Szező: Fóris Ákos

Könyvtárnyi irodalma van annak a kérdésnek, hogy Hitler az 1920-as évektől kezdve hogyan építette ki előbb az NSDAP-n belül, majd a nemzetiszocialista államban személyi kultuszát. Miután 1933. január 30-án kinevezték Németország kancellárjának, egy, a politikai „ellenkultúrához” tartozó, a rendszerkívüliségére építő, alapvetően pártközpontú politikai imázst át kellett alakítania egy, az egész németséget átfogó s elsősorban államközpontú propagandára. Ennek a transzformációnak az első jelentős állomását az 1933. április 20-i születésnapi ünnepség jelentette, ami egyrészt jóval túlnőtt a német politikus születésnapjának megünneplésén, másrészt ekkorra sikerült magát egy, a társadalomnak csupán egy részét képviselő pártvezérből a németség egységének jelképévé változtatnia.

Hitler Erfurtban 1933. június 17-én Wilhelm Frick igazságügy-miniszterrel, Gömbös Gyulával, Fritz Sauckellel, Türingia Gauleiterével  (Forrás: www.pixpast.com)

A központilag irányított propagandagépezet munkáját segítették a náci pártszervezetek, önkormányzatok és helyi egyesületek spontán kezdeményezései is a Hitler-mítosz megteremtésére. Mára már megállapíthatatlan, hogy ezeket a lépések a különböző helyi önkormányzatok, szervezetek vagy magánszemélyek részéről mennyiben mesterkélt érdekekből vagy megalkuvásból fakadtak, viszont a Bismarck-kultuszt is túlszárnyaló hősimádat több megnyilvánulási formája is terhessé vált az új rezsim számára.

A képeken, a domborműveken, a zsebkéseken, a jelvényeken, a világító gombokon vagy bádogtányérokon megjelenő Hitler-képek ízléstelensége sarkallta arra Göbbelst 1933 májusában, hogy betiltsa Hitler képmásának kereskedelmi célból való felhasználást. Ugyancsak több közterület elnevezése esetében sem engedélyezték a Hitler elnevezést, miképp egy rajna-vidéki (Rheinland) üdülő, egy kávéház és egy rózsafajta sem viselhette a kancellár nevét. A zarándokhellyé váló berchtesgardeni körzetben a bajor politikai rendőrség főnökének, Heinrich Himmlernek közlekedési korlátozásokat kellett életbe léptetnie.

Hitler 1929-ben Nürnbergben(Forrás: pix.awaxnews.com)

Ugyancsak problémák merültek fel a Führer bevonulásaival kapcsolatban is. A nyitott Mercedesében parádézó újdonsült kancellár védelme komoly erőfeszítéseket kívánt meg a testőrsége részéről. Ennek egyrészről volt racionális alapja is – hiszen 1932-ben is több merényletkísérlet történt Hitler ellen -, de amint a lentebb idézett forrás is mutatja, a Hitler-hívők elvakultsága is veszélyeztethette Hitler és kíséretének testi épségét.

Hitler Münchenben 1933. november 9-én a sörpuccs 10. évfordulóján (Forrás:cdn.theatlantic.com)

A felvonulások őrzésének szigorítását a Führer 1933. június 17-18-i erfurti látogatásának tapasztalata alapján hozták meg, amely látogatás a magyar történészek körében onnan lehet ismert, hogy első külföldi kormányfőként Hitler meglátogató Gömbös Gyula részt vett az SA és az SS parádéján.

Hitler alábbi utasítását Wilhelm Brückner főszárnysegéd 1933. június 23-án továbbította Otto Dietrich birodalmi sajtófőnöknek:

„Az utolsó nagy felvonuláson Erfurtban a nézők ismét virágokkal kezdték bombázni a Führer autóját. Az virágok dobálása nagy veszélyt jelent az autó utasaira, amint az erfurti eset mutatja. A kíséret egyik tagjának arcába teljes erővel egy dróttal kötött virágcsokrot dobtak, és csak a fejének elfordításának köszönheti, hogy egyik szeme sem sérült meg. A virágok dobását a nagy veszélyre való tekintettel megtiltom.” (Németből fordítva, az irat facsimile képet lásd: Levelek Hitlerhez, 127.)

Felhasznált irodalom

Ian Kershaw: Hitler 1889-1936. Hybris. Szukits Kiadó, Szeged, 2003.

Ian Kershaw: A Hitler-mítosz. Vezérkultusz és közvélemény. Kortina Kiadó, Bp., 2003.

Levelek Hitlerhez. Egy nép ír Führerének : moszkvai levéltárakban őrzött dokumentumok, először magyar nyelven. Szerk. Henrik Eberle. Szó Kiadó, Bp., 2009.