Buda várát utolsó alkalommal a 20. század második felében alakították át, de ellentétben a korábbi át/újjáépítésekkel - amelyek közül az egyik legnagyobb a dualizmusban volt - az építkezés oka ekkor nem a funkcióbővülés vagy az új építészeti formák megjelenése volt, hanem az 1944/1945-ös ostrom által okozott épületkárok helyreállítása. A várat, illetve a palotát azonban nem az eredeti, a 19. századi tervek szerint állították helyre, hanem számos ponton eltérő tervek szerint dolgoztak. A nemrégiben napvilágot látott sajtóhírek szerint, a vár soron következő felújítása már idén elkezdődik, s felvetődött, hogy a Buzogány tornyot is az "eredeti" állapotában állítják helyre. Végül, ettől az ötlettől, a megjelent nyilatkozatok tanúsága szerint elálltak.

Hoffmann Miklós: Buzogány torony. OSZK-Képtár, DKA-032907

A történet előzménye, hogy Buzogány-torony is megrongálódott a szovjet és német-magyar erők által vívott harcban, de a károk, a képek tanulsága szerint is, helyrehozhatóak lettek volna. Ennek ellenére a helyreállítás előtt a mainál jóval nagyobb átmérőjű tornyon régészeti feltárást hajtottak végre, majd az 1880-as években épített palástot elbontották. A bontásra az adta az okot, hogy a feltárások alkalmával a torony belsejében rábukkantak a középkori torony maradványaira, s az akkori műemlékvédelem a helyreállítás helyett, a középkori állapotok konzerválása mellett döntött. A tornyot végül nem hagyták meg csonkán a középkori állapotában, hanem ezektől a maradványoktól jól elkülöníthető, "historizáló" felépítménnyel bővítették ki.

Sebastian Munster: Buda, János (Szapolyai) király idejében, a 16. század első fele. A rondella mellett határozottan kivehető a Buzogány-torony. In: Cosmographiae Universalis 1530 k.

Az eredeti torony feltehetően a török korban pusztult el, ugyanis az ágyúk megjelenése előtt épített tornyok ostrom esetén könnyű célpontnak bizonyultak. Az 1950-es évek feltárásai alapján arra jutottak, hogy a torony emiatt vesztett a magasságából, és nyert plusz megerősítést, ami miatt viszont nagyobb lett az átmérője. Az alábbi metszet az 1686-os ostromot mutatja, itt viszont már nem fedezhető fel a korábbi képen látott karcsú torony.

F. Harsch: A Buda várát ostromló császári csapatok hadrendjének áttekintő rajza 1686. szeptember 2-án. Digitales Archiv,, Marburg, HStAM WHK 6/22

 Ismeretlen szerző: Buda várának alaprajza, 1686.

Annyi bizonyos, hogy a visszafoglaló háború után a toronyból annyi maradt körülbelül, mint amennyi a ma látható torony, konzervált, középkori alsó egyharmada. Az alábbi - egyébként 19. századi - rajzon érzékletesen látszanak az 1686-os ostrom pusztításai.

Morelli Gusztáv rajzát közli: R. Várkonyi Ágnes: Buda visszavívása 1686, Móra, 1984 - Budapest története II., Akadémiai, 1975

A török háborúkat követő helyreállítások alkalmával a tornyot, ahogy fentebb is említettem, magasságában csökkentették, átmérőjében viszont növelték. A dualizmus-kori átalakítás során pedig az alábbi képeken látható dísz téglaborítást kapta az eredeti funkciójától megfosztott védmű. A nem rég elvetett elképzelések szerint ezt az állapotot kellett volna visszaállítani az 1950-es években épült, de a 14. századi mintákat követő állapot elbontásával.

A Buzogány-torony 1900-ban.

A Tabán és a vár a Buzogány-toronnyal 1914-ben SZABÓ LÓRÁNT/FORTEPAN

Kereszt tér, szemben az Aranykacsa utca torkolata. Balra a Bethlen udvar, felette a Királyi Palota látszik, 1933. MAGYAR BÁLINT/FORTEPAN

Látkép a Tabán (részleges) bontása után a Gellért-hegyről, 1943. KURUTZ MÁRTON/FORTEPAN

Ostrom utáni állapotok, 1945. FORTEPAN/FORTEPAN

A Buzogány-torony annak műemléki átkutatása közben. 1948. In: Gerő László: Építészeti műemlékek. Műszaki, 1959. Budapest.

Ugyanez egy másik szögből. Egykor.hu

A Buzogány-torony feltárt, középkori magja. Egykor.hu

Ugyanonnan nézve 1959-ben. NAGY GYULA/FORTEPAN

A tervezett felújítás/újjáépítés egyik fontos eleme a képen romos állapotában még álló királyi lovarda épülete. NAGY GYULA/FORTEPAN

A lovardát a látványtervek szerint kívánják felújítani, lásd az alábbi képet:

Az ilyen jellegű felújítások azonban nem tekinthetőek kizárólagos magyar jelenségnek, Berlinben ugyanis a porosz királyi palotát állítják helyre úgy, hogy abból gyakorlatilag szintén nem maradt semmi. A palota a második világháborúban súlyosan megsérült, de állapota nem volt menthetetlen. Az új kelet-német rezsim azonban ideológiai okokból bontotta le az épületet, s helyére a Palast der Republik került.

A Palast der Republik elbontása utáni gödör. A képen kivehető az eredeti palotából megmaradt kis részlet - emiatt fogalmaztam úgy, hogy gyakorlatilag nem maradt semmi. Az erkélyt is magából foglaló homlokzati részt azért hagyták meg ugyanis, mert itt kiáltották ki a (weimari) köztársaságot.

Felhasznált irodalom:

Gerő László, Bujtás Amália, Huller Ágoston: Regélő magyar várak. Minerva, 1977, Budapest

Gerő László: Építészeti műemlékek. Műszaki, 1959. Budapest.

Kollár Gyula – Ágostházi László: A műemléki kivitelezés kérdései. In: Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960

Fényképek:

Fortepan

Egykor.hu

Digitales Archiv Marburg