Az első világháború lövészárok csatáit követően a brit harckocsi tervezés fő irányvonala egy olyan fegyvernem létrehozása volt, amely ellátja a klasszikus lovasság szerepét a modern csatatéren. Ezen feladatok végrehajtásához a második világháború előtt és annak jelentős részében elsősorban gyors harckocsikat építettek, de a páncélos ütközetek alatt bizonyítást nyert, hogy erre a feladatra csupán a sebesség nem volt elég.

A27 Cromwell harckocsi "cirkálás" közben 1944-ben, egy Winston Churchill-nek tartott bemutatón. Imperial War Museum H 37168

Amint a bevezetőben is említettem, a brit harckocsi fejlesztés elsősorban a gyorsan mozgó tankokra helyezte a hangsúlyt. Szerepük az áttörés és az ellenséges vonalak mögé kerülve a bekerítés volt. Mindezt az elgondolás szerint a páncélosok a harctéren "cirkálva" hajtották végre, ebből is ered az elnevezésük: cruiser tank, vagyis cirkáló harckocsi. Megemlíteném a brit harckocsiknak volt egy másik fő csapása is, melyek a gyalogságot támogató tankok (infantry tank) voltak, tűztámogatásukkal és páncélvédelmükkel segítve a gyalogság támadását, de ezek szerepüket tekintve más feladat ellátására épültek, legfontosabb típusai a Matilda, Valentine és Churchill tankok voltak. A könnyű harckocsik egy harmadik ágat képviseltek a háború előtti meghatározásban. de ez az ág jelentéktelenné vált a második világháború idejére.

Az A22 Churchill gyalogságot támogató tankok, egy másik fejlesztési ág képviselői. Imperial War Museum TR2023

A9 az első cirkáló harckocsi, 1940-ben Egyiptomban. Imperial War Museum E101

Az első cirkáló harckocsik az A9-es és annak egy nehezített változata az A10-es voltak, melyeket csak korlátozott mennyiségben gyártottak. Első mondhatni "igazi" cruiser tank az A13-as volt, amelyen először került alkalmazásra az amerikai Walter Christie által tervezett tekercsrugós felfüggesztés, amit a szovjetek után a britek is licenceltek és fontos eleme volt az elérni kívánt mozgékonyságnak. A páncélost egy V12-es 340 lóerős Liberty léghűtéses benzin motor hajtott, amivel elérte a 50 km/h-ás sebességet. 40 mm-es kétfontos lövege 1939-ben még korszerűnek számított, de a 30 mm-es legnagyobb pácélvastagsága már nem volt annak tekinthető. Ezt a hiányosságot a sebességgel akarták kompenzálni, amely elgondolás/hozzáállás az összes cirkáló harckocsi tervezését jellemzi.

A 13 Mk III Christie típusú felfüggesztéssel az első mondhatni "igazi" cirkáló harckocsi. Imperial War Museum F4590 

Az következő modell a szintén A13-as jelölést viselő Covenanter páncélos volt, amely elsősorban egy új lövegtornyot és harckocsi testet kapott. Páncélkialakítása már jóval döntöttebb volt elődjéhez képest, de páncéllemezeinek effektív vastagsága így sem haladta meg a 40 mm-t. Lövegtorony és harckocsi test érdekessége a több rétegű páncélzat. A hegesztéssel készített lemezekre még extra rátét lemezeket szegecseltek, ezzel remélve jobb védelmet a páncéltörő lövedékekkel szemben. Ez a fajta páncélelrendezés a későbbi modellekre is jellemző volt, de mivel a cirkáló harckocsik összpáncélzata általában vékony volt a sebesség megtartása érdekében, ezért ez a kialakítás nem nyújtott különösebb előnyt. A Covenanter több műszaki problémával is küszködött, első sorban az elégtelen hűtés az, amely miatt sosem került bevetésre Észak-Afrikában és ezért nem is vett részt ténylegesen harci bevetésen.

A Covenanter harckocsin álló Winston Churchill mellet érdemes megfigyelnünk a szegecselt külső páncélzatot a lövegtornyon.

A Covenanterrel egy időben került kifejlesztésre a cirkáló harckocsik első, harcban is már jelentősen részt vett típusa az A15 Crusader. Ez a páncélos már kapott egy extra futógörgőt, melyek száma oldalanként így ötre növekedett, ez természetesen magával vonta a meghosszabbított harckocsi testet is. Az Mk I-es változat hajtóműve, lövegtornya és fegyverzete megegyezett az előd A13-assal, emellett kapott egy másik géppuskát egy korlátozottan forgatható lövegtoronyban a vezető mellett.

Crusader Mk I, ez a változat még rendelkezett az extra géppuskás toronnyal.  

A Crusader az észak-afrikai hadszíntéren került bevetésre és amerikai M4 Sherman megjelenéséig a britek egyik fő típusának számított. Az A15-öst használó katonák több szempontból is kifogásolták a harckocsit, ezek közül a legjelentősebb probléma a meghibásodások gyakorisága volt, ugyanis Észak-Afrikában sokkal nehezebb volt megoldani a karbantartást. Az egyik fő hibaforrás a Liberty motor volt, ugyanis annak blokkja hengerenként külön darabokból állt, ezért könnyebben elromlott a nagy igénybevételtől. Emellett a német Panzer III-assal szemben sem nyújtott kellő teljesítményt. A Panzerek 50 mm-es lövege szinte bármilyen távolságból átütötte a Crusader-t, ugyanakkor annak 40 mm-es lövedékei kb. 400 m fölött már lepattantak ellenfeléről. 1942 novemberétől a harcoló csapatokhoz került a Crusader Mk III, amely egy 57 mm-es hatfontos löveget kapott, valamint eltávolították a géppuskás tornyot, de ezzel épp csak beérte a német Panzereket tűzerő tekintetében.

Crusader Mk III az 57 mm-es löveggel felszerelt változat.

1942 végére a Crusader már elavult a fegyverkezési versenyben, ezért a brit vezetés új harckocsitípus kifejlesztésébe fogott. Két legfontosabb paraméterként a 75 mm-esre növelt maximális páncélzatot és több mint másfél méteresre növelt toronykoszorú átmérőt határozták meg. Ez utóbbi a nagyobb lövegek befogadása miatt volt fontos. Az új harckocsi kifejlesztését a háború "hevében" mondhatni elsiették, ez a páncélkialakításban látható a legjobban, mivel kizárólag csak a függőleges páncéllemezekből állították össze annak felépítményét, ami egyáltalán nem segítette elő a páncélos védelmét. Az új harckocsi az A24 Cavalier lett, aminek fegyverzete és hajtóműve megegyezett a Crusader-rel, a Liberty motor továbbra sem volt eléggé megbízható, így az A24-es sosem került harci bevetésre.

A szinte csak függőleges páncéllemezekkel rendelkező A24 Cavalier. A toronyra hatalmas szegecsekkel rögzítették az külső páncélzatot.

A cirkáló harckocsik családjában a legjelentősebb ugrást a Rolls-Royce V12-es 600 lóerős Merlin repülőgép motorjának módosított változata a Meteor hozta el, ez került beépítésre az A27 Cromwell harckocsiba. Ez a tank alapvetően a Cavalier egy módosított változata volt, jobb felfüggesztéssel és az új hajtőművel már elérte a 64 km/h-ás végsebességet. A Cromwell bevezetése után a már megépült Cavalier tankokat is átépítették az új típus szabványai szerint. Az A27-es főfegyverzete ekkor még a Crusader-től megörökölt 57 mm-es löveg volt, melynek fő hiányossága, hogy nem tudott repeszromboló gránátokat tüzelni, ezért a későbbi Cromwell változatokat már a Vickers által tervezett 75 mm-es ágyúval fegyverezték fel. Ez a löveg képes volt az amerikai Sherman harckocsik azonos kaliberű lőszerét kilőni, ezzel könnyítve a vegyesen felszerelt harckocsizó egységek ellátását. Az új löveg páncéltörő képességei is nagyjából megegyeztek a Sherman-ben használt M3-as ágyú teljesítményével.

A27 Cromwell 1944 nyarán Franciaországban. Imperial War Museum BU293

A Cromwell frontpáncélzata 64 és 76 mm közötti volt, de a függőleges kialakítás semmit sem javított a harckocsi védelmén. Első harci bevetésére Normandiában került sor. Mivel csak korlátozott mennyiségben állt rendelkezésre, ezért főként felderítésre használták. Minden Brit páncélos hadosztályban volt egy Cromwell-ekkel felszerelt felderítő ezred, természetesen nagy végsebességük miatt is kapták ezt a szerepkört. Az A27-es tűzerő és páncélvédettség terén természetesen nem vette fel a versenyt a német Tiger és Panther tankokkal, de megbízhatóság és mozgékonyság terén felülmúlta azokat. Ezt legjobban a normandiai csata lezárulta után a szövetségesek Belgiumig való előrenyomulása idején tudták kihasználni, amikor is hat nap alatt nagyjából 400 km-t tettek meg a brit páncélosok.

A híres villers-bocage-i, Michael Wittmann által vezett rajtaütés során kilőtt Cromwell harckocsi. Bundesarchiv 101I-738-0276-25A

A Cromwell hiányosságai az északnyugat-európai hadműveletek idején már jócskán ismertek voltak, az A30 Challenger ennek kiküszöbölésére tett kísérlet volt. A harckocsi lénygében egy meghosszított Cromwell-nek tekinthető, ami egy új de kezdetleges kialakítású toronyban (ez lényegében elmondható az egész páncéltestről is) megkapta a 17 fontos páncéltörő ágyút, amivel a Sherman Firefly is fel volt szerelve. A Challanger alapvetően csak átmeneti megoldás volt a következő típus bevezetéséig.

Az A30 Challanger. Imperial War Museum MH 4105

Egy átfogóbb próbálkozásnak mondható az A34 Comet, amely már ténylegesen egy továbbfejlesztett Cromwell volt. A maximális páncélzatot megnövelték immár 100 mm-re és a fő fegyverzetet pedig lecserélték a 17 fontos löveg egy rövidített változatára, amely a 77 mm QF jelölést kapta. A páncélkialakítás sajnos még mindig függőleges maradt, mivel így könnyebben állhatták át rá a gyártósorok a Cromwell-t követően. A Comet a háború végén csak korlátozottan került harci bevetésre Németországban.

A Comet alapvetően egy továbbfejlesztett Cromwell volt.

A Comet is összességében csak egy ideiglenes modellnek számított akár csak a Challanger, ugyanis már 1943-ban megkezdődött az A43 Centurion fejlesztése, amely típussal a britek cirkáló harckocsijaik összes hiányosságát pótolni akarták. Céljuk egy univerzális (alap) harckocsi létrehozása volt. A végeredmény a háború legjobb brit harckocsija lett, amely folyamatos fejlesztések révén a hidegháború egyik sikeres harckocsijává is vált. Az arab-izraeli háborúkban többször is bizonyította rátermettségét.

A43 Centurion Mk I. Imperial War Museum MH2682

A brit cirkáló harckocsik összességében több kevesebb sikerrel ellátták feladatukat, de ha mindegyik típus rendszeresítése két évvel korábban történt volna meg, akkor sokkal hatékonyabban vehették volna fel a harcot a német panzerekkel. A sebességre pedig talán túl nagy hangsúlyt fektettek megtervezésük során, így sosem kaptak megfelelő páncélzatot. A brit harckocsik technológiai hátrányát a német típusokkal szemben csak a háború végére sikerült nagyjából lefaragni, de 1945 végén a szovjet IS-3 már új kihívást jelentett a hidegháború hajnalán. 

HA TETSZETT A CIKK, KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!

Felhasznált irodalom:

David Fletcher: Crusader Cruiser Tank 1939-1945. Osprey Publisihing, 1995.

David Flecther; Richard C Harley: Cromwell Cruiser Tank 1942-50. Opsrey Publishing, 2006.

John Buckley: British Armour in the Normandy Campaign 1944. New York, 2004.