Bár a cím önmagában is megtévesztő lehet, a mostani posztban nem egy újabb iparmágnásról, hanem egy "mezei", egész pontosan bátaszéki állomásfőnökről lesz szó, aki olyannyira nem átallotta sutba dobni "a szocialista törvényességet", hogy visszaélései híre a minisztériumig, sőt a Népszava hasábjaiig is eljutottak. A napilap két hónapon át, összesen három cikkben foglalkozott Vajda Gyulával és tevékenységével; az utolsó írás elégedetten számol be a "vasutaskirály" menesztéséről.

A bátaszéki vasútállomás napjainkban

A szocialista korszakban, különösen annak első felében a helyi vezetők (tanácselnök, TSz-elnök, pártszervezeti titkár) korlátozott, de mégis jelentős önállósággal bírtak, és sokan közülük afféle "vöröscsillagos Döbrögiként" élték napjaikat. Amíg teljesítették a tervet és nem mentek szembe a párt utasításaival, a felsőbb szintű vezetés viszonylag ritkán avatkozott be ügyeikbe; a most ismertetett bátaszéki eset ebből a szempontból is rendhagyónak számít.

A kezdetek...

"A Pécs felé haladó 6403-as sebesvonat motorkocsija kigyulladt." - így indul a Népszava 1959. június 14-i számában olvasható cikk, amelyből megtudhatjuk, hogy 1958 augusztusában tűz ütött ki egy vasúti szerelvényen. "A baleset oka: Tapolczai László motorvezető ételt melegített a kocsiban elhelyezett petróleumfőzőn; ez súlyos szabálysértés volt. A bíróság ezért el is ítélte. Szeghalmi Józsefet pedig az igazgatóság büntette meg, mert a vonatvezetőnek kötelessége lett volna a petróleumfőzőt eltávolítani. Bárki mondhatná, hogy ezzel az intézkedéssel le is zárult az ügy."

ABmot szériájú motorkocsi (illusztráció)

De persze nem zárult, hiszen akkor ez az írás sem készülhetett volna el. Szeghalmi József, aránytalannak érezve a büntetést, először állomásfőnökéhez, Vajda Gyulához fordult, majd miután az nem lépett az ügyben, levelet írt a Népszavának, amelyben "közölte, hogy nem ért egyet a döntéssel. Huszonhárom éve vasutas, s ezalatt az idő alatt említésre méltó szabálytalanságot nem követett el, amit nem vettek tekintetbe. (Mint utólag kiderült, ezt figyelembe vették, de az írásos indoklásból kihagyták.) Sőt a kocsiban bennégett ruházatát a rendelkezések ellenére még máig sem térítették meg. Szerinte mindez bosszúállás az állomásfőnök részéről, ugyanis a korábbi időben többször megmondta véleményét helytelen magatartásáról, rossz módszeréről. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az állomáson súlyosan megsértik  a demokráciát, a kritika szabadságát és üldözik azokat, akik bírálni merészelnek. A súlyos megállapításokat tartalmazó levél alapján a vasutas-szakszervezet megbízottjával, Vass Sándorral és Budai Ferenccel — akit Németh József, KPM [Közlekedési és Postaügyi Minisztérium] miniszterhelyettes bízott meg a kivizsgálással — Bátaszékre utaztunk."

Mégis beszéltek...

És ekkor indult el a lavina, amely végül is Vajda távozását eredményezte. Bár Szeghalmi panasza lehetett akár egy sértett dolgozó bosszúja (azt azért érdemes megfigyelni, hogy a szakszervezet milyen gyorsan, és mekkora elánnal reagált), de főnöke finoman szólva is nem túl szerencsés természetével kapcsolatban levelében közölt vádjait több vasúti dolgozó is megerősítette. "Hogy mi a véleményem a főnökről? Sokat mondhatnék — mondja Molnár János poggyászkocsi-kezelő —, de nem beszélek, mert félek, hogy kiebrudalnak. Ha meglátom valahol, inkább kikerülöm. Ugyanígy nyilatkozott Jakab Márton tolatásvezető, Mezei Alfonz távírász, Pécsi József kalauz és még vagy 150 bátaszéki vasutas, akikkel személyesen beszélgettünk. Egyikük kijelentette: »Ünnep számba megy az a nap, amikor nincs itthon a főnök.Rettenetesen bosszúálló természetű.«"

A riportból az is kiderül, hogy Vajda Gyula már a forradalom és szabadságharc előtt is hasonló viselkedéséről volt ismert, azonban megúszta az eltávolítást. "Többször engem is megfenyegetett, hogy a nagy szám miatt levált beosztásomból — mondja Simon János vonatvezető. — De ismerjük őt régebbről is, hogy közelebbit mondjak, az ellenforradalom idejéből. 1956 október elején a bátaszéki vasutas fiatalokkal Romániában volt, amikor megjött, éppen a »munkástanács« által összehívott gyűlésre toppant be. S ott a szemébe mondták: embertelen bánásmódját A »munkástanácsnak« azonban, úgy látszik, rokonszenves volt Vajda Gyula, mert az elnök kijelentette: ha megbánja bűnét — megbocsátanak neki, továbbra is főnök maradhat. Az állomásfőnök sírva kért bocsánatot és végigcsókolta azokat, akiket megbántott."

A tisztességtelen ajánlat

A Mátyás-király meséibe illő fordulat azonban nem tartott sokáig, a cikk elkészülésekor Vajda Gyula már ismét "régi fényében tündökölt", sőt újabb vétkekkel színesítette palettáját. Egy vasutast például fegyelmi döntés nélkül minősített le, és amikor "az egyik kalauznő kisgyermekére való tekintettel jobb beosztást kért tőle. Megígérte, de... A pártszervezet kivizsgálta az ügyet és a főnök bocsánatot kért tisztességtelen ajánlatáért..."

A fellépés oka - kiemelés a szerzőtől

A tudósítás szerint helyi pártszervezetnek is kezdett teleszaladni a zsákja külön bejáratú Döbrögijükkel; "Vezetőségi üléseinken szinte állandó napirenden szerepel a főnök magatartása. Beszéltünk vele, sőt taggyűléseinken is bíráltuk. De a szép szó nem használt. Ha szavazásra tennénk fel a kérdést, akkor vasutasaink 99 százaléka leváltását szavazná meg — jelenti ki Takács Kornél, az őszülő hajú párttitkár."

És a panaszok csak folytatódtak, a legtöbben az igazságtalan, személyi szimpátián alapuló jutalmazási rendszert, és az állomásfőnök be nem tartott ígéreteit kritizálták. "Vajda Gyulának azonban egy szava sincs arra, hogy a bírálat szabadságát, a szocialista törvényességet sutba dobta." - olvasható a cikkben, amely elég keményen szól a MÁV pécsi igazgatóságáról is, amelynek "már hónapokkal ezelőtt közbe kellett volna lépnie (...) és megakadályozni Vajda Gyula kiskirálykodását."*

Az augusztus 2-i cikk

A Népszavában megjelent riport mellett már a MÁV sem tudott csak úgy elmenni, főleg, hogy a minisztérium is "rárepült" az ügyre, hiszen Vajda viselkedése vállalhatatlan volt a szocialista rendszer számára is. A július 14-15-én tartott helyszíni vizsgálat azonban meglepő eredményt hozott: "megkérdezték a vasutasokat: ki szavaz amellett, hogy Vajda Gyula maradjon és ki amellett, hogy leváltsák? Ugyanis az állomásfőnök a különböző felsőbb szervekhez írt beadványában hangsúlyozta, hogy a bátaszéki vasutasok 80 százaléka szereti őt és kitart mellette. A szavazás eredménye: a vasutasok egyharmada ellene, egyharmada mellette szavazott, egyharmada pedig tartózkodott a véleménynyilvánítástól." Az bizonyos, hogy sok vasutas - félve az esetleges bosszútól, nem mert véleményt nyilvánítani. Akadtak mentő tanúk is, akikkel kapcsolatban meglepő dolgok derültek ki.  "Később
kiderült, hogy ezek a 'pozitív' tanúk egyenesen az állomásfőnök irodájából léptek a fegyelmi biztos elé. Közösen tanácskozták meg, hogy mit is mondjanak. Újabb meglepetés következett. Takarítóasszonyok, s vasutasok vagy tízen jelentkeztek tanúvallomásra. Kiderült, hogy az állomásfőnök kézbesítővel rendelt be húsz embert tanúságtételre." Bár az köztudott, hogy a kommunista rendszerek nem viseltettek zsigeri ellenszenvvel a megfélemlített/lefizetett tanúkkal szemben, Vajda ezen húzása feldühítette a vizsgálóbizottságot, amelynek elnöke alaposan le is hordta a "vasutaskirályt", akinek leváltásáról is rendelkeztek, amely azonban késett, "mert a MÁV pécsi igazgatóságának vezetője valamilyen okból újabb vizsgálatot rendelt el."**

"Győzelem"

A döntés ugyanakkor nem váratott sokat magára, a Népszava augusztus 15-én már lelkendezve számolt be arról, hogy "Leváltották a bátaszéki vasutaskirályt" - a lap természetesen nem felejtette el hangsúlyozni saját, ez ügyben vitathatatlan érdemeit sem. "Június 14-i számunkban felemeltük szavunkat a bátaszéki vasutaskiskirály uralma ellen, s közöltük a vasutas-szakszervezet követelését is: váltsák le Vajda Gyula állomásfőnököt sorozatos törvénytelen ténykedései miatt. Hosszú idő telt el azóta. Újabb vizsgálatot tartottak Bátaszéken a MÁV pécsi igazgatóságának fegyelmi biztosa vezetésével. A leváltás még mindig késett, s augusztus 2-i számunkban ismét sürgettük az illetékes szerveket. Most a KPM sajtóosztálya közli: Vajda Gyula állomásfőnököt leváltották beosztásából."***

Eddig tartott a bátaszéki vasutaskirály története, aki megkapta ugyan a "15 perc hírnevet", de minden bizonnyal nem úgy, ahogy esetleges terveiben szerepelt. A látszólag jelentéktelen ügy emellett több dologra is rávilágít: az egyik, hogy a sajtó (pontosabban be nem tiltott része) még a diktatúra éveiben is rendelkezett némi befolyással, természetesen olyan esetekben, amikor az általuk felkarolt ügy nem ment szembe a politikai irányvonallal. A másik, hogy hiába helyi ügyről volt szó, a szakszervezetek és a minisztérium nagyon hamar kapcsolt, ügyesen kihasználva a lehetőséget, hogy "igazságos Mátyásként" szálljanak szembe a "kolozsvári bíróval". Az már csak hab a tortán, hogy az ügyben a vasutasok védelme egyszerre szolgálta a párt és a szocialista eszmék védelmét is.

Források:

*Népszava 1959. június 14. 3. o.

**Népszava 1959. augusztus 2. 5. o.

*** Népszava 1959. augusztus 15. 2. o.