskodással kell megoldani. Amikor azonban 1938 októberében megkezdődtek a tárgyalások, a brit és a francia felek már nem kívántak részt venni ezeken. Jogi viták tárgya, hogy az ilyen körülmények között megszületett döntés nemzetközileg mennyire tekinthető érvényesnek, az azonban bizonyítható, hogy a brit külügy már jóval a magyar hadba lépés előtt jelezte, hogy nem ismeri el a megállapított határt.

Erről Sir Alexander Cadogan brit külügyi államtitkár 1941. január 30-án kelt "magánlevelében" tájékoztatta a magyar külügyminisztériumot. Az államtitkár levelében két - egyébiránt több szempontból is erősen támadható - érvet hozott fel. Az első, hogy a brit külügy szerint a müncheni egyezményből nem vezethető le egyértelműen, hogy szükséges volt a magyar és csehszlovák fél közötti döntőbíráskodásra, valamint - hamisan - úgy állítja be az eseményeket, mintha a britek távolmaradásáért a magyar (és csehszlovák) fél lett volna felelős. A második érvrendszer már némileg stabilabb alapokon áll. Eszerint Nagy-Britannia nem tudja, hogy mégis hogyan ismerhetné el a bécsi döntés határait, amikor azokat Magyarország sem tartotta be, amikor 1939 márciusában a kárpátaljai bevonuláskor változtatott rajtuk. Érveléséből Cadogan csak azt "felejtette ki", hogy időközben a Csehszlovák állam megszűnt.

Cadogan levele rosszindulatú, érvrendszere pedig erősen támadható. Azonban bizonyítja - hiába van szó "magánlevélről", illetve hiába lehetett tudni, hogy a brit külügy álláspontja ilyen kérdésekben többször változott -, hogy a magyar diplomáciának legkésőbb 1941 elejétől tudomása volt arról, hogy az első bécsi döntés által megállapított határok még vita tárgyát fogják képezni a későbbi békekonferencián.

Forrás:

Alexander Cadogan brit külügyi államtitkár levele Barcza György londoni követhez. London, 1941. január 30. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, C/80. Szent-Iványi Domokos (1898-1980) iratai. 3. doboz: Aktamásolatok.