1961 nem volt könnyű év az USA számára a Szovjetunióval folytatott űrversenyben. Ezen év április 12-én Jurij Gagarin űrutazásával, a szovjetek nem sokkal, de megelőzték az Amerika Egyesült Államokat, mivel az első sikeres amerikai űrutazásra csak május 5-én került sor, így ebben csak másodikak lettek. A "nyeregbe" való visszakerülés érdekében egy még ennél is nagyobb eredményt kellett elérniük, amit John F. Kennedy elnök 1961. május 25-én tűzött ki. Ez nem volt más, mint az évtized végéig egy sikeres holdutazás megvalósítása.

(Forrás)

J. F. Kennedy amerikai elnök bejelenti a holdutazást.

Jurij Gagrin (fent) és Alan Shepard (lent) az első két ember akik az űrben jártak. (Forrás: 1, 2)

A NASA (Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal - National Aeronautics and Space Administration) szakemberei vegyes véleménnyel fogadták Kennedy merész bejelentését, ugyanis az épp hogy csak elért első űrutazáshoz képest a holdutazás sokaknak abszolút elérhetetlennek tűnt, de belefogtak a megvalósításába. A Mercury-programot követően, amely Alan Shepard-öt is az űrbe juttatta, indította el a NASA az Apollo-programot, melynek célja már többszemélyes űrhajók építése volt. Nevét a görög/római istenről kapta, aki többek között a nap és fény istene is volt.

Mielőtt bármiféle tesztrepülésbe egyáltalán belefogtak volna, először a technológiát, a szervezetet és az embereket kellett kifejleszteni, felépíteni és kiképezni. Ezekhez természetesen több éves előkészítő és tervező munkára volt szükség. Először ki kellett választani a holdra szállásszállás módját, amiről több elképzelés is született:

1. Egy űrhajó fellövése a Földről, amely leszáll a Holdon és visszatér, leszálló egységét pedig hátrahagyná. Egy ilyen űrhajó viszont méretéből adódóan egy új Nova típusú hordozórakétát igényelne.
   
2. Több fellövésből  Föld körüli pályán szerelenek össze egy több esgységből álló űrhajót és úgy indulnak a Holdra.
3. Egy rakétával fellőnek egy parancsnoki/szervíz modult és egy leszálló egységet, amelyből csak az utóbbi szállna le a Holdra, mialatt a másik egység a Hold körül kering.

Végül a NASA közbenjárására a harmadik opciót választották, az elgondolás egyik legismertebb képviselője a NASA egyik mérnöke John Houbolt volt. Egyes vélemények szerint ha más metódust választottak volna, akkor 1969-re biztos nem sikerült volna a holdra szállás. A megtervezett kétrészes űrhajó közül az egyik rész a parancsnoki/szervíz modul volt, melyben a tervek szerint az oda és visszautat tölti a három űrhajós.

Az Apollo 15 Parancsnoki/szervíz modulja (Forrás)

A Hold körüli pálya elérését követően, a holdra szállásban részvevő két űrhajós ekkor átszáll a leszálló/Hold modulba és végrehajtják a leszállást. A hazaúthoz a jármű megfelelő részével pedig visszatérnek a parancsnoki/szervíz modulhoz, amellyel végül hazautaznak.

 Az Apollo 16 leszálló/Hold modulja. A felső szürke rész a visszatérő kapszula. (Forrás)

A kétrészes űrhajó mellet való döntés végül kifizetődött, hiszen a későbbi holdra szállásoknál is ilyen űrhajókat használtak. Az Apollo 13 legénységét, pedig 1970-ben éppen az mentette meg a katasztrófától, hogy az elromlott parancsnoki modul mellett még ott volt az űrhajó másik működő része, amivel haza tudtak utazni. 

Az űrhajó mellett hasonlóan fontos volt az űrbe feljutás problémája, amelynek megoldására tervezték és építették meg a Saturn V hordozórakétát. A rakéta megalkotásában kulcsszerepe volt Werner von Braun német rakétamérnöknek, aki karrierjét még a náci Németországban kezdte a V2 rakéták megalkotásával.

Werner von Braun, az egykori náci szakember jelentősen hozzájárult a program sikeréhez. (Forrás)

A tényleges program sajnos balszerencsével indult. 1967. február 21-én az első küldetés, az Apollo 1 célja az új parancsnoki modul kipróbálása volt Föld körüli pályán. Ezt sosem hajtotta végre, mivel a földi kilövést szimuláló tesztek során, január 27-én mind a három fedélzeten lévő űrhajós életét vesztette, amikor a 100%-os oxigénnel feltöltött kabinban tűz ütött ki.

Az Apollo 1 űrkapszula a tüzet követően. (Forrás) 

Virgil Grissom, Edward White és Roger Chaffee így lettek első és egyedüli áldozatai az Apollo programnak.  A szerencsétlenség rossz fényt vetett a folytatásra és visszavetette a programot, ugyanakkor lehetőséget is adott a hibákból való tanulásra, ezért később már felhagytak a 100%-os oxigén használatával és az asztronauták ruháit is tűzállóbbá tették.

Az elhunyt űrhajósok tiszteletére felhagytak az Apollo 1 név használatával, így ezután minden fellövést egy újabb számmal illettek, azokat is, amelyeken nem vettek részt űrhajósok, csupán robot- tesztrepülések voltak. Több személyzet nélküli fellövést követően, végül az Apollo 7 teljesítette a parancsnoki modul kipróbálásának feladatát. 1968. október 11-én lőtték fel és tizenegy napig körözött bolygónk körül. Az Apollo 8-cal már megtették a következő fontos lépést. Sikerült eljutniuk a Holdhoz, majd tízszer megkerülték azt és sikeresen haza tértek az űrhajóval. A tesztelési fázis azonban még nem ért véget, a leszálló egységet és a veszélyes dokkolási folyamatot és ki kellett próbálni, mielőtt ténylegesen a Holdra szállnak.

Ennek érdekében az Apollo 9 feladata volt a leszállóegység dokollása és az űrruhák tesztelése, az Apollo 10 keretében pedig a leszállóegységget tesztelték, amellyel 15 km-re megközelítették a Hold felszínét, de még nem szálltak le rá.

Az Apollo 10 leszálló egysége amint visszatér a Parancsnoki modulhoz a Hold megközelítése után. (Forrás)

Sikeres teszteket követően elérkezett az alkalom a tényleges holdra szállásra az Apollo 11 keretében. A legénységet Neil Armstrong, Edwin "Buzz" Aldrin és Michael Collins alkotta, akikből Collins kapta a kevésbé hálás feladatot, vagyis neki kellett megvárni a parancsnoki egységben, ahogy társai történelmet írjanak.

Apollo 11 fellövése. (Forrás)

Az űrhajó fellövésére 1969. július 16-án került sor és közel négy napnyi utazást követően július 20-án szállt le Niel Armstrong és Buzz Aldrin a Hold felszínére. Niel Armstrong kapta a hálás feladatot, hogy először léphetett az égitest felszínére. Az élő tévés közvetítést kihasználva, a felszínre lépés pillanatában tette meg híressé vált kijelentését: "Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek." ("one small step for [a] man, one giant leap for mankind.")

Az első lépés a Holdon.

A két asztronauta közel egy napot töltött a Holdon, ami alatt kőzetmintákat gyűjtöttek, műszereket helyeztek ki és még Nixon amerikai elnökkel is beszéltek telefonon. Az űrhajósok végül július 24-én sikeresen visszatértek a Földre.

Nixon telefonbeszélgetése az asztronautákkal

A sikeres holdra szállás elő televíziós közvetítése természetesen nagy hatással volt a világra, ugyanis egyes becslések szerint 500 millióan nézték élőben az eseményeket. Ugyanakkor hatalmas "győzelem" volt az USA-nak a Szovjetunióval folytatott űrversenyben, mivel újra vezető szerepbe került.

A NASA ekkora már egy hatalmas szervezetté nőtte ki magát, az Apollo programok megvalósításán több mint 400 ezer ember vett részt és nagyjából 29 milliárd dollárba került. Sikeréből eredően természetesen folytatták a programot és 1972-ig még hat másik Apollo program látott napvilágot, amelyekből egyedül a már említett Apollo 13 nem jutott el a Holdra egy felrobbanó oxigénpalack miatt.

A szovjetek is terveztek saját Hold küldetést, ami végül sosem valósult meg. A sokadik amerikai holdra szállást követően pedig maga az űrverseny is alább hagyott és a különböző űrprogramok inkább a Föld körüli űrállomásokra kezdtek koncentrálni.

Akit behatóbban érdekel az Apollo programokról készült fényképek, annak ajánlom figyelmébe a következő archívumokat: apolloarchive.com vagy spaceflight.nasa.gov

Felhasznált irodalom:

Apollo 11 Mission Overview "The Eagle has landed…" IN: nasa.gov (Megtekintés dátuma: 2016.05.24.)

David Harland: The First Men on the Moon: The Story of Apollo 11. Chichester, 2007.

James R. Hansen: Enchanted Rendezvous: John C. Houbolt and the Genesis of the Lunar-Orbit Rendezvous Concept. IN: Monographs in Aerospace History Series #4, Washington DC., 1999. IN: http://history.nasa.gov (Megtekintés dátuma: 2016.05.24.)

Roger E. Bilstein: Stages to Saturn: A Technological History of the Apollo/Saturn Launch Vehicle. Washington DC., 1996.

The Apollo Program (1963 - 1972) IN: nssdc.gsfc.nasa.gov (Megtekintés dátuma: 2016.05.24.)

William D. Compton: Where No Man Has Gone Before: A History of Apollo Lunar Exploration Missions. Washington DC., 1989.