Kiss-Kozslik Eszter

A mai posztban a Sáros vármegyei Keczer család 17. századának történetéből három nőt próbálunk megismerni végrendeleteken keresztül. A végrendeletek alapvetően sok személyes benyomást nem tudnak biztosítani, hiszen a bevezető szöveg is egy-egy formula használata szerint került megfogalmazásra, valamint a szövegek tényleges tartalma is leltár szerű vagyon szétosztásról szól. Ennek ellenére a történészek előszeretettel használják a végrendeleteket különböző témák, mint például öröklésrend vizsgálatára, vagy az ingóságok összetételének elemzésére.  A Keczer család esetében több végrendeletet is ismerünk, amik egymást ki is tudják egészíteni. Összehasonlítható például az is, hogy egy több testvérből álló generáció egymás felé milyen viszonyban osztja szét saját javait, valamint milyen értékekkel számolnak el az utolsó órájukban.

A Keczer család birtokainak központja Sáros vármegyében, Eperjestől délkeletre volt található, elsősorban Keczerpeklénben és annak környékén. Az 1910-es térképen a következő településeket jelöltem piros négyzetben: Zsegnye, Erdőcske, Tuhina, Bunyita, Keczerlipóc, Keczerpeklén, Keczerkosztolány, Ránk, Lapispatak, Budamér, Tapolcsány.

A család nő tagjai is részesültek a birtokokból, ezért volt fontos szerepe annak, hogy végrendeleteikben kinek adják tovább azokat, valamint ingóságaikat, amik szintén komoly értéket képviseltek. Elsősorban a szerzett földekről rendelkezhettek szabadon, mert az ún. örökös földek, mindig a testvérek és leszármazottak között került elosztásra. Az ingóságokat, amik a személyes használati tárgyak és ruhák voltak szintén szabadon örökíthették, bár azt látjuk, hogy értéküket figyelembe véve ezek is mindig a család tagjai között maradtak. 1648 júniusában kelt levélben Keczer Klára, Szinyei Miklós özvegye a következőket írja:

“Én néhai Nemzetes Vitézlő [...] Szinyei Miklós Úr megh maradot özvegy Lypoczi Keczer Klára id eöcsém Lipoczy Keczer András vedtünk [...] kezünkhöz sogor Szuhay Gáspár urunktul elnyugott nénénk Lipoczi Keczer Sussina Asszonyunk marchaibul szokott ugymint: egy [szederes] aranyas kanavats szoknyát, Egy kék kamuka szoknyát, Egy fejér kamuka szoknyát, Egy fekete bársony szoknyát, Egy kék selyem paplant, [...] aranyas bársony a közepe, Egy köves bogláros koronkát, Egy gyöngyös fökötöt boglár forma arany szemekkel, Egy redös lepedöt, más [gránátos?] lepedöt, Egy veres selyemmel varrot abroszt, Egy ágyra való Superlatot, viselt vaszunbul [...], Egy kis suba alat valo [ponyvet?] bélést az elein hímzett, Egy aranyas párna hajat, Egy sárga atlasz kerületö a tarka tafota közepö paplant, Egy gyöngyös pártát, [...]”

A levélben megjelenő kanavász könnyű szövet volt, mert nem csak szoknyát varrtak belőle, hanem a férfiak nyári dolmányát is ebből készítették. A kamuka pedig a nehéz selymekhez tartozott, ami többféle lehetett két, vagy többféle színből szőtték, és így különböző fényben más-más árnyalatban játszott. A kamuka kifejezés alatt leginkább az egyszínű, nehéz virágos selyem kelmét értették, ez volt a legnépszerűbb formája. Az atlasz olcsóbb volt a bársonynál  és a kamukánál is. Ez az anyag vékony selyem volt, ami könnyű viseletet biztosított ünnepi és otthoni viseletekhez egyaránt. (Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI.  és XVII. században.)

Ez az igen rövid leltár a meghalt Keczer Zsuzsanna hagyatékáról igen szerénynek mondható, hiszen a család tagjainak későbbi végrendeleteiben ennél sokkal gazdagabb inventáriumot találunk a női ingóságokra vonatkozóan.

1697-ben kelt ifjabb Keczer Sándor, Keczer Menyhárt és Máriássy Erzsébet fia, gyámleánya, Lónyai Katicza számára végrendelkezik, ami tételesen leírja a ráhagyott ingóságokat. A Keczer család eperjesi háza is Keczer Sándor tulajdonában volt ekkor, ami egy korábbi megegyezésben először Keczer Ambrus tulajdona volt, majd feltehetően halála után testvére Szinyei Miklósné Keczer Klárára szállt, aki végrendelete szerint unokaöccsére hagyta az épületet. Az iratok és ingóságok Radvánszky Jánosnál voltak ládákban, amiknek tartalma különféle ékszerek, ruhaneműk, ágy- és asztalneműk voltak. Pl.: “opálos és rubintos násfa, pelikán formára smaragdos és rubintos öreg boglár”, van egy fél arany karperec, aminek felét Keczer Zsófia adta zálogba, és elveszett. Az elzálogosítás értékéből az ékszer értékére is következtethetünk, mint a következő gallér említésekor.

“Szirmay Miklós uramtúl harminczhat magyar forinton, és kit édes anyja zálogositotta volt el, váltottam ki egy gyöngyös gallért,kit ujabban Szirmay András uramnak husz magyar forintban köllött zálogba vetnem …”

(Radvánszky, II. köt., 356. o.)

Van egy láda fegyverekkel és szerszámokkal tele. Az ágyneműk, csipkékkel szegélyezettek, vagy selyemmel, arannyal kivarrottak. Lepedők és vánkosok is hasonló megnevezésben vannak. A ruhák között találunk több rend bársony, tafota szoknyát, különféle csipke ingvállakkal. Az eperjesi házban Keczer Klára hagyatéka egy festett ládában párnába való toll és egy lapos láda teli könyvekkel. “Karikás föstött láda kiben van primo, két falra való nagy szőnyeg. “ A könyvek mellett külön írja két nagy Ciceró és egy Tripartitum, Horvátok armalisa, Keczer címerek., valamint ruha neműk találhatóak.

Keczer Klára levele Keczer Zsuzsanna ingóságairól, 1648. MNL-OL P 1843 (Szirmai Levéltár anyaga)

 Keczer Mária 1675-ben a végrendeletében Keczer Sándortól eltérően első sorban a birtokait osztja szét tételesen. Halála után a Nagymihályi templomra hagyta Ilona nevű falut, ami 100 forintot ért, a nagymihályi ispotályra pedig a Gyurkó nevű hegyen lévő szőlőt és gyümölcsös kertet. Továbbá egyenlőképpen osztotta el Nagymihályban lévő kétszáz forintot érő földet a Homonna főterén lévő templomra, ahol első férje  nyugszik, és Peklénben lévő családi templomra. Lesznyánszkitul vett szőlőt a Hrabeczy templomra hagyja. Ezek a tételek akár nem szokványos evangélista végrendeletét is feltételezheti, hiszen ilyen jellegű akár kegyes adományként feltűnő végrendelkezés a katolikusokra jellemző, de a protestánsok nem alkalmazzák, itt mégis szerepel. A végrendelet indításából is láthatjuk azt, hogy Keczer Mária gyermektelen volt mind a két házasságában, ezért a számára fontos hitéleti adakozással kezdi vagyona szétosztását. Kis-Brezna falut háromezer forintért eladta, amit férje, Ujfalussy Zsigmond saját birtokaira fordított, ezért azt haláláig használhatja, amit halála után Mária testvérei között kell igazságoan szétosztani, a  meg nem nevezett szőlőkkel együtt.  Keczer Andrásnak adja Budajovszkyt[?], Keczer Menyhárdtnak Aranyán nevű faluban lévő örököshelyet, Repkával. Keczer Zsófia fiai számára Dobay Székely Andrásnak a Tarnaihorka hegyen lévő szőlőt,  Székely Jánosnak pedig ugyanott egy másik szőlőt és egy arany fedeles poharat is hagy, mert ő nevelte fel. Keczer Annának is egy szőlőt hagyott egy 160 forintot érő földdel együtt. Keczer Klára számára Nagymihályban Csasdka nevű helyet hagyta 700 forintban. A további zálogban lévő birtokok kiváltása után az egyenlő részben való osztozkodásra int. Pomba Katicza örökbefogadott árva leánya számára két szőlőt és szekeret, ökröt, tehenet, disznót, valamint háztartási eszközöket, ruhákat rendelt egyfajta stafirungként.

Keczer Mária végrendeletének első oldala, 1675, MNL-OL P 1843 (Szirmai Levéltár anyaga)

 A már említett Keczer Klára személyéről a végrendeleteken túl a mindennapi életre vonatkozó forrást is ismerünk, ezzel árnyalva személyét, hiszen Keczer Ambrus, Thököly István udvartartója naplójában gyakran feljegyzi találkozásaikat, és látjuk azt is hogy heti rendszerességgel levelet is írnak egymásnak a napi események elbeszélésével.

“Az én köszvénbeli állapatom is mind egyaránt lévén, elvégezém magamban, hogy az konyha felett való házban költezkedném el; azomban hogy oda kezdék költezkednem, úgy érkezék estve felé Szinyeiné asszonyom, és ő kegyelmével együtt valék ez újonnan ideigvaló szálláson.”1663. Jan. 17. Egy másik napon pedig “Déllyesd Szinyeiné asszonyom az aprócskákkal szánkázni ment. Keczer M(enyhárt) uramnak két levele is érkezett, isten áldván meg feleségét egy leány magzattal, s igen nehezen volna felesége, kívánná Szinyeiné asszonyomnak oda való menetelit hova hamarább.”1663. Feb. 7.

Ebben az idézetben együtt látjuk azt, hogy nem csak testvérénél vendégeskedett Keczer Klára, hanem a Thököly gyerekekkel is foglalatoskodott. Özvegy és gyermektelen asszony lévén, Keczer Menyhért testvére is számított segítő törődésére felesége szülése után. Egy másik napon hasonlóan találkozásukról számol be Keczer Ambrus, aki sokszor a birtokok között utazva múlatja idejét testvérével.

“...megtértem s étszaka volt hogy értem Késmárkra; ott találván Szinyeiné asszonyomat, vélle múlattattam volna magamot, ha egészségem lehetett volna, de törődett s nyomorult állapottal valék.”1664. Jan. 5. Egy alkalommal dinnyét küldött testvérének Ambrusnak, aki még Thököly Imrének is küldött belőle. “Szinyeiné asszonyom az minemő dinyékkel kedveskedett, köldettem az ifjú úrnak írtam is.”1664. Aug. 13.

Az itt szereplő személyek mind egy korban mozogtak, Keczer Klára és Keczer Mária testvérek voltak, Keczer Sándor pedig az unokaöccsük, akinek végrendeletén keresztül unokahúguk, Keczer Zsófia is megjelenik, hiszen a végrendeletben a Lónyai család felé Keczer Zsófia örökségét is tisztáznia kell, hogy lánya ne szenvedhessen semmilyen anyagi kárt árvaságában. A családi iratok között, és a korábban általam már elemzett Keczer Ambrus naplója alapján azt látom, hogy a Keczer család tagjai együttműködőek és családi kötelékek között szoros kapcsolatot ápolnak egymással. Ennek további igazolására további kutatás szükséges, ami a közeljövő feladata lesz. A bemutatott végrendeletek pedig betekintést adtak abba, hogy milyen lehet egy 17. Század végén élt középnemesnek Felső-Magyarországon.