1939 november végén Sztálin elérkezettnek látta az időt arra, hogy fegyveresen is fellépjen Finnországgal szemben. A szovjet villámháborús sikerek elmaradása után a hősiesen védekező Finnország mellett foglalt állást Nagy-Britannia, Franciaország, továbbá számos semleges ország ország is, köztük az USA és Magyarország is.  Cikksorozatom mostani részében a finnek oldalán résztvevő önkéntesekről szólok, s néhány adalékkal kívánok hozzájárulni a kérdéshez.

Svéd mentősök Savonlinna közelében 1939. december 1-én. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

Miután a szovjetek elképesztő veszteségeket szenvedtek a Mannerheim-vonal mentén Dél-Finnországban, majd az északon betörő szovjet csapatok is tízezer számra produkáltak veszteségi jelentéseket, számos ország külügyi vezetésében fogalmazódott meg a segítségnyújtás igénye. A magyar olvasók az események menetéről - a sajtószabályozás ellenére is - polgárinak tekinthető magyar újságírás miatt folyamatosan értesülhettek. A kormányközelinek tekinthető Magyarország a következő szalagcímekkel számolt be a nemzetközi visszhangról:

Washington: mindinkább kidomborodik az orosz támadó szándék. Róma:sok civilizált nép szolidaritást vállalt Finnországgal.

Magyarország, 1939. november 29. 2. o.

Roosevelt: Megrendítő látni, hogy az erőszak politikája terjed.

Magyarország, 1939. december 2. 4. o.

Finnország szabályszerűen jelentést tett a Népszövetségnél, hogy támadás érte őket

Magyarország, 1939. december 2. 4. o.

A Népszövetség egyhangúan kizárta a szovjetet.

Magyarország, 1939. december 15. 1. o.

Moszkva: Franciaország és Anglia szántszándékkal úgy állította össze a bizottságot, hogy az megbélyegezze a Szovjetuniót.

Magyarország, 1939. december 19. 6. o.

Az USA elengedte Finnország adósságát

Magyarország, 1940. január 1. 1. o.

"Fegyverbe a zsarnokság ellen! Kérjük küldjön adományt a Finnország Alapítványnak." Angol plakát, 1939 Pritzker Hadi Múzeum és Könyvtár, 783291292

A Szovjetunió a Nemzetek Szövetségéből való kizárása - a mai ENSZ elődje - hatalmas diplomáciai vereség volt Sztálin számára, s ezt a presztizsveszteséget Moszkva csak az 1941-es német támadással tudta némileg ellensúlyozni, amikor Hitler támadása miatt kényszerűségből egy oldalra került a nyugati szövetségesekkel. Az angol-francia közvélemény és számos semleges ország szemében egy lapra került a Szovjetunió és Németország. A skandináv államokban azonban a finnek iránt érzett szimpátián túl, érthető okokból, a saját veszélyeztetettségérzésük is nagyban motiválta. A svéd-szovjet diplomáciai kapcsolatok a lehető legrosszabbak, háború közeliek lettek 1939 novemberében, s nem véletlen, hogy a legnagyobb anyagi és katonai segítség innen is érkezett Finnországba. Mannerheim emlékirataiban erről így emlékezett meg:

Miközben a csapatok hiánya egyre nyomasztóbbá vált, mint pótlási lehetőséget a külföldi önkénteseket kellett figyelembe vennünk. A Skandináv-országokban valóságos népmozgalom indult meg Finnország javára, amelynek eredményei összehasonlíthatatlanul nagyobbak voltak, mint a szabadságharc idején. A svéd részvétel ezúttal kb. 8000 embert tett ki. Igaz, a csapat nagyrészt a fegyverforgatásban gyakorlatlan személy volt, és ezért kiképzésükre, ami Tornióban és Kemiben folyt, értékes időt kellett elvesztegetnünk.

Mannerheim i.m. 64. o.

A svéd katonai részvétel kiemelkedő jelentőséggel bírt a szovjet-finn háborúban, ugyanis míg a szovjet fél rendkívüli nagy anyagi erőkkel vett részt a háborúban, a finn hadsereg szegényesen volt felszerelve. Míg a Finn Légierőnek összesen 31 vadászgépe és 17 bombázógépe volt, addig a szovjet légierő ezernél is több, a korban modernnek számító repülőgéppel rendelkezett. Svédország hatalmas szerepet játszott a finn légtér védelmében, ugyanis a 17 vadászrepülőgép és a majd' 100 légvédelmi ágyú - személyzettel együtt - biztosítani tudta Észak-Finnország védelmét.

Már január közepétől kezdődően svéd repülőgépegységek és légvédelem viselt felelősséget Észak-Finnország légvédelméért.

Mannerheim i.m. 64. o.

Svéd katonák légvédelmi tüzérséggel Rovaniemi térségében 1940. február 22-én. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

Svédország részvétele a téli háborúban anyagi lehetősége és fenyegetettségének mértéke miatt is messze meghaladta más országok részvételét, ez azonban nem jelentette azt, hogy a Németország által fenyegetett Dánia és Norvégia  - amely (preventív)megszállására angol tervek is léteztek! - ne küldött volna kisebb kontingenseket!

Norvégiából 725 önkéntes érkezett, akiket a svéd osztagokkal egyesítettünk. A 800 főből álló dán csapat is már Finnországban tartózkodott, készen arra, hogy induljon a frontra, amikor megtörtént a békekötés.

Mannerheim i.m. 64. o.

A  norvégok  és  svédek    tudják    azt, hogy  sorsuk  attól  függ,  mi  lesz  Finnországgal,  meg  tudja-e    az   önkéntes erők  segítségével  védeni  a  nagy  orosz áradattal  szemben  függetlenségét?  Nehéz  főleg  Svédország    helyzete.  

Pesti Hírlap, 1940. február 25. 1. o.

Magyarországon felvetődött egy komolyabb, 25 000 főből álló expedíciós haderő Finnországba való küldése. Mannerheim alább idézett visszaemlékezés-részletében rosszul emlékezik, ugyanis nem Horthy kezdeményezésére, hanem a finnekkel mélyen rokonszenvező miniszterelnök, Teleki Pál ötlete nyomán, de Horthy egyetértésével indult volna el a magyar erő Finnországba. Az ilyen hatalmas kontingens kiküldése azonban rendkívüli nehézségekbe ütközött volna, ugyanis Németország semmilyen Finnországnak küldött anyagi és katonai segítséget nem engedett át területén keresztül. Így a magyar segítségnek hatalmas kerülővel, Jugoszlávián, Olaszországon, Franciaországon, Anglián, Norvégián és Svédországon keresztül kellett megérkeznie Finnországba. A másik probléma az volt, hogy Magyarország 1939 szeptemberétől szomszédos lett a Szovjetunióval, amely ugyan nem tervezett támadást (ekkor) Magyarország ellen, ezt azonban Budapesten nem lehetett biztosra venni, illetve már ekkor is heves agitációs propagandatevékenység folyt szovjet részről Kárpátalján. Lásd alábbi cikkem. A harmadik probléma éppen Németország rosszallása volt, ugyanis Magyarország önállóan nem lett volna képes szembeszállni Moszkvával, de éppen a szovjetek erejét ellensúlyozni képes Németország volt az, amelyik ekkor Sztálin szövetségese volt. 

Magyarország, ahol a kormányzó, Horthy admirális kezdeményezte az önkéntescsapat létrehozását, élre került: onnan 25.000 résztvevőről érkezett jelentés. Az ország veszélyes helyzete miatt azonban a magyar kormány úgy ítélte meg, hogy nem juttathat el hozzánk többet, mint 5000 embert, ezek közül egy zászlóalj jól kiképzett katona érkezett meg Finnországba, bár nem került frontra, míg mások vagy útra sem kelhettek, vagy vissza kellett fordulniuk.

Mannerheim i.m. 64-65. o.

A magyar kontingens elhagyja Finnországot a háború után, 1940 márciusi felvétel. Finn Védelmi Erők Archívuma, SA-KUVA

Ezt természetesen Budapesten is felismerték, ezért az először tervezett számot ötödére csökkentették, s a legjobban kiképzett és felszerelt első 350 fős csapat még a márciusi béke előtt megérkezett Finnországba. A moszkvai béke megkötése miatt azonban már harcot már nem láttak, s további alakulatok kiküldésre sem került sor.

Összességében 26 nemzet képviselte magát az "idegenlégióban", a Sisu-osztagban, amely azonban úgyszintén nem került harci bevetésre. Mivel már sok ország belekeveredett a világháborúba, a jelentkezőknek csak töredéke érkezhetett meg, és mivel Németország a hadianyagon kívül még az önkéntesen áthaladását sem engedélyezte, hosszú kerülőutat kellett tenniük, Anglián keresztül.

Mannerheim i.m. 64. o.

Finnország rendkívüli nehéz helyzetén egyfelől a jól kiképzett svéd légvédelem hatalmasat segített, másfelől miután az 1896-os (!) korosztályt is be kellett hívniuk a hadseregbe, nélkülözhetetlen lett a külföldi önkéntesek beavatkozása is. A Finn Hadsereg felszerelésbeli hiányosságait valamelyest ugyan ellensúlyozni tudta a külföldi segítség, de a szovjet fölény február végére, március elejére nyomasztóvá vált, s a Mannerheim-vonal áttörése a háborúban kimerült feleket tárgyalóasztalhoz ültette. Következő cikkemben a tervezett angol-francia beavatkozással és annak elutasításának okaival foglalkozom.

Felhasznált és ajánlott irodalom

Dyke, Carl Van: The Soviet Invasion of Finland, 1939-40.  Routledge, 2013

Gy. Fekete, István: Magyaron a finn-szovjet téli háborúban (1939-1940) In: Honvédségi Szemle, 2010. 6. sz.

Heller, Mihail és Nyekrics, Alexandr: Orosz történelem, II. köt. Osiris, 2003. Budapest

Jacobson, Max: Finnország: mítosz és valóság. Minerva, 1990. Budapest

Jutikkala, Eino és Pirinen, Kauko: Finnország történeleme. Kairosz, 2004. Budapest

Korom, Mihály: Finnország önvédelmi háborúja. In: Hadtörténelem, 2000. 1. sz.

Ojanen, Risto: Magyar önkéntesek Finnországért. In: Honismeret, 1993. 4. sz.

Ravasz, István: Három háború 27 év alatt. Finnország függetlenségi harca 1917-1944. In: Honvédségi Szemle, 2003. 12. sz.

Balogh-Ebner Márton: A magyar sajtó oroszképe 1939-1941. In: Korrajz 2014. A XX. Század Intézet Évkönyve, XX. Század Intézet, Budapest, 2015.

Balogh-Ebner Márton: Problems at the Finish-Soviet Border after the signing of the Molotov-Ribbentrop pact. In: Maruzsa, Zoltán: The Molotov-Ribbentrop pact. Unkown Clauses: The background Deals of totalitarian Systems in the Face of World War II. ELTE Új- és jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék. Budapest, 2010

Források

Mannerheim, Carl Gustav von: Emlékiratok. A téli háború. Püski, 1997. Budapest

Magyarország, 1939, 1940

Nemzeti Újság 1940

Pesti Hírlap, 1940

Fényképek forrása: Finn Védelmi Erők Fotóarchívuma 1939-1945