Müller Gabriella

Moszkva, és egész Oroszország számára az egyik legnagyobb állami ünnep a Szovjetunió második világháborúban aratott győzelme Németország felett. Ennek alkalmából minden év május 9-én hatalmas ünnepségeket, katonai parádét rendeznek, ahol a legújabb haditechnika mellett a veteránok is felvonulnak, igaz évről évre kevesebben. A tavalyi parádé - a 70. évforduló és az Armata harcjárműcsalád bemutatkozása mellett abban is különlegesnek számít, hogy e sorok írója, a Napi Történelmi Forrás "száguldó riportereként" épp a helyszínen tartózkodott. Következzen hát egy rövid történeti áttekintés, személyes élményekkel tűzdelve…

Közép-európai idő szerint 1945. május 8-án 22 óra 43 perckor, amikor a Szovjetunióban már egy új nap kelt fel, Berlin külvárosában, Karlshortsban aláírták a német fegyveres erők teljes és feltétel nélküli megadásáról szóló dokumentumot. Ugyanezen a napon Moszkvában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége nemzeti ünneppé, a „Győzelem napjává” nyilvánította május 9-i dátumot, s másnap Sztálin, mint a Hadiflotta és a Vörös Hadsereg haderőinek Legfelsőbb Főparancsnoka végre kiadhatta a várva várt 369. számú parancsot.

Ünnepi hangulat 1945. május 9-én; a légvédelmi fényszórók más szerepkörben is bemutatkozhattak

Az esti győzelmi parádé, Rokosszovszkij és Zsukov marsall vezényletével, hatalmas tűzijátékkal ért véget, de az ünnepségek záró akkordja – a hazatérő katonák 1945. június 24-i bevonulása a Vörös térre – még hosszú évekig megmaradt az emberek emlékezetében, pedig valójában a második világháború még ekkor nem ért véget. A többség azonban úgy látta, hogy a Németország felett aratott győzelem, s ennek megfelelően a Nagy Honvédő Háború győzelmének jelentősége sokkal fontosabb, mint a világégést lezáró végső győzelem. Így történt, hogy a japánok feletti győzelem szinte teljesen feledésbe merült, és a szovjetek keleti frontja önmagában is háttérbe szorult (hivatalosan egyébként a szeptember 3-i „Győzelem napja” ma is létezik).

Ugyanakkor a felvonulás szokása nem tartott sokáig. Két év múlva a Győzelem napját munkanappá nyilvánították, a nagyszabású ünnepségeket mellőzték, az ország pedig lényegében visszatért a háború előtti rendszerhez. A feltételezések szerint a népszerűtlen döntést maga Sztálin kezdeményezte, mert nem akarta Zsukov marsall dicsőségét tovább növelni, hiszen az ország lakói számára Sztálin helyett sokkal inkább Zsukov volt a Győzelem megszemélyesítője.

A Hitler-ellenes koalíció résztvevőinek emlékműve a moszkvai, Győzelem Parkban (a szerző felvétele) 

 A 10. évfordulón az SZKP (a Szovjetunió Kommunista Pártja) mindössze egy ünnepi ülést tartott, az emberek számára pedig a kisebb koncertektől, rendezvényektől eltekintve a nevezetes nap csak átlagos munkanapként telt el. Az eseménytelenség viszont nagypolitikai eseményekkel magyarázható: a Szovjetunió és Németország közti hadiállapot ugyanis épp 1955-ben szűnt meg, miközben Nyugat-Németország május 5-én NATO-tagállammá vált, Kelet-Németország viszont május 14-én csatlakozott a Varsói Szerződés szövetségéhez. Ebben a helyzetben Hruscsov a legkevésbé sem kívánta felemlegetni elődjét.

Népek tragédiája emlékmű és a Nagy Honvédő Háború Központi Múzeuma, Moszkva, Győzelem Park (a szerző felvétele) 

 A fordulópontot lényegében a 20. évforduló hozta. Az SZKP új főtitkára, Brezsnyev úgy döntött, hogy feléleszti a Győzelem Napja ünnepének hagyományát. 1965-ben Breszt erődjének, valamint Moszkva, Leningrád (ma Szentpétervár), Volgográd, Kijev, Szevasztopol és Odessza városainak a „Hős város” címeket adományozták, díszlövéseket adtak le szerte az országban, az áldozatok emléke és a veterán katonák előtt egy perces néma csönddel tisztelegtek. A Vörös téren a második világháború befejezése óta először tartottak újra katonai díszszemlét, a tér újra megtelt harci technikával és felfegyverzett alakulatokkal. A sarló-kalapáccsal díszített vörös zászlót éppen az a Konsztantyin Szamszonov ezredes vitte, aki annak idején a Reichstagot ostromló zászlóalj parancsnoka volt, s társaival, Mihail Jegorovval és Meliton Kantarijával 1945. április 30-án együtt tűzték ki a zászlót a Reichstag kupolájára.

Hadvezérek Csarnoka Moszkva, Nagy Honvédő Háború Központi Múzeuma (a szerző felvétele) 

A hetvenes-nyolcvanas években a hatalom felismerte, hogy az ünnep egyben az ideológiai befolyásolás kiváló eszközeként is szolgál: különben a legtöbb hasonlóságot napjaink május 9-i ünnepségeivel épp a Brezsnyev-korszak rituáléi mutatják. Az ünnepi szertartás állandó részévé vált a koszorúzás a Kreml falai mellett lévő Ismeretlen Katona sírjánál, az Öröklángnál. A televízióban és a rádióban is közvetítették az eseményeket. Moszkva minden pontja a katonadaloktól zengett, és számos háborús film mellett a 40. évfordulón mutatták be Jurij Ozerov filmrendező Harc Moszkváért című alkotását is. De ebben az időben a legfontosabb szerepet a háború emlékezetének irányítása kapta: a nagyszülők generációja közvetítette az unokák felé az elveiben megingathatatlan szovjet ember mintaképét: nem lehet véletlen, hogy az 1975-ös katonai parádé helyett fiatalokkal töltötték meg az egész Vörös teret.

A nácizmus feletti győzelem szimbóluma a Nagy Honvédő Háború Központi Múzeumában (a szerző felvétele) 

A Szovjetunió felbomlása ellenére a Győzelem napja épp az 50. évfordulón, 1995. május 8-án és 9-én (!) vált valóban nemzetközivé: az ünnepségen Kofi Annan, az ENSZ akkori főtitkára mellett 56 állam képviseltette magát, köztük az egykori Hitler-ellenes koalíció összes tagállama. Moszkvában két helyszínen is nagyszabású rendezvényeket tartottak: a Vörös téren több mint 4000 veterán, a Hódolat hegyén pedig a moszkvai helyőrség vonult fel a modern haditechnikával, ahol a díszszemlét légi,Szentpéterváron pedig haditengerészeti bemutató is kísérte.

Az ünnepség keretei közt nyílt meg a Nagy Honvédő Háború Központi Múzeuma is, amely a Hódolat hegyén felépített park és emlék-együttes fő motívuma. Az emlékhely ötletét még 1955-ben Zsukov marsall vetette fel az SZKP Központi Bizottságának, de a múzeum létrehozásáról szóló végleges utasítás csak 1986-ban született meg. A múzeum számos építész és képzőművész munkájának eredményeképpen nyílt meg 1995-ben, s nagyjából 3000 négyzetméteren, több mint 6000 kiállítási tárgy és különleges diorámák segítségével mutatja be a második világháború eseményeit – habár az európai történetírástól eltérően, saját értelmezésük szerint csak az 1941 és 1945 közötti időszakot.

A Dicsőség és Emlékezet Csarnoka a Nagy Honvédő Háború Központi Múzeumában (a szerző felvétele)  

2015-ben, a 70. évfordulón tett látogatásom során tapasztalt élményekből emelnék ki két, számomra meghatározó elemet:

• A múzeum legimpozánsabb terme a Dicsőség és Emlékezet Csarnoka, amelynek falán mindazoknak a neve szerepel, akiket a „Szovjetunió Hőse” csillaggal, vagyis a legmagasabb katonai kitüntetéssel díjaztak. Az elismerést a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1964. április 3-i döntése értelmében Kádár János is megkapta – igyekeztem ugyan megtalálni a nevét a monumentális teremben, de egy alpinista felszereléssel talán sikerrel is jártam volna.
• A történeti kiállításban Magyarország (és Ausztria) felszabadítása is helyet kapott: nagy lelkesedéssel böngésztem a vitrinben található korabeli dokumentumokat, a Budapest utcáin készített fotókat és egy kis kulcsot – a magyar parlament egyik szobájának kulcsát, amelyet Pjotr Grigorjevics Tyuhov, különleges feladatokkal megbízott katonatiszt vett és vitt el még 1945 februárjában, trófeaként.

A kulcs láttán felrémlett az aznapi díszszemle... füst, benzinszag és a tankok dübörgése. És a negyvenhat évnyi szovjet megszállás tudata járt a fejemben…

Együtt a fasizmus elleni harcban emlékmű, Moszkva, Győzelem Park (a szerző felvétele)

A katonák lába alatt megfigyelhető a tengelyhatalmak több jellegzetes fegyvere, a páncélököl, a legendás MG-42-es, az MP-18-as géppisztoly és a Schwarzlose géppuska is

Források

Татьяна Воронцова: Юбилеи Победы. Уроки истории ХХ век, 26 мая 2009.

Николай Жуков: Две победы. Обзор, 16 апреля 2015.

„Этот День Победы”: когда 9 мая стало выходным и как отмечали праздник в СССР и России. ТАСС информационное агентство России.