Szerző: Kanyó Ferenc

Mátyás királyt méltán tartjuk számon a legnagyobb uralkodóink között. 1490 virágvasárnapján a király, miután ellenkezés és lelkesedés nélkül végigülte a hosszú ceremóniát, megéhezett, és fügét kért. Bécsben azonban nem igen szokott április elején még friss füge teremni, úgyhogy neki sem szolgáltak fel, csak állottat. A király azonban, aki amúgy sem a türelméről volt híres, a hosszas várakozás után az éhségétől hajtva kiborult, aminek váratlan következménye lett. Azóta is tartja magát az a felvetés, hogy Mátyás királyt megmérgezték, mégpedig nem más, mint a felesége Beatrix. Vajon tényleg megmérgezték a királyt? Mai posztunkban Antonio Bonfini művének a Mátyás haláláról szóló fejezeteit ismertetjük.

Mátyás utolsó évei

I. Mátyás király (ur. 1458 - 1490) uralkodásának utolsó évei nem feltétlenül voltak sikeresek, noha kétségtelen, hogy ekkor foglalta el például Alsó-Ausztriát és Bécset is. Mindezért azonban a Magyar Királyságnak súlyos árat kellett fizetnie: mind a Cseh-, mind a Lengyel Királysággal, valamint a Habsburgokkal is ellenséges volt a viszony, a háborúk pedig igen sokba kerültek, amit az egy évben elvileg egyszer, Mátyás által a gyakorlatban többször is beszedetett hadiadók jeleztek.

1489 októberében azonban Mátyás különös ajánlatot tett a Habsburgoknak. Székely Jakab regedei kapitány tárgyalt a király nevében: Mátyás megígérte, hogy visszaadja stájerországi és karinthiai hódításait, Alsó-Ausztriát azonban megtartja. Megígérte, hogy a magyar rendekkel leteteti a hűségesküt III. Frigyes és Miksa számára, és a magyar trónt a fiatal római király örökölheti Mátyás halála után. Cserébe viszont Magyarországról leválasztják Horvátországot, és Horvátország, valamint Bosznia királyának a császár elismeri Corvin János herceget. Ez az ajánlat mutatja azt, hogy Mátyás mennyire bizonytalan volt fia öröklését illetően, amelyet nem támogatott a felesége sem, és alighanem a magyar politikai elit egy része is ellenérzésekkel viseltetett volna a Habsburg hatalom ilyenformán történő biztosítása ellenében.

Miksa, német király, III. Frigyes fia

Ilyen előzmények után került sor 1490-ben a virágvasárnapi ünnepségekre, adjuk is át a szót Antonio Bonfininek:

A király pedig Bécsben, mialatt betegsége napról napra öregbülvén fokozatosan lesoványodott, folytatta a bel- és külügyek intézését. Majd beköszöntvén a február, aztán a március, miután tavasszal az emberi testben felgyorsul a nedvek keringése, még jobban megrokkant. Mindazáltal még mindig törődött mindennel, korábbi foglalatosságaiból és serénységéből nem engedett. Már az ezernégyszáz fölötti kilencvenedik esztendő járta, és híre szállt, hogy a király a következő nyáron Sziléziában országgyűlést fog tartani, és evégből nemrégiben előre is küldte a tartományba János váradi püspököt, hogy a tartománybelieknek meghirdesse a diétát, összeszedje erre a főnemeseket, és az embereket alaposan fölkészítse a király iránti engedelmességre, ő ezalatt ott maradt Bécsben, nagy terveket szőtt. Orbán kincstartót utasította, hogy a beszedett adóval iparkodjék hozzá; közeledett az úr feltámadásának az ünnepe; bejelentette, hogy ennek elmúltával azonnal indul a gyűlésre Sziléziába; a miséről és a szent napok különböző előkészületeiről a maga belátása szerint gondoskodott.

A virágok ünnepén az összes követ, az apostoli küldött és valamennyi főúri rend kíséretében hordszéken vitték arra az alkalmi tribünre, amelyet a vár udvarán előző nap emelt, hátrafogott, fésült hajjal, derűs tekintettel készült a szentség szokásos felvételére. Egy igen drágán feldíszített oltárt állított oda, míg a virágok ünnepe szokás szerint lezajlik. Körülbelül hat órát tartózkodott ott hallatlan türelemmel; a mise rendben végbemenvén, a velencei követet a trón elé állította, aztán fölvette őt a lovagi rendbe, és aranyos ruhával, feldíszített paripával megajándékozva tisztességgel elbocsátotta; addig még semmit sem evett, ezért bágyadtság fogta el, és visszavonult a lakosztályába. Gyomra gyengesége miatt három órát halogatta az evést, de megvárta a királynét is, aki e szent napon körbejárta a város templomait; míg reá várakozott, hogy gyengesége elűzése végett egyen valamit, Péter kamarástól picenói fügét kért; ám ez rothadtat, állottat hozott, és amikor belekóstolt, az első falásra úgy felbosszantotta ennek ostoba szolgálata, hogy haragra lobbant. Erre lép be a hazaérkező királyasszony, aki – ahogy tőle telik – nyugtatja, csendesítgeti háborgó urát. Az ebédre terelődik a szó, az asszony különféle, fogára való eledelekkel kínálgatja, de semmit sem fogad el; szédülő feje, homályos látása miatt panaszkodik; beviteti magát a hálószobába. Ekkor hirtelen gutaütés éri; Corvinus herceg, Geréb Péter és Mátyás, két unokatestvére, a hívásra azonnal megjelenik, aztán Orbán egri püspök, Tamás titkár, István gróf kapitány, Bátori vajda meg a többi főúr. A püspökök és az előkelőségek összeszaladására minden jelenlevő egészen elalél; mert mind látja, hogy urát iszonyú testi fájdalom gyötri, és a betegség hatalmában beszélni sem tud, csak annyit kiáltozik: jaj, jaj, Jézus, más egyéb szót nem tud kinyögni; a fejedelem iránti roppant tisztelet miatt még e végső életveszedelemben sem meri megérinteni senki, senki sem merészkedik arra, hogy szóval vagy étellel megsegítse. Csak a királyné az, aki majd összeszorított ajkát erővel szétfeszítve éltető szert tölt bele, majd fülét, ujját, haját ráncigálja, hogy föleszméljen, majd, mint ilyen bajban szokás, elkötözi karját, kezét, lábszárát; aztán belekiált a fülébe, felnyitja befordult szemét, abba nem hagyja a buzgólkodást, a szerető gondoskodást, a kór súlyától megrökönyödött orvosokat kérdezi, noszogatja. Amaz meg a kínok erősödő rohamában jajgat, ordít, mint az oroszlán, és magával a halállal küzd keservesen.

Barátait, aki csak ott volt, csendes zokogás rázta. Búsongtak a főurak és a légiók kapitányai, akik képesek voltak várat bevenni, és vezérüket oly sok háborús veszedelemben megóvták, hogy most a végzet hatalmával szemben nem tudnak neki segítséget nyújtani. De féltették magukat is meg az országot, jól tudva, hogy ha a fej lehull, minden felfordul és összezavarodik. Egész éjjel rettenetesen bömbölt. Végül a hajnal közeledtével az őrjöngő fájdalom alábbhagyott. Pár órára elnyomta a nyugtalan álom. Aztán az iszonyú szenvedés megint felriasztotta, és az egész napot némán, hanyatt fekve, ébren töltötte; gyakran meredt pillantással nézett hol az egyikre, hol a másikra, most előtte álló fiára, most a királynéra, mintha sürgetni vagy mondani akarna valamit, sokszor szavakat próbált formálni, de kiejteni nem tudta. A királyné könyörögve tudakolta, mit óhajt, és akaratát mintegy megértve próbálkozott, hogy ezt vagy azt kívánja-e, azonban egy igét sem csikart ki. Amikor az a halálos kábulatba visszazuhant, folytatja megint az előbbi orvoslást; ismét elszorítja az ízületeit, szájába valami éltető szert töltöget, a fülébe fúj, és minden lehető módon tartóztatja a távozó életet, így telt el e boldogtalan nap. A harmadikon pedig, amely a nevét Marsról kapta, délelőtt, a hetedik és nyolcadik óra között, szüntelen rekedtes nyögések és az őszinte bűnbánat különböző jelzései közepette, mintha az isten irgalmáért könyörögne, a felböffenő slejmtől végre kilehelte a lelkét. Haldoklása közben hirtelen egy dió formájú gombóc keletkezett a gyomrában, s ahogy a lelkét kiadta, lassanként a szája irányába emelkedett; amikor a gégefedőhöz ért, azonnal kimúlt. Mátyás tehát, a győzhetetlen fejedelem, az üdvösség ezer és négyszáz fölötti kilencvenedik esztendejében, április nonaeján, Mars napján, életének pedig negyvenhetedik évében meghalt, és betölthetetlen űrt hagyott maga után. És amint Mars hónapjában született, úgy Mars napján és órájában távozott az életből.

Halálát sok előjel jövendölte. Elsősorban pedig az előző évben január kalendája után megdördült az ég, halála után pedig a Duna szerfelett megduzzadt, sok falut és parti várost elöntött, hogy az ország védnökének távozása után a Pannóniákat megoltalmazza a törökök betörésétől. Az oroszlánok is, amelyeket Budán tartottak, mind elpusztultak azon a napon, amelyen a király. Továbbá ebben az időben Budán nem láttak egy hollót sem, a Corvinus-ház jelképét, ellenben Fehérvárott, ahol Magyarország királyainak sírjai találhatók, annyi egymásra károgó holló tűnt fel, hogy abból mindenki könnyen megsejthette az uralkodó halálát. És az álomfejtők meg a matematikusok sem hallgatták el, hogy ebben az esztendőben meg fog halni. Ezenfelül nem sokkal előbb, midőn Bécsből Budára tartottunk, és a király megállt Komáromnál, egy torony tetején, amely a kapu fölött emelkedett, észrevettünk egy gólyafészket, melyért négy gólya, a gazdát kiüldözve, ádázul verekedett egymással; velem együtt a többi udvari embernek is megmutatta ezt, és később barátaim között, mintegy az istenségtől megihletve, megjövendöltem ebből, hogy Pannóniában ez évben megbomlik az egység, és a fejedelem halála közel van, valamint, hogy a magyarok hajlandósága négyfelé ágazik, mert négy király fog civakodni az országért; és ezt a jóslatot az ő gyenge egészsége is alátámasztotta. Halála másnapján a tetemet fejedelmi pompával, jelvényeivel felékesítve bíborral takart ravatalon egy tágas csarnokban helyezték el, hogy mindenki megnézhesse; aztán, jóllehet kizsigerelték, szaglani kezdett, ezért betették egy szurkos ládába, és megbízták a testőrparancsnokot meg Bodó Gáspárt, hogy szállítsa le a folyón Fehérvárra, míg a temetési szertartás rendben megtörténik, mint alább elmondjuk. A király távozása után pedig Beatrix és Corvinus János a várba hívott főnemesekkel és az egész udvarnéppel együtt keservesen megsiratta. Az előkelőségek együtt gyászolták bő könnyhullatással az isteni Mátyást, a legderekabb királyt, a győzhetetlen uralkodót. (Fordította: Kulcsár Péter)

A fiatal király mítosza

A király halála kétségtelenül váratlan volt, abban az értelemben, hogy a királyság helyzete kétségtelenül Mátyáshoz hasonló erélyes uralkodót kívánt volna, hiszen, amint azt a bevezetőben is említettük, a külpolitikai helyzet meglehetősen ingatag volt. De csakugyan váratlanul halt meg a király?

Sokszor leírják még mostanában is is, hogy Mátyás fiatal és életerős királyként érte a halál, és ezzel is kívánják erősíteni a kortársak által is felvetett mérgezési gyanút. A helyzet azonban az, hogy Mátyás élete alkonyán már súlyos beteg volt. Ehhez vélhetően több sebesülése is hozzájárult, de az egyoldalú táplálkozás, valamint a középkorban oly jellemző köszvény is felelőse lehetett a király állapota drasztikus romlásának. 1489 tavaszán Mátyás már nem tudott járni, hordszéken közlekedett, és a nyugati királyi udvarok egy részében már várták a király közelgő halálát. Mátyás azonban nyárra jobban lett, de ősszel ismét kiújult a köszvénye, állandó láz gyötörte, és lába, valamint térdei dagadni kezdtek, így nem tudott Linzben találkozni Miksa római királlyal. 1489-90 telén a király ismét egészségesebbnek tűnt, ezért orvosai megengedték, hogy Budáról Bécsbe utazzon. Útközben a visegrádi vár és a Szent Korona kulcsait átadta fiának, Corvin Jánosnak.

Bécsben a mindig jól helyezkedő Bakócz Tamás királyi titkár március 12-én eladta bécsi házát, a tanúi Ernuszt Zsigmond pécsi püspök és Geréb Péter, a király unokatestvére voltak. Vélhetően valamennyien úgy vélekedtek, hogy a bécsi ingatlanbizniszben a magyarok számára már nem terem túl sok babér. Április 4-én Nagylucsei Orbán kincstartó a svájci követ pénzkérését azzal (az egyébként hamis) indokkal tartotta vissza, hogy nincs elegendő pénz a kincstárban, meg egyébként sem illendő virágvasárnap ilyen anyagias kérdésekkel hozzá fordulni, így a követ kivárt, de a pénzéhez már soha nem jutott hozzá.

Mátyás 47 évesen halt meg, és 32 évig uralkodott. A 47 éves életkor valóban fiatalnak tűnik mai szemmel, és a kortársak között is akadt egy matuzsálem, még pedig III. Frigyes, Mátyás nagy ellenfele. Ő 78 évesen halt meg, 53 évnyi uralkodás után. De nézzük végig, hogy Mátyás kortársai között mi a helyzet:

III. Frigyes fia, I. Miksa 60 évesen halt meg, 23

IX. Lajos francia király 60 éves volt, 22 évig uralkodott.

Fia, VIII. Károly király 28 évesen halt meg, 15 évnyi uralkodás után.

IV. Edward angol király 41 évesen hunyt el, összesen 22 évnyi uralkodás után.

III. Richárd angol király 33 évesen vesztette életét, két évig uralkodott.

VII. Henrik angol király 52 évesen, 24 évnyi uralkodás után hunyt el.

Podjebrád György cseh király 51 évesen halt meg, 14 évnyi uralkodást követően.

IV. Kázmér lengyel király 65 évesen halt meg, 45 évnyi uralkodás után.

Fia, János Albert 42 évesen halt meg, kilenc évet uralkodott

V. Alfonz portugál király 49 évesen hunyt el, 43 évig uralkodott

II. János portugál király 40 évesen halt meg, és 14 évig uralkodott.

IV. Henrik, Kasztília királya 49 évesen halt meg, 20 évig uralkodott.

és a listát még hosszasan lehetne folytatni. (A koronázások az uralkodói időt módosíthatják, pl. I. Miksa esetében, és az angol uralkodóknál éppen zajló Rózsák Háborúja is befolyásolta az uralkodási időt, nem soroltam fel V. Edwardot sem, akit a nagybátyja tulajdonképpen megfosztott a tróntól).

Annyi mindenesetre kiderül belőle, hogy Mátyás 47 évesen történt halála egyáltalán nem kirívóan alacsony az európai uralkodók között, a 78 éves III. Frigyes császár, vagy a 81 évesen elhunyt II. János aragóniai király inkább a kivételeket gyarapította.

Beatrix, mint elkövető

A király feleségéről már Mátyás halálának az évében elterjed az a hír, hogy megmérgezte a férjét, igaz, csak hetekkel azután, hogy a király elhunyt. Ezek a hírek azonban származhattak a magyar trónra pályázó jelöltektől is, hiszen a királyné ekkor még a magyar politikai élet befolyásos alakja volt. Fraknói Vilmos, a 19. század neves történetírója, Mátyásról írott munkájához segítségül hívta Korányi Frigyest, aki a Bonfininél olvasott tünetek alapján agy-gutaütést állapított meg. Csakhogy 1982-ben egy osztrák belgyógyász, Herwig Egert, egyetértve Korányi diagnózisával, hozzátette, hogy a mérgezés ezek alapján nem kizárható, mivel ismertek voltak olyan mérgek, amelyek ehhez hasonló tüneteket produkáltak.

Azonban, ahogy azt Horváth Richárd alább hivatkozott cikkében is kiemeli, valamint a magyar szövegből is kivehető, hogy Mátyás haragjának okát nem elsősorban a füge állottsága, hanem a kiszolgálás okozta, és egyáltalán nem is biztos, hogy evett a gyümölcsből. (Legfeljebb megkóstolta). Vagyis, ha Mátyás mérgezés áldozata lett is, az aligha származhatott a fügétől, arról pedig Bonfini beszámol, hogy azt megelőzően órákon keresztül nem volt alkalma semmit elfogyasztani. Vagyis, ismerve Mátyás hanyatló egészségi állapotát, alighanem kijelenthetjük, hogy a király természetes módon hunyt el.

Aragóniai Beatrix és Hunyadi Mátyás

Az ármánykodó Beatrixról, annak későbbi élete okán, rendkívül negatív kép él a magyar közgondolkodásban. Bármit is tett azonban a királyné, egy valamit pontosan tudnia kellett: semmilyen erő nem állt rendelkezésére ahhoz, hogy a magyar trónra kerüljön. A mostohafiának, Corvin Jánosnak, csakúgy mint Ulászlónak, János Albertnek és Miksának volt hadereje, amivel a magyar trónt el tudta venni magának. Ezen kívül pedig volt támogatottságuk az ország bárói között, és nem utolsósorban jogalapjuk a magyar trónra. Beatrixnak tudnia kellett azt, hogy nőként Magyarországon nem uralkodhatott volna, így minden hatalma és ereje a férje személyéből származott. Magyarországon a gyermektelen, meddő és özvegy királynék ismeretlen fogalomnak számítottak, alighanem a zárdába vonulás vagy a Nápolyba történő visszatérés lehetett volna számára a választható alternatíva. Tehát, ha valaki életben akarta tartani a királyt, az pont Beatrix volt, talán nem véletlen, hogy Bonfini leírásában a királyné kétségbeesetten igyekezett meggyógyítani Mátyást. A király halála után, még ha sokára is, de pontosan az történt vele, amit igyekezett elkerülni: vissza kellett térnie Nápolyba, ahol alighanem lényegesen szerényebb körülmények között élt, 1508-ban bekövetkezett haláláig.

Felhasznált irodalom:

Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Fordította: Kulcsár Péter. Balassi Kiadó, 1995.

Horváth Richárd: (Lehet hogy) meggyilkolták a királyt? Formabontó könyvismertetés. Történelmi Szemle LIV. (2012) 503-526. pp.

Kubinyi András: Mátyás király. Budapest, 2001. Vince Kiadó.