A két világháború közötti magyar társadalom szerkezete rendkívül torz volt, ugyanis míg a lakosság közel egyharmada szegénynek volt tekinthető, addig a lakosság kevesebb, mint 0,5%-a rendelkezett az összjövedelmek 10%-ával! Sokan úgy kívánták orvosolni ezt az egyre nyomasztóbb kérdést, hogy a gazdagabbaktól elvett javakkal a szegények helyzetét javították volna. Legalábbis a szólamok értelmében. Az ötlet mögött azonban az 1930-as években nem (csak) a kommunistákat kell keresnünk, hanem szélsőjobboldali gondolkozók egy részét is!

Zsidó boltosok üzletük előtt, 1930-as évek. Sokan szemet vetettek az ehhez hasonló üzletekre is.

Elöljáróban fontosnak tartom kiemelni, hogy az antiszemita kormányzati intézkedések, így a szociálpolitikaiak is, nem egyedül a kormányzat sajátjai voltak. Az a tény, hogy a numerus clausus után nem is született több hasonló kirekesztő törvény egészen az 1930-as évek végig, illetve annak módosítása is megtörtént az 1920-as évek folyamán, rávilágít arra, hogy a későbbi kormányzati intézkedések mögött szélsőjobboldali csoportok erős befolyásolási vágyát kell keresnünk. Ezen szélsőséges politikai elemek a hatalom közelébe kerülésével, illetve Gömbös Gyula miniszterelnökségével már nem csak az ellenzéki képviselők némelyike, vagy a parlamenten kívüli pártok szószólói tettek hitet az antiszemita-szociálpolitika (változó mértékű) alkalmazása mellett, hanem már a kormányzat is nyíltan  hivatkozott rá.

Népszava, 1939. március 14. 9. o.

Az antiszemita-kérdés alapját, a nem lebecsülendő xenofóbián túl, a Matolcsy Mátyás által leírt társadalomszerkezeti viszonyok adják. Ungváry Krisztián alább hivatkozott munkája mellett azonban a legtöbb szerző rámutat a magyarországi hatalmas vagyoni különbségek következményeire. Matolcsy Mátyás számításai alapján a lakosság 80%-ának az átlagos éves jövedelme 288,8 pengő, amely szórása 180 és 450 pengő közt szóródott 1930/31-ben.[1] Megállapítja, hogy további 20% átlagos éves jövedelme ennek ötszöröse, 1500,3 pengő, míg 10 000 pengőnél nagyobb jövedelme csak 16 619 főnek volt.[2] Megállapításai szerint a jövedelemeloszlás olyan aránytalan volt, hogy a lakosság 0,42%-ának az összjövedelmek 10%-a jutott. A teljes lakosságra kivetítve ezek az arányok a következőképpen alakultak:[3]

Mint Matolcsy számításaiból kitűnik, hatalmasak voltak a vagyoni egyenlőtlenségek Magyarországon, de további számításaiból láthatjuk, hogy ezek a mutatók világviszonylatban is kiemelkedően rosszak voltak. Németországban, ahol szintén létezett egy a magyarországihoz mérhető elit, ám az valamivel kevesebb, mint feleannyi vagyonnal rendelkezett, s a német lakosság legnagyobb része pedig majdnem másfélszer annyit mondhat magáénak, mint a magyarországi:[4]

 Ezzel szemben az USA-ban a jövedelemeloszlás a következőképpen alakult: a társadalom többsége valamivel kevesebbel rendelkezett ugyan, viszont az elit szélesebb volt. [5]

Mielőtt áttekinteném Ungváry Krisztián megállapításait, fontos megjegyezni, hogy ezen számítások alapján Magyarországon létezett a legnagyobb középosztály, ami különösen fontos tényező a felemelkedési lehetőségek szempontjából. Olyannyira, hogy ez megjelent az 1930-as évek elsősorban szélsőjobboldali, illetve valamennyire a (szélső-) baloldali szociális gondolkodásában is. A „néphez” való tartozás hirdetése során lényeges érv volt például az, hogy a Gömbös-kormány egy tagja sem volt grófi származású.[6]

Az antiszemitizmus kiskátéja

Annyi mindenfélét beszélnek össze az antiszemitizmusról és az antiszemitákról, hogy végre itt az ideje, hogy rendet csináljunk ebben a dzsungelben. A könnyebb áttekintés kedvéért u. n. kiskátét csináltam az antiszemitizmusról kérdésekben és feleletekben. íme:
Kérdés: Miért van antiszemitizmus ?
Felelet: Igen lelkiismeretes kutatások után a leghatározottabban állítható, hogy antiszemitizmus azért van. mert zsidók vannak.
Kérdés: Volna-e antiszemitizmus, ha nem lennének zsidók ?
Felelet: Feltétlenül, mert a modern kor gazdasági követelményei és technikai vívmányai szerint berendezkedett állam nem nélkülözheti az antiszemitizmust; ha lehát kifogynának a zsidók, hivatalból kellene kirendelni zsidókat.
Kérdés: Mit értenek ma antiszemitizmus alatt?
Felelet: Erre nem szabad felelni,, mert már nincs cenzúra.
Kérdés: Ki miatt van antiszemitizmus ?
Felelet: A gazdag zsidó miatt, mert nagylábon él és a szegény zsidó miatt, mert terhe a társadalomnak, a puritán zsidó miatt, mert ..ne akarjon ö a tisztességével pressziót gyakorolni“ és a könnyelmű zsidó miatt, mert „ne akarjon e dzsentri lenni“, a tudós zsidó miatt, mert fölényben van és a tudatlan zsidó miatt, mert ő terjeszti a kolerát; a szellemes zsidó miatt, meri mindenkit le akar főzni és a hájfejű zsidó miatt, mert egy jó anekdotát se tud elmondani.
Kérdés: Miért nagyobb antiszemita némelyik nő, mint a férfi 7
Felelet: Mert a zsidó férj annyit keres, amennyit a felesége elkölt, a keresztény feleség pedig annyit költ. amennyit a férje keres.
Kérdés: Miért nem érintkezik a keresztény nő a zsidó nővel ?
Felelet: Mert egyneműek.

Borsszem Jankó, 1934. január 1. 5. o.

Ha azonban megvizsgáljuk a magyar elit és középosztály összetételét, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az etnikai arányukhoz képest[7] a magyar zsidóság erősen felülreprezentált volt a jobb jövedelemmel rendelkező rétegben,[8]  illetve a nemzeti vagyon 25-28%-át zsidó tulajdonban levőnek tekintették,[9] továbbá a vállalatok 42%-a zsidó származású személyek tulajdonában volt.[10] Erre való hivatkozással, illetve a nem zsidók körében tapasztalt nagyarányú nélkülözés és mélyszegénység miatt jelennek meg olyan nézetek, melyek szerint a zsidóság felülreprezentáltságának megszüntetése a szegénységben élők javára fordítható. Zárójelben megjegyezendő, hogy ez a fajta gondolkodás, ami Matolcsy Mátyásra is jellemző, abból indul ki, hogy a zsidóság homogénnek tekinthető, felülreprezentáltságukat is abból a tényből vezeti le, hogy a zsidó származású magyar állampolgár különválasztható a nemzsidó többségi társadalomtól. Ungváry Krisztián könyve bevezetőjében a következőket írja erről:

„Szociálpolitika egyúttal mindig újraosztást is jelent, és az újraosztás legszélsőségesebb formája a hátrányban részesítettek megsemmisítését is eredményezheti.”[11]

A budapesti, zsidónegyed, Király utca, 1929. Fényképezte: Kinszki Imre. FSZEK

Meg kell jegyezni, hogy még a német nemzetiszocialisták közt sem volt egyetértés a zsidóság további sorsát illetően, erre mondja Ungváry, hogy a megsemmisítés a legszélsőségesebb formája az (antiszemita) szociálpolitikának. Magyarországon is megoszlottak az ezzel kapcsolatos vélemények. A Nyilaskeresztes Párt és más nemzetiszocialista pártok térnyerésére is magyarázatot adhatunk ez a megközelítéssel, ugyanakkor a kereszténységre hivatkozó, antijudaista[12] alapokkal rendelkező fajvédők jelentős része foglalkozott a kérdéssel. Bosnyák Zoltán[13] kimutatásában meghamisította a budapesti zsidóság vagyonának nagyságát, hogy még aránytalanabb legyen a társadalom többi tagjához viszonyítva vagyoni helyzete, s hogy ezzel még nagyobb antiszemita feszültséget kelthessen[14],  miközben az összehasonlíthatatlanul mérsékeltebb Független Kisgazdapárt által kiadott 1939-es[15] kiadványban Eckhardt Tibor[16] valós probléma felismerései mellett szintén kitér a zsidóság anyagi helyzetére.[17] Javaslata szerint három millió hold föld juttatása révén az agrárproletariátus helyzete messzemenőkig javítható. Több olyan csoportot is megnevez, akiktől kisajátítással el kell venni a földterületet, ilyenek a külföldi tulajdonosok, az egyházak földjei, hitelintézeti földek stb. mellett a zsidóság 100 hold feletti földterületei. Indoklásában a zsidóság felülreprezentáltsága szerepel, amely számításai szerint 11,4%.[18] Nagy különbség például Bosnyákhoz képest, hogy a zsidóság mellett más csoportokat is megnevez, illetve hogy nem teljes vagyonelkobzást irányoz elő, és kárpótlást helyez kilátásba. A kettő mégis megegyezik abban, hogy problémaként érzékelte a zsidóság jobb helyzetét.

Rendelet a zsidó tulajdonban lévő kerékpárok és motorok beszolgáltatására, 1944.  LISSÁK TIVADAR / FORTEPAN

A kérdéshez szervesen hozzátartozik maga a holokauszt, amivel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy Ungváry megfogalmazása szerint bizonyos értelemben a szociális probléma legszélsőségesebb megoldásnak is szánták, de már nem kizárólag szociális alapon ment végbe.  Kiterjedt ugyanis azokra a zsidókra is, akik vagyoni helyzetük alapján akár jogosultak is lettek volna az újraelosztásban való részvételre. (!) A Kamenyec-Podolszkij-i tömegmészárlásban legyilkolt zsidóság anyagi helyzete alapján ugyanis szintén a szegényebbek közé sorolható, hasonlóan a kárpátaljai zsidósághoz, amelyet elsők között deportáltak.[19] Az alább közölt képen látható kivégzésre vezényelt zsidók esetében szembetűnő, hogy a szegényebb rétegek tagjai.

Kivégzésre vezényelt, részben Magyarországról deportált zsidók Kamenyenec-Podolszkijban

Jegyzetek, források és irodalom

[3] Matolcsy Mátyás: Jövedelemeloszlás Magyarországon. In: Szociálpolitikai értesítő 1990. 1/II. Budapest, 1990. MTA. (Továbbiakban: MATOLCSY, 1990.): p.: 50

[4] Uo.

[5] Uo.: p.: 51.

[6] MATOLCSY, 1990.: p.:51.

[7] Uo.

[8] Lásd például: http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/kormanyok/gombos/32_36.html Utolsó hozzáférés: 2013. október 31.

[9] Nehéz megállapítani a magyarországi zsidóság számarányát, ugyanis mind az 1910, 1920 vagy az 1930-as népszámlálások alkalmával a zsidóság, mint vallási csoport szerepelt a felmérésben. Az antiszemita gondolkodásban, főként a problémafelvetésükben, mint etnikum szerepel, szemben az anti-judaizmusal, ahol az antiszemitizmus kifejezetten a vallási különbségek miatt jelenik meg.  Azt biztosan állíthatjuk, hogy zsidó vallásúak szinte mindegyike zsidó származású is, legalábbis az antiszemitizmus nem tett, tesz különbséget a zsidóságon belüli rasszjegybeli különbségek mentén. Tehát a népszámlálások alkalmával (1930) felmért 5,1%-os részarány kiegészül(het) a nem zsidó vallású, de zsidó vallású felmenőkkel rendelkező személyekkel. A népszámlálási adatokat lásd: •    Dányi Dezső: Demográfiai jellemzők és folyamatok. In.: Magyarország a XX. században. II. köt. Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság. (Szerk: Kollega Tarsoly István) Szekszárd, 2000. Babits.158. o.

[10] Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon 1919-1944. Pécs-Budapest. 2013. Jelenkor-OSzK. (Továbbiakban: UNGVÁRY, 2013.): p.: 41.

[11] Uo.: p.: 58.

[12] Uo.: p.: 48-49.

[13] Uo.: p.: 5.

[14] Az antijudaizmus egy vallási alapú elutasítás, amely a kikeresztelkedés esetén megszűnik, míg az antiszemitizmus etnikai különbségtétel.

[15] Bosnyák Zoltán (1905-1952): 1931 és 1945 között különböző szélsőjobboldali lapok szerkesztője. 1944-ben a Magyar Zsidókutató Intézet igazgatója. 1945-ben halálra ítélték, évekig raboskodott. Rákosi Mátyás megbízására elkészítette a magyar zsidókérdés megoldását célzó tanulmányát (!), ezért ígéretet kapott, hogy nem végzik ki.  Ennek ellenére 1952-ben kivégezték. Lásd: Magyar Életrajzi Lexikon: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/02196.htm Utolsó hozzáférés: 2013. november 1.

[16] UNGVÁRY, 2013.: p.: 58.

[17] Az 1939-es év elvileg kívül esik a vizsgált időszakon, azonban a szociális kérdés le nem zártsága, illetve a zsidóság felülreprezentáltságának meg nem szűnése okán mégis releváns a forrás.

[18] Eckhardt Tibor (1888-1972): Fajvédő Párt, majd az FKgP tagja az országgyűlésben, 1935-től ellenzi a német orientációt, angolszász kapcsolatok híve. 1936-tól titkos tanácsos. 1940-ben az USA-ba ment, hogy kapcsolatokat teremtsen az angolszász erőkkel, de nem tért vissza, 1945 után a szovjet-ellenes emigráció képviselője. Lásd: Magyar Életrajzi Lexikon: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03609/03627.htm Utolsó hozzáférés: 2013. október 31.

[19] Eckhardt Tibor: Javaslat a földbirtokmegoszlás rendezésére. In.: Szociálpolitikai értesítő 1990/II. Budapest, 1990. MTA. (Továbbiakban: ECKHARDT, 1990.)

[20] ECKHARDT, 1990.: p.: 107-109.

[21] UNGVÁRY, 2013.: 13-36.