A 2016-os szlovákiai választásokon Marian Kotleba pártja, a Mi Szlovákiánk Néppárt (Ľudová strana Naše Slovensko) bekerült a szlovák törvényhozásba. A szélsőséges párt nosztalgikusan viszonyul a Hlinka Gárdához és a nácik bábjaként működő Szlovák Államhoz. Jelen cikkemben ezért szükségesnek éreztem, hogy korábbi cikkem után újra, kicsit más szemszögből is foglalkozzam a Hlinka Gárdával.

A Szlovák Állam létrejöttével blogunk egy szerzője korábban itt foglalkozott, jelen cikkemben szlovákiai holokauszt egy dokumentumát mutatom be, illetve annak "nemzetállam teremtő" szerepét. 

Az 1939-ben függetlenné váló Szlovákiában jelentős magyar anyanyelvű kisebbség maradt annak ellenére, hogy a többségi magyar területeket 1938-ban, az első bécsi döntéssel visszacsatolták. A Nyitra környéki magyarságot leszámítva túlnyomó többségük a nagyobb városokban lakott. A szlovákiai zsidóság jelentős része magyar anyanyelvű volt, s érthető módon a csehszlovák időkben őket nem vallási, hanem etnikai kisebbségként kezelték, hogy ezzel is a magyarok arányát csökkentsék.  - Ennek gyakorlati haszna is volt a csehszlovák államapparátus részéről, ugyanis Kassán például ennek köszönhetően szorították 20% alá a magyarok arányát, megfosztva így őket a nyelvhasználati joguktól.

Ahogy arra Slávka Otčenášová, a kassai Pavel Jozef Šafárik egyetem oktatója rámutatott, a két világháború között, majd 1939-et követően a Szlovák Államban, a szlovákiai zsidóságot a (cseh)szlovák történelemkönyvek a magyar imperialisták kiszolgálóiként festették le.

Hlinka gárdisták egy zsidónegyed előtt. Jad Vasem Múzeum, 5230/3

A Hlinka Gárda csapatai a németországi SA akciókhoz hasonló pogromokat hajtottak végre Szlovákiában 1939-et követően, amelyekre jellemző volt a zsidó tulajdonban lévő boltok, lakások kifosztása, kirakatok betörése és a zsinagógák felgyújtása, illetve a nyílt utcai erőszak a zsidónak minősített emberek ellen. Az 1939 óta Alexander Mach által vezetett párthadsereg az erőszak alkalmazását azzal indokolta, hogy az "áruló zsidók" tehetnek az első bécsi döntésről.

Szlovákia területi változásai 1920-1945 között

Szlovákia volt az első német szövetséges, amely a Wannsee-i konferenciát követően megindította a deportálásokat, elsősorban Auschwitzba. Az 1940-es népszámlálási adatok szerint ekkor Szlovákiában 88 951 zsidónak minősülő állampolgár élt, ami az akkori lakosság 3,3%-a volt - az összlakosság ekkor 2 653 654 fő volt. Az 1941-ben kezdődő, és 1942-ben leállított deportálásoknak hozzávetőleg 57 000 fő esett áldozatul, míg körülbelül 24 000 fő élvezett - ekkor még - mentességet. A deportálások megszervezésében kulcsszerep jutott az 1940 óta belügyminiszterként is tevékenykedő Machnak.

Vojtech Tuka és Alexander Mach az első sorban. Jad Vasem Múzeum, 4613/690

Zsidók deportálása Sztropkóról. Jad Vasem Múzeum, 3132/12

Zsidók deportálása Sztropkóról. Jad Vasem Múzeum, 3132/46

Hlinka Gárdisták: a deportálás végrehajtói. Jad Vasem Múzeum, 1826/11

Deportáltak útban az ideiglenes gyűjtőhelyre, legtöbbjüket ez után Auschwitzba szállították. Jad Vasem Múzeum, 3132/1

A "kitelepítések" 1942 márciusában való leállítása után Mach egy új törvénytervezet beiktatásával annak folytatását kívánta előkészíteni, azonban ezt a Vatikán által megfenyegetett Tiso nem hagyta jóvá.  (Ekkor még.) Kuhl Lajos pozsonyi magyar követ ekkor érdeklődött Machnál a tervezett deportálások ügyében, s alább idézett jelentését küldte Bárdossy László magyar miniszterelnöknek.

Mach belügyminiszter a még Szlovákiában maradt, mintegy 20000 főnyi, legnagyobb részt kikeresztelkedett, illetve tanúsítványos zsidóság kitelepítése ügyében törvényjavaslatot terjesztett elő, amelyet azonban már a minisztertanács visszautasított.

(...)

kérdést intéztem hozzá, [Jozef Mračnához, a Szlovák Külügyminisztérium Politikai Osztályának vezetőjéhez] hogy megindul-e, mint ahogy Mach bejelentette a még itt lévő zsidóság kitelepítése. Mračna azt válaszolta, hogy ez a kérdés nem olyan egyszerű, mert egyrészt az itt maradt zsidóság legnagyobb részét a tavaly májusi törvény védi, melyet előbb meg kellene változtatni, de ettől eltekintve is, a gazdaságilag nélkülözhetetlen illetve fontos zsidókat (...) csak akkor lehet innen eltávolítani, ha előbb megfelelő pótlásról gondoskodnak.

(...) »Bár« tette hozzá mosolyogva, Machnál sohasem lehet tudni.

Dr. Kuhl [Lajos] sk. m. kir. követ

Pozsony, 1943 március 3.

Deportálás Pozsonyból. Jad Vasem Múzeum, 1585/127

A deportálások végül 1944-ben folytatódtak, az Einsatzgruppe H, a Sischerheits Dienst (SD) és a Hlinka Gárda bevonásával. Mach természetesen ekkor is jelentős szerepet kapott, ugyanis a HG feladata volt például a bujkáló zsidóság megtalálása és meggyilkolása. Az 1944-es deportálásoknak körülbelül újabb 12600 zsidó esett áldozatul, meg a pogromoknak, embervadászatnak hozzávetőlegesen 2000 fő.

Mach Hlinka temetésén

Mach 1946-ban állt bíróság elé, de a kiszabott büntetést nem kellett végigülnie a börtönben, 23 év leteltével, 1968-ban Ludvík Svoboda elnök kegyelmével szabadulhatott. 1980-ban halt meg Pozsonyban.

Marian Kotleba a Szlovák Testvériség egy korábbi felvonulásán

Forrás

MNL OL Miniszterelnökség K 28 Nemzetiségi és kisebbségi osztály 1923-1944 iratai. 144. doboz 236. tétel ME1943J19685

Felhasznált irodalom

1. Doris L. Bergen: Lessons and Legacies VIII: From Generation to Generation. Northwestern University Press, Evanstone, 2008
2. Janek István: Magyar közeledési szándékok a szlovák vezetőkhöz 1943-1944 folyamán. In: Múltunk 2010/4
3. Janek István: The Development of Slovak-Hungarian Relations in 1939–1940 from a Soviet Aspect. In: Central European Papers 2014/2/1
4. Kocsis Károly, Kocsisné Hódosi Eszter: Ethnic Geography of the Hungarian Minorities in the Carpathian Basin. Simon Publications, SL, 2002
5. Kovács Éva: Disszimiláció,   zsidó   azonosságtudat,   regionális   identitás   Szlovákiában (1920-1938). In: Regio, 1991/2
6. Michael Berenbaum: The Holocaust and History: The Known, the Unknown, the Disputed, and the Reexamined. Indiana University, Bloomington, 2002
7. Naomi Kramer és Ronald Headland: The Fallacy of Race and the Shoah. University of Ottawa, Ottawa, 1998
8. Slávka Otčenášová: Interpretations of World War I in Czechoslovak and Slovak School History Textbooks since 1918 until Present. Előadás, elhangzott a Memory and Memorialization of WWI in East Central Europe: Past and Present c. konferencián, Politikai Történeti Intézet, 2014. december 11.
9. The Holocaust in Slovakia. United States Holocaust Memorial Museum honlapja