Kiss-Kozslik Eszter

A kora-újkori Magyarországon az ünnepek, családi események, mint amilyenek például a keresztelők, temetések, mind társasági találkozásra adtak alkalmat, amelyeken lehetőség nyílt arra, hogy a közösség kötelékeit is újra és újra megerősítsék. Ezeket az alkalmakat a vallási hovatartozás és liturgia is keretbe foglalta, és a kötött szertartások kiemelték ezeket az eseményeket a mindennapokból, hasonlóan a mai alkalmakhoz.^[1]

A következőkben Keczer Ambrus (1620-1671), Thököly István udvartartójának naplójából vett részletekkel az esküvőkön való részvételt mutatom be. A Thököly család annak ellenére, hogy távol volt a bécsi udvartól, képes volt magatartásában és udvarszervezetében követni a főurak felé támasztott elvárásokat. Ezt mutatja az Árvában összeírt elkobzott vagyon is.^[2] Nyugat-Magyarországon, közel Bécshez a Batthyány udvar, vagy a Nádasdy család a szó szoros értelmében az udvarlásra rendezkedett be,^[3] ezért sokkal elevenebben jelentek meg a „náj módi”^[4] szokások ebben a környezetben. Az egyházi ünnepek és születésnapok minden évben visszatérő alkalmat teremtettek egy-egy összejövetelre.

A házasság révén a birtokok tulajdonlása, összetétele is megváltozott, egy temetés során pedig a gyász mellett a társadalmi vonatkozása is kulcsfontosságú volt. Tehát ezek az alkalmak a társasági összejöveteleken kívül a presztízs és a vagyon szempontjából is kihangsúlyozandók.

A házasság, akár egy politikai szerződés, kedvezően hathatott egy nemes előmenetelére. Így történt a Thököly családban is, amely házasság révén jutott jelentős vagyonhoz, tisztséghez. Thököly Sebestyént Dóczy Zsuzsannával való házassága a Forgách és Nyáry családokkal hozta rokonságba, fia I. István Hoffmann Zsófia és Thurzó Zsuzsanna mellett hatalmas birtokokat szerzett, illetve az árvai főispánság is így került a család kezére. Keczer Ambrus naplójában szereplő Thököly II. István pedig Gyulaffy Máriával kötött házasságával Erdélyben jutott birtokokhoz, illetve a Bethlen családdal került rokonságba. Keczer Ambrus igen szűkszavúan jegyzi fel a lakodalmakat, hasonlóan a többi ünnephez, de még így is fontos adalékot nyújt ahhoz, hogy Thököly és környezete milyen házasságokat kötöttek, illetve melyik az az esemény, amelyen akár háza népével is részt kell vennie. A napló idejére eső egyik legfontosabb főúri kézfogót 1666. március 1-jén tartották Makovicza várában. Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc kötött ekkor házasságot. Az eseményre Thököly meghívót kapott Zrínyi Pétertől

„1666. Januarius 16. Szombat. Déllyest megindulván s Lucsivnára érkezvén, vette gróf uram Zréni Péter uramnak az lakodalomra hivalgató levelét.”^[5]

Zrínyi Ilona egy 18. századi festményen, ismeretlen festő. Magyar Nemzeti Múzeum

I. Rákóczi Ferenc, XVII. századi olajfestmény, ismeretlen festő. Magyar Nemzeti Múzeum

Február 23-án Szelepcsényi Györggyel találkozunk a naplóban:

„Farkas uramnak még ma írtam az sütő által, hogy az érsek jövetelére vigyázzon.”^[6]

Az esztergomi érsek a királyt képviselte Zrínyi Ilona esküvőjén, és ő volt az, aki celebrálta a szertartást. Zrínyi Péter legényei, akik a hölgyeket kísérték, Ilonát és édesanyját, I. Rákóczi Ferenchez, közvetett módon jelennek meg a naplóban.

„Február 24. Gilányi uramat Késmárkra akarván expediálni, interveniált Zrínyi uram vitézeinek igen rendkívül való Saskón magok viselése.”^[7]

Sajnos ennél részletesebb információnk nincs Keczer Ambrustól az eseményről, hiszen valamilyen ismeretlen okból nem vesz rajta részt sem Thököly István, sem pedig ő maga, és arról sem tudunk, hogy valaki képviselte volna a grófot. 1666. februárjában két lakodalmon is részt vett Keczer Ambrus és Thököly. Ezek sokkal egyszerűbb esküvők voltak, az egyiknél még a szállás is alkalmatlan volt számukra.

„1666. Februarius 7. Vasárnap. Praedicatiót hallgatván itt Szinyén, azomban gróf uram is érkezvén, úgy az több hivatalosok is, elíg jó készülettel volt asszonyom, csak lehetett volna elíg idő hozzá; az mit ugyan elkövethettünk, semmit el nem múlatánk; az helyet váltig sieténk; Pécs-Ujfaluban is elég készülettel voltak, de a szállások alkalmatlanok lévén, úgy az lakodalmas ház is elég szoros, énnekem kellett hamar elvitetnem magamot az szállásra.”^[8]

Ez az esküvő a Thököly udvarához tartózó Székely János kézfogója volt. Február 9-én pedig a következő lakodalom helyszínén vannak már Keczerék.

„Februarius 9. Kedd. Viszont ma is az szomszédságban Veresalmára menénk. Dersőffy Ferencz uram szolgálóját adván ki, valóban derekas lakodalmat szolgáltatott, mind ebéd mind vacsora derekassan volt, de én ebéden sem sokáig lehettem ott, annyival inkább az vacsorát másra bíztam.”^[9]

Ebből a három esküvőből megállapíthatjuk, hogy a farsang kifejezetten alkalmas volt lakodalmakra, ezért nem véletlen, hogy februárban tartották ezeket. Tanulságos, hogy február elején két olyan személy esküvőjén vesznek részt, akiket igen ritkán látunk a naplóban, ez természetesen nem jelenti azt, hogy Thökölyék nem ismerték a szereplőket, mégis szembetűnik, hogy a harmadik, protokolláris szempontból is kiemelkedő eseményen nem jelennek meg, illetőleg a naplóból nem derül ki semmi a makoviczai eseményekről. Koltai András egyik tanulmányában Esterházy László és Batthyány Eleonóra rohonci esküvőjéről tett közzé levéltári forrásokat,^[10] amelyeken keresztül betekintést lehet nyerni az előkészületekbe, hiszen ez egy előre megrendezett, pontosan kitalált esemény volt, amely a főúri méltóságot is hangsúlyozni kívánta, nem mellesleg a két legnagyobb nyugat-magyarországi birtokos családjának egyesítésének látványos nyilvánosságra hozatalával. A meghívott vendégek fogadását, az asztaloknál való ültetést és kiszolgálást külön udvari rendeletekben szabályozták, és még külön lakodalmas ház építésére is gondjuk volt. Hasonló előkészületre kell gondoljunk a Rákóczi esküvőt megelőzően, hiszen egy fejedelmi család kötött szövetséget a horvát bánnal. Apor Péter munkája ahhoz nyújthat információt, hogy a szertartást követően magának a lakodalomnak mi volt a hagyományos kerete, milyen lakomát rendeztek, ismerteti a pohárköszöntő jelentőségét, illetve a táncok sorát is, ami elengedhetetlen volt a menyasszony részéről.^[11] Magát a kézfogót megelőzte a lány kikérése, egy ilyen esemény megörökítésre került 1666 augusztusában, amikor Árva várába érkeznek a kérők, hogy az ott nevelkedő Bukovinszki Annát megkérhessék.

„1666. Augustus 1. Vasárnap. Viceispán uram Farkas urammal az Bukovinszki Anicskát kérték meg Hosszuréti Györgynek.”^[12] Két hónap múlva, októberben tartották meg a lakodalmat, „October 3. Vasárnap. Későcskén gyülének az lakodalomban hivatalosok, és kiváltképpen Petrőczy uram; de azomban ollyak is compareáltak, az kiket nem híttak; egyszóval ugyan alkalmasint gyűltek vala s elég becsületessen lőn az jó Bukovinszki Annának kiadása.”^[13]

Mivel a lakodalom is Árva várában volt, azt látjuk, hogy a gróf gondoskodik saját udvarához tartozóinak kiházasításáról.

A beszámolók alapján kijelenthetjük, hogy míg sok esetben csak formai volt a főnemesség megjelenése egy kiemelkedő jelentőségű esküvőn, addig más, alacsonyabb sorban élő emberek házasságkötéséről szóló, hosszabb leírások alapján arra a következtethetünk, hogy az ezeken való részvétel valóban a szórakozást szolgálta.

Források és irodalom

^[1] Várkonyi Gábor: Arisztokrata társasági élet a  koraújkori Magyarországon. In: Idővelpaloták… Magyar udvari kultúra a 16-17. században., 2005. 416-417. o.

^[2] A vagyonleltár az Urbarium et Conscritonesben, MOL UC 101: 62, 1671. március 19.; 1670. december 13.

^[3] A Batthyány udvar szerkezetét és társasági életét Koltai András dolgozta fel, Batthyány Ádám személyére összpontosítva. Koltai András: Batthyány Ádám egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén, Győr, 2012.

^[4] Apor Péter: Metamorphosis Transilvaniae, azaz Erdélynek változása (1736), Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987. 7. o.

^[5] Uo., 229. o.

^[6] Uo., 234. o.

^[7] Uo., 234. o.

^[8] Keczer Ambrus naplója (1663-1669). Szerk: Tasnádi Nagy Gyula. In: Magyar Történelmi évkönyvek és naplók a XVI-XVII. századokból. Budapest, 1894. 2. köt. . 232. o.

^[9] Uo., 232. o.

^[10] Koltai András: Egy főúri lakodalom előkészületei (Esterházy László és Batthyány Eleonóra menyegzője Rohoncon 1650-ben), Lymbus, 2003. 117-135. o.

^[11] APOR, 1987. 78-98.o.

^[12] KECZER, 1894. 252. o.

^[13] Uo., 259. o.