Rákosi Mátyás az 1945 és 1956 közötti magyar történelem legfontosabb személye. A második világháborút követő átmeneti időszakban szovjet segítséggel "leszalámizta" a demokratikus pártokat, majd az 1948 és 1953 közötti sztálini típusú kommunista diktatúrának vezetője. Bár 1953-ban, Sztálin halála után hatalma megrendült, az 1956-os forradalomig megkérdőjelezhetetlen tényező maradt a magyar politikai életben.

A személyi kultusz, amelyet a diktátor kiépített, igencsak "megszépített" életrajzot kölcsönzött számára. Emiatt Rákosiról rengeteg legenda terjedt el, amelyek több-kevesebb valóságalappal rendelkeznek. Az egyik leghíresebb legenda Rákosi legismertebb, 1947-ben készült fényképéhez fűződik, amelyen az (ekkor még csak) pártelnök egy búzatábla közepén enyhén mosolyog.

(http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/index1804.html)

Bauer Sándor fényképe azonban nagyfokú retusáláson ment keresztül. Eltüntették Rákosi zakójáról a Kommunista Párt akkori jelvényét és a háttérben dolgozó munkásokat. Azonban a legnagyobb változtatások mégsem ezek a "javítások" lehettek, hanem Rákosi retusált bal keze, hiszen állítólag a fotó készítésekor éppen a "kisdolgát" végezte a búzatáblában. A mai napig viták folynak arról, hogy vajon mi is szerepelhetett az eredeti képen.

Két kevésbé ismert esemény jól tükrözi Rákosi kapcsolatát az 1945-ös választásokat megnyerő Kisgazdapárttal. 1946 szeptemberében rendezte meg az FKgP az Országos Parasztnapokat, amely rendezvény egyfajta válasz volt a kommunisták tömeggyűléseire. A fő gyűlésen mintegy félmilliós tömeg gyűlt össze a Hősök Terén, a díszvendégek között pedig a pártvezetők is jelen voltak. Amikor a gyűlés végén felcsendült a Himnusz, azt Rákosi egykedvűen, zsebre tett kézzel, cigarettázva hallgatta. Nagy Ferenc miniszterelnök visszaemlékezéseiben arról ír hogy egy sorfalat álló, kaszát tartó parasztlegény ordított rá a Kommunista Párt vezetőjére, hogy dobja el a cigarettáját, míg a Szövetséges Ellenőrző Bizottság brit missziójának jelentése szerint a tömeg utasította rendre Rákosit. Nem tudjuk biztosan, hogy a két verzió közül melyik az igaz, de Rákosi nem felejtette el az incidenst, és meg is jegyezte Tildy Zoltán kisgazda köztársasági elnöknek, hogy az MKP a továbbiakban nem tűri el a hasonló tömegrendezvényeket.

Varga Béla balatonboglári plébános, a Nemzetgyűlés akkori elnöke visszaemlékezéseiben említést tett egy szintén 1946-ban lejátszódott eseményről. Egy vacsora után Kovács Béla, az FKgP pártigazgatója és Rákosi heccelték egymást. Az egyre durvább sértések sorát Kovács a következő mondattal zárta le, utalva Rákosi nem túl megnyerő külsejére:

Mátyás, Mátyás! Elnézlek és látom, hogy nincs nyakad. Mire fogom a kötelet kötni?

Pár hónappal később, 1947. február 25-én Kovács Bélát a szovjet hatóságok - érvényes mentelmi joga ellenére - letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. Természetesen nem a korábban lezajlott párbeszéd miatt, de lehetséges, hogy ez is közrejátszott abban, hogy Kovács volt az első jelentős politikus, akit teljesen törvénytelenül tartóztattak le.

Ez a néhány viccesnek tűnő, de valójában nagyon is szörnyű legenda jól mutatja be mind a korszak abszurditását, mind a teljhatalmú diktátor személyét.

Források:

A Nemzetgyűlés elnöke volt. Varga Béla vallomásai életútjáról. Szerk.: Kapronczay Károly. Mundus, Budapest, 1998.

Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. I. kötet. Európa - História, Budapest, 1990.

Földesi Margit: A megszállók szabadsága. Kairosz, Budapest, 2009.

Stemlerné Balog Ilona: Történelem és fotográfia. Osiris, Budapest, 2009.

http://rtl.hu/rtlklub/21szazad/videok/323495